Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Eb­ben az év­ben lesz száz éve, hogy Du¨an Ma­ko­vický, a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág­ról szár­ma­zó szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű or­vos 1910 no­vem­be­ré­ben el­kí­sér­te utol­só út­já­ra a nagy orosz írót, Lev Tolsz­tojt. Dr. Ma­ko­vický nem ma­radt a vi­lág­iro­dal­mi nagy­ság passzív szem­lé­lő­je: Tolsz­toj éle­té­nek utol­só hat esz­ten­de­jé­ben (1904–1910) ak­tív kí­sé­rő­je, be­szél­ge­tő­part­ne­re volt.

De ki is volt Du¨an Ma­ko­vický? 1866. de­cem­ber 10-én szü­le­tett tíz­gyer­me­kes csa­lád­ban, a Lip­tó vár­me­gyei Ró­zsa­he­gyen (Ro­s­en­berg, 1945-ig Ru¸om­berk, az­tán Ru¸om­be­rok). 1869-ben, szü­lést kö­ve­tő­en meg­halt az édes­anya, majd a hat­he­tes test­vér is. A leg­idő­sebb nő­vér min­ta­sze­rű­en ne­vel­te ki­lenc test­vé­rét, köz­tük a leg­fi­a­ta­lab­bat, a leg­ér­zé­ke­nyeb­bet, a kis Du¨ant. Az édes­apa, Pe­ter Ma­ko­vický jó hí­rű ke­res­ke­dő és sajt­ké­szí­tő, a Slo­vens­ká ma­ti­ca ne­vű szer­ve­zet egyik ala­pí­tó tag­ja volt Tu­róc­szent­már­ton­ban (Turči­ans­ky Svätý Mar­tin, Turz-Sankt-Mar­tin). Ne­vé­hez kö­tő­dik a hí­res lip­tói tú­ró (brin­dza) gyár­tá­sá­nak üze­mi meg­szer­ve­zé­se.

A len­gyel szár­ma­zá­sú, ágos­tai hit­val­lá­sú evan­gé­li­kus csa­lád jó mód­ja és kul­tu­rá­lis szín­vo­na­la ma­gá­tól ér­te­tő­dő­vé tet­te, hogy fi­a­it ta­nít­tas­sa, fel­sőbb is­ko­lák­ba já­ras­sa. Ott­hon több nyel­ven be­szél­tek anya­nyel­vi szin­ten: szlo­vá­kul, né­me­tül, ma­gya­rul és len­gye­lül is.

A Ma­ko­vický csa­lád a fel­vi­lá­go­sult re­vo­lú­ció hí­ve volt, kul­tu­rá­lis ak­ti­vi­tá­sá­ban sem val­lá­si, sem szár­ma­zá­si so­vi­niz­mus­sal nem vá­dol­ha­tó.

A Ma­ko­vický fi­úk az al­gim­ná­zi­u­mi osz­tá­lyo­kat a ró­zsa­he­gyi pi­a­ris­ták­nál vé­gez­ték. Cy­rill az 1557-ben ala­pí­tott sop­ro­ni (Öden­burg) evan­gé­li­kus lí­ce­um­ban vég­zett 1881-ben, majd a mo­son­ma­gyar­óvá­ri me­ző­gaz­da­sá­gi aka­dé­mi­án foly­tat­ta ta­nul­má­nya­it, és a hal­le–wit­ten­ber­gi egye­te­men dok­to­rált 1890-ben Beiträ­ge zu ei­ner Mo­no­gra­p­hie der un­ga­ris­c­hen Rind­vi­eh­ras­se cí­mű mun­ká­já­val.

Ifj. Pe­ter Ma­ko­vickýt 1881-ben ki­zár­ták a po­zso­nyi evan­gé­li­kus lí­ce­um­ból, pe­dig öccsei ép­pen Po­zsony­ban (Press­burg, Pre¨­po­rok, 1927 óta Bra­tis­la­va) sze­ret­tek vol­na to­vább ta­nul­ni. 1882-ben Emil és Du¨an elő­ször Nagy­kő­rö­sön járt a re­for­má­tus gim­ná­zi­um­ba, majd Sop­ron­ba irat­koz­tak át.

Du¨an Ma­ko­vický ­sop­ro­ni éve­i­ből (1883–1885) nem ma­radt fenn sem­mi­fé­le iro­dal­mi te­vé­keny­ség nyo­ma. Már a gim­ná­zi­um­ban nyelv­te­het­ség­nek bi­zo­nyult, mert to­váb­bi öt nyel­ven ta­nult meg, töb­bek kö­zött an­go­lul és fran­ci­á­ul is.

1884-ben, hogy a sop­ro­ni lí­ce­um­ban érett­sé­giz­zen, csat­la­ko­zott Du¨an­hoz Ben­czúr Má­tyás, aki jó­val idő­sebb volt, mint osz­tály­tár­sai, hi­szen már ta­ní­tó­ként is dol­go­zott, de egy szlo­vák­gyű­lö­lő tan­fel­ügye­lő mi­att ál­lá­sát fel­mond­ta. Ő Mar­tin Ku­kučin né­ven már ak­kor a szlo­vák pró­za­iro­da­lom egyik leg­na­gyobb re­mény­sé­ge volt, majd ki­emel­ke­dő alak­ja lett. A sop­ro­ni lí­ce­um em­ber­ség­ből és to­le­ran­ci­á­ból je­les­re vizs­gá­zott.

1885-től együtt vol­tak a prá­gai Ká­roly Egye­te­men or­vos­tan­hall­ga­tók. Du¨an Ma­ko­vický itt, Prá­gá­ban is­mer­ke­dett meg Tolsz­toj ta­na­i­val. A fi­a­tal or­vos­tan­hall­ga­tó­ra nagy ha­tás­sal volt az író Kre­u­tzer-szo­ná­ta cí­mű mű­ve. Sza­bad ide­jé­ben a fi­lo­zó­fia és az iro­da­lom mo­rá­lis ol­da­la fog­lal­koz­tat­ta. Az ölés el­le­ni de­monst­rá­ci­ó­ját éve­kig em­le­ge­tik a prá­gai egye­te­men: meg­ta­gad­ta egy bé­ka élő­ben tör­té­nő szek­ci­ó­ját. Innsb­ruck­ban és Ber­lin­ben is hall­ga­tott egy-egy sze­mesz­tert, sőt Moszk­vá­ban is.

1891-ben ka­pott dip­lo­mát a Ká­roly Egye­tem Or­vos­tu­do­má­nyi Ka­rán, majd két és fél évet töl­tött Innsb­ruck­ban Carl Nic­o­la­do­ni pro­fesszor se­bé­sze­ti kli­ni­ká­ján; ez­után több hó­na­pig a bu­da­pes­ti egye­tem bel­gyó­gyá­sza­ti kli­ni­ká­ján dol­go­zott mint ex­ter­nis­ta or­vos. Lel­kes és el­kö­te­le­zett hí­ve volt Sem­mel­weis Ignác ta­na­i­nak.

Ere­de­ti­leg Bárt­fán (Bar­de­jov, Bart­feld) kí­vánt le­te­le­ped­ni, de be­teg édes­ap­ja kí­ván­sá­gá­ra Zsol­ná­ra (Sil­le­in, ´ili­na) ment. Itt mű­kö­dött 1894-től 1904-ig or­vos­ként, il­let­ve könyv­ki­adó­ként. Nagy­sze­rű gya­kor­ló or­vos volt, a mai na­pig is em­le­ge­tik a vá­ros­ban: gyó­gyí­tó mun­ká­ja so­rán gyor­san rá­jött, hogy az or­vos fon­tos fel­ada­ta ta­ná­cso­kat és fel­vi­lá­go­sí­tást ad­ni a be­te­gek­nek, mert az or­vos és a be­teg kö­zöt­ti köz­vet­len kap­cso­lat a gyó­gyí­tás alap­pil­lé­re, de eh­hez szám­ta­lan aka­dályt kell le­küz­de­ni.

Több köny­vet írt az al­ko­ho­liz­mus, il­let­ve a do­hány­zás ká­ros ha­tá­sá­ról. A szlo­vák bib­li­og­rá­fia har­ma­dik kö­te­te ti­zen­két mű­vét so­rol­ja fel.

Évek óta le­ve­le­zett már Tolsz­toj­jal, ami­kor 1894-ben és 1897-ben két­szer is meg­lá­to­gat­ta őt Jasz­na­ja Pol­ja­ná­ban. 1901-ben a Krím­ben nya­ralt együtt mes­te­ré­vel.

1904-ben, ami­kor az orosz–ja­pán há­bo­rú al­kal­má­val Tolsz­toj há­zi­or­vo­sa, dr. Nyi­ki­tyin is be­vo­nult, Tolsz­toj fe­le­sé­ge, Szó­fia (Szon­ja) Tolsz­to­ja őt kér­te fel he­lyet­te­sí­té­sé­re. A ter­ve­zett négy hét­ből ti­zen­négy év lett Jasz­na­ja Pol­ja­ná­ban.

Ma­ko­vický meg­osz­tot­ta az ide­jét Tolsz­toj és a kör­nye­ző fal­vak be­te­gei kö­zött: az író mel­let­ti or­vo­si te­en­dő­kön kí­vül még nyolc­van­két fa­lut lá­tott el, szin­te in­gyen. A ren­de­lé­se­ket reg­gel nyolc óra­kor kezd­te, és ál­ta­lá­ban dé­li egy óra­kor fe­jez­te be. Alek­szand­ra Lvov­na, a gróf egyik lá­nya volt az asszisz­ten­se.

Dél­után már ott ül Tolsz­toj asz­ta­lá­nál, s az író sze­mé­lyé­nek és fi­lo­zó­fi­ai né­ze­te­i­nek szen­tel­te ma­gát. Az író­val na­pon­ta foly­ta­tott dis­pu­tá­kat min­den fel­tű­nés nél­kül fel­je­gyez­te – gyors­írás­sal – a zse­bé­ben tar­tott ke­mény­pa­pír­ra. (Tolsz­toj nem tűr­te, hogy mon­da­ta­it le­je­gyez­zék és mint csal­ha­tat­lan igaz­sá­got ter­jesszék.) Ma­ko­vický éj­jel, akár haj­na­li há­rom-négy órá­ig is, le­má­sol­ta a fel­jegy­zé­se­ket; eb­ben cso­dá­la­tos me­mó­ri­á­ja volt se­gít­sé­gé­re.

Nap­ló­ját vi­szont ma­gya­rul ír­ta (dr. Kap­ron­czay Ká­roly köz­lé­se, aki ezt a nap­lót a moszk­vai Tolsz­toj Mú­ze­um­ban lát­ta). A ma­gyar nyel­ven va­ló írást az in­do­kol­ta, hogy ezt Tolsz­toj lá­nyai és fi­ai – akik Ma­ko­vickýt bi­zal­muk­kal tün­tet­ték ki, sok­szor zak­lat­va őt ha­gya­té­ki kér­dé­sek­kel – nem ér­tet­ték.

Nap­ló­já­nak óri­á­si ér­te­ke, hogy össze­gyűj­töt­te és rend­sze­rez­te Tolsz­toj meg­nyi­lat­ko­zá­sa­it er­kölcs­ről, val­lás­ról, fi­lo­zó­fi­á­ról, ne­ve­lés­ről, iro­da­lom­ról, a vi­lág- és az orosz po­li­ti­ká­ról, nem­ze­ti­sé­gi és szo­ci­á­lis prob­lé­mák­ról.

Tolsz­toj ha­lá­la után Ma­ko­vický rö­vid idő­re ha­za­tért Ró­zsa­hegy­re, majd is­mét Jasz­na­ja Pol­ja­ná­ba ment, s 1920-ig foly­tat­ta ön­fel­ál­do­zó or­vo­si te­vé­keny­sé­gét.

Mun­ká­tól túl­ter­hel­ve, ki­té­ve ma­gát a fer­tő­zés le­he­tő­sé­gé­nek, ki­üté­ses tí­fusz­ban be­te­ge­dett meg. Gyó­gyu­lá­sát jó­részt ápo­ló­nő­jé­nek, Mat­re­na Kon­sztan­ti­no­va Or­he­je­vá­nak kö­szön­het­te, akit ké­sőbb fe­le­sé­gül vett.

1. no­vem­be­ré­ben vissza­tér­tek Ró­zsa­hegy­re, de Ma­ko­vický nem ta­lál­ta he­lyét az újon­nan lét­re­jött Cseh­szlo­vá­ki­á­ban. Cso­mag­ja­ik el­vesz­tek, s csak 1921 már­ci­u­sá­ban ke­rül­tek elő. Ira­ta­i­nak egy ré­szét a Tolsz­toj Mú­ze­um­ban hagy­ta. Báty­já­nak, Pe­ter­nek már­ci­us ele­jén a Tolsz­toj­ról ké­szí­tett jegy­ze­tek el­vesz­té­sé­ről írt. Mun­ká­ját so­ha­sem lát­ta nyom­ta­tás­ban.

Du¨an Ma­ko­vický, aki a to­le­ran­cia el­vét hir­det­te és gya­ko­rol­ta, szo­mo­rú­an vet­te tu­do­má­sul, hogy ágos­tai hit­val­lá­sú evan­gé­li­kus lel­kész uno­ka­öccsét a ha­ta­lom új urai – mert há­rom nyel­ven pré­di­kált – le­tar­tóz­tat­ták.

Jan Ko­hut le­ve­le alap­ján vár­ták őt Tu­róc­szent­már­ton­ba vá­ro­si or­vos­nak. La­xa Ti­va­dar he­lyét kel­lett vol­na el­fog­lal­nia, de vá­la­sza egy­ér­tel­mű volt: „Kö­szö­nöm, de nem me­he­tek. Nem va­gyok még olyan ál­la­pot­ban, hogy új­ra el­kezd­hes­sem or­vo­si mű­kö­dé­se­met.”

De­presszió tü­ne­tei je­lent­kez­tek ná­la, és már­ci­us 12-én ön­ke­zé­vel ve­tett vé­get éle­té­nek. Ha­lá­la után szü­le­tett Do­ro­thea (Do­rottya) ne­vű lá­nya, aki ké­sőbb Bu­da­pes­ten or­vos­ként mű­kö­dött.

Több év­ti­ze­des ku­ta­tó­mun­ka után, 1979-ban a Szov­jet Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia és a moszk­vai Tolsz­toj Mú­ze­um – szlo­vák és cseh ku­ta­tók be­vo­ná­sá­val – je­len­tet­te meg Du¨an Ma­ko­vický nap­ló­ját. Ma­gya­rul Tolsz­toj­nál Jasz­na­ja Pol­ja­ná­ban cím­mel ad­ta ki fel­jegy­zé­se­it a bu­da­pes­ti Eu­ró­pa Könyv­ki­adó 1999-ben, Ge­ren­csér Zsig­mond egy­ko­ri sop­ro­ni di­ák gon­do­zá­sá­ban. Az orosz­ból va­ló for­dí­tás – me­lyet Ge­ren­csér nagy­sze­rű jegy­ze­tek­kel lá­tott el – a Tolsz­toj-iro­da­lom ma­gyar nyel­vű alap­for­rá­sa.

Ge­ren­csér Zsig­mon­dot a sop­ro­ni evan­gé­li­kus lí­ce­um­ban Prőh­le Je­nő (1909–1986) ta­ní­tot­ta, ő hív­ta fel di­ák­ja fi­gyel­mét Du¨an Ma­ko­vický nap­ló­já­nak 1924-es cseh ki­adás­ra, mely azon­ban csak az 1904–1905. év be­jegy­zé­se­it tar­tal­maz­ta. Prőh­le Je­nő nagy­ap­ja, Thi­er­r­ing Ká­roly (1834–1915) az öt Ma­ko­vický fi­út a lí­ce­um­ban gö­rög­re és la­tin­ra ok­tat­ta.

1. előtt a lí­ce­um­ban szín­da­rab­ban is fel­dol­goz­ták a nagy író és Ma­ko­vický kap­cso­la­tát.

A Ma­ko­vický nap­ló­já­ban ki­raj­zo­ló­dó szel­le­mi port­ré­hoz Tolsz­toj vi­lág­né­ze­té­nek so­kat em­le­ge­tett el­lent­mon­dá­sos­sá­ga épp­úgy hoz­zá­tar­to­zik, mint az el­ve­i­hez va­ló ki­tar­tó, hű­sé­ges ra­gasz­ko­dá­sa. Tolsz­toj sza­vai er­ről, Ma­ko­vický köz­lé­se alap­ján: „Meg­győ­ző­dé­sem, hogy csu­pán a bu­ta és kor­lá­tolt em­be­rek né­ze­tei kö­zött nem ta­lál­ni el­len­tmon­dást.”

Ahogy Tolsz­toj, úgy Du¨an Ma­ko­vický is kö­vet­ke­ze­te­sen el­ítél­te Orosz­or­szág nagy­ha­tal­mi po­li­ti­ká­ját, a tár­sa­dal­mi igaz­ság­ta­lan­sá­go­kat, a so­vi­niz­must, az et­ni­kai ki­sebb­sé­gek, a más­képp gon­dol­ko­dók ül­dö­zé­sét.

Dr. Ma­ko­vitz­ky Jó­zsef

::Nyomtatható változat::