Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Mind­össze ti­zen­hat esz­ten­dős volt. Szü­le­i­nek egyet­len gyer­me­ke. Négy éve kon­fir­mál­tam, jól em­lék­szem rá. Ér­tel­mes, nyi­tott, ér­dek­lő­dő, az is­me­re­te­ket be­fo­ga­dó lány­ként em­lé­ke­zem rá. Sze­re­tett ko­sár­lab­dáz­ni. Ama­tőr szín­ját­szó­ként a he­lyi szí­ni tár­su­lat tag­ja volt. Szí­vé­hez kö­zel állt a fo­tó­zás is. Fő­ként a fel­hő­ket sze­ret­te fény­ké­pez­ni. A mo­son­ma­gyar­óvá­ri Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um­ban ta­nult.

Dó­ra ti­zen­két tár­sá­val és két kí­sé­rő ta­nár­ral az At­lan­tic Bridge ne­vű, hol­lan­di­ai szék­he­lyű nem­zet­kö­zi – fe­le­ke­ze­tek fe­let­ti – ke­resz­tény if­jú­sá­gi szer­ve­zet égi­sze alatt zaj­lott egye­sült ál­la­mok­be­li di­ák­cse­re­prog­ra­mon vett részt. A di­á­kok jú­li­us 2-án ér­kez­tek meg Phi­la­delp­hi­á­ba. Az egyik prog­ram ré­sze­ként ha­jó­ki­rán­du­lást tet­tek a De­la­ware-fo­lyón. A ví­zi­busz­nak azon­ban ki­gyul­ladt a mo­tor­ja. Se­gít­ség­re vár­va meg­állt a ví­zen, majd tíz perc­cel ké­sőbb az ál­ló ha­jó­ba be­le­üt­kö­zött egy sa­la­kot szál­lí­tó uszály, amely a víz­be for­dí­tot­ta és össze­ron­csol­ta az ap­ró ví­zi jár­mű­vet. Az uszály hosszan ma­ga után húz­ta a kis ha­jót, amely az­tán el is süllyedt a ti­zen­öt mé­ter mély víz­ben.

Az üt­kö­zés a fo­lyó­ba ta­szí­tot­ta a sze­mély­ze­tet és a har­minc­hét utast is, akik­nek – a szem­ta­núk sze­rint – az üt­kö­zés előtt alig negy­ven­öt má­sod­per­cük volt, hogy ma­guk­ra kap­ják a men­tő­mel­lé­nye­ket. Tíz em­bert kór­ház­ba szál­lí­tot­tak, de a ti­zen­hat éves Dó­rá­nak és tár­sá­nak, a húsz­éves Sza­bolcs­nak – aki szin­tén egyet­len gyer­me­ke volt szü­le­i­nek – csak a holt­tes­tét tud­ták ki­emel­ni a fo­lyó­ból.

Dó­ra mint­ha va­la­mit meg­ér­zett vol­na ab­ból, ami reá vár. Az IWIW kö­zös­sé­gi por­tál­ra két idé­ze­tet is fel­tett. Az egyik Art­hur Gol­den Egy gé­sa em­lék­ira­tai cí­mű mű­vé­ből va­ló. „Min­dent meg kell ten­nünk an­nak ér­de­ké­ben, hogy meg­ért­sük a vi­lág­egye­tem moz­gá­sa­it, és hogy ne az ár el­len kell­jen har­col­nunk.” A má­sik idé­zet pe­dig így szól: „Ha az élet egy fo­lyó, ak­kor vá­laszt­ha­tunk, hol lé­pünk be­le. A víz akár­hol haj­lan­dó szét­vál­ni”…

A szü­lők egyet­len re­mény­sé­ge nincs töb­bé. Ter­vek, vá­gyak, ál­mok vál­tak sem­mi­vé. Dó­ra sze­re­tett vol­na a ten­ge­ren­tú­lon, Ka­na­dá­ban to­vább ta­nul­ni egye­te­men. Er­re min­den le­he­tő­sé­ge meg­volt, hi­szen ta­nul­má­nyi ered­mé­nyei, an­gol nyelv­tu­dá­sa meg­ala­poz­ták ezt a ter­vét. Idén egy or­szá­gos ver­se­nyen csa­pa­tá­val el­ső he­lye­zést ért el, ami­ért a Mo­son­ma­gyar­óvár ki­vá­ló ta­nu­ló­ja ki­tün­te­tést is ki­ér­de­mel­te. Az ér­te já­ró el­is­me­rést azért nem tud­ta sze­mé­lye­sen át­ven­ni Mo­son­ma­gyar­óvár pol­gár­mes­te­ré­től, mert ak­kor már re­pü­lő­gé­pen ült. Ez az ame­ri­kai út is ar­ra kí­nált le­he­tő­sé­get, hogy an­gol­nyelv-tu­dá­sát tö­ké­le­te­sít­se, és kap­cso­la­to­kat te­remt­ve elő­ké­szít­se ál­má­nak meg­va­ló­sí­tá­sát. Mind­ezt egyet­len tra­gi­kus pil­la­nat múlt idő­be tet­te. „Kö­rül­fon­ták őt a ha­lál kö­te­lei.”

Dó­ra em­lé­két a mo­son­ma­gyar­óvá­ri gyü­le­ke­zet ke­resz­te­lé­si és kon­fir­má­ci­ói anya­köny­vei meg­őr­zik. Az én em­lé­ke­im­ben pe­dig örök­re meg­ma­rad olyan­nak, ami­lyen­nek kon­fir­má­ci­ó­ja ide­jén meg­is­mer­tem. Ér­tel­mes, nyi­tott, a hit dol­gai iránt ér­dek­lő­dő lány­nak.

Kiss Mik­lós

::Nyomtatható változat::