Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az eszperantó nyelvet azzal a céllal alkotta meg 1887-ben a lengyel szemorvos, Ludoviko Lazaro Zamenhof, hogy az a népek között békességet, barátságot teremtsen. Az ellenségeskedõ mai világban igazán nagy szükség volna egymás értésére, a megértésre. Az eszperantó nyelv beszélõi, az eszperantisták évrõl-évre ennek jegyében adnak randevút egymásnak a világ más-más pontján. Közöttük megvalósult ez a barátság. Ebben az évben a szlovák fõváros – az egykori magyar koronázó székhely –, Pozsony adott otthont a nemzetközi eszperantó találkozónak augusztus 14-tõl augusztus 22-ig.

Húsz országot képviselt az a mintegy másfélszáz személy, aki részt vett részt a pozsonyi eszperantista összejövetelen. Ugyancsak e találkozó alkalmából utazott ide tizennyolc ország negyvennyolc eszperantó tanára azért, hogy kicserélje tapasztalatait a nyelv oktatásának sajátos gondjairól és örömeirõl. Az eszperantó nyelvtanárok külön szervezetet alkotnak. Az ünnepélyes megnyitón ennek magyar elnökhelyettese üdvözölte a kongreszszust, hangsúlyozva a nyelv tanításának változatlanul nagy jelentõségét.

Az ismerkedési est egészen különleges módon zajlott le. Pedagógusokhoz méltóan, gondosan elõkészített terv szerint, sok vidámságot nyújtó társasjátékban vettek részt a megjelentek, miközben ki-ki megjegyezhette valamennyi társának a nevét, nemzetiségét stb. (A társalgás nyelve természetesen az eszperantó volt.)

A vasárnapi ünnepélyes kongresszusi megnyitó elõtt ökumenikus istentiszteletet rendeztek. A szép kis kertben elhelyezkedõ szlovák evangélikus templomban Jan Hradil huszita lelkész, Albrecht Kronenberger német katolikus pap, és az istentiszteletnek otthont adó templom lelkészének, Milan Horynek evangélikus lelkésznek a felesége végezte az szolgálatot.

Az evangélikus lelkésznõ eszperantóul olvasott fel két igeszakaszt az Újszövetségbõl, az eszperantóul kitûnõen és választékosan beszélõ katolikus pap pedig arról mondta el gondolatait, hogy miként fog alakulni a hívõk élete, amikor eltûnnek a különbségek a vallások között… Az istentiszteletet követõen kérdésemre az evangélikus lelkésznõ angolul mondta el, hogy ebben a templomban havonta egy alkalommal magyar nyelvû evangélikus istentiszteletet is tartanak.

A kongresszus hivatalos nyitóprogramját követõen a rendezõ házigazdák egyike, Martin Minnich ismertette Pozsony történetét. Mint soknemzetségû városban – mondta – mindig nagy szükség van a közös nyelvre. Ezért az eszperantó itt még fontosabb szerepet kaphatott, és kaphat ma is, mint más helyeken. Bizonyság erre a város sokféle elnevezése: Istropolis, Pressburg, Posonium, Pozsony és a legújabb, amit akkor találtak ki, amikor Pozsonyt 1920-ban Csehszlovákiához csatolták: Bratislava. Ma már Csehszlovákia felbomlott, de Pozsony továbbra is az új állam, Szlovákia része lett. A város történetét tárgyszerûen igyekezett ismertetni a rokonszenves diák. Ahol némi tévedés csúszott a történetbe, az a hivatalos oktatás hibája. Pozsony magyar múltjáról nem igen ejtenek szót a tankönyvek.

Bratislava óvárosa rejtve õrzi a magyar múltat. Noha Mátyás király 1467-ben ebben a városban alapította meg elsõ egyetemét, magyar nyelven manapság csak elvétve találni köztéri feliratokat. Ugyanakkor örömmel nyugtáztam, hogy a városi képtárban már hónapok óta láthatók Mednyánszky László festményei. (Igaz, ezt az idõszakos kiállítást is csak szlovák nyelven hirdetik.)

A pozsonyiak mindazonáltal igen büszkék a tizennyolc királyunk, illetve királynénk koronázó templomának tetején fénylõ magyar koronára. A mûemlékekben is gazdag Szent Márton székesegyház 1619 és 1621 között a Pozsonyban élõ evangélikusoké lett. Ugyanis amikor Bethlen Gábor elfoglalta a várost, az akkor már népes evangélikusságnak még nem volt temploma, ezért kérték a dóm átadását a protestáns fejedelemtõl.

A többi középülethez hasonlóan gyönyörûen rendbe hozott egykori országház tetején is ott ékeskedik még a magyar címer. A 19. században itt üléseztek a reformországgyûlések. Itt mondta el javaslatait Kölcsey és Wesselényi, Felsõbüki Nagy Pál és Deák Ferenc. Itt alapította meg gróf Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémiát, itt hangzottak el Kossuth Lajos gyújtó hatású beszédei.

A pozsonyi eszperantó mozgalom történetét Magda Saturova mondta el saját kutatásai alapján. A hallgatóság nagy és õszinte örömmel ünnepelte az elõadót abból az alkalomból, hogy az Egyetemes Eszperantó Világszövetség tiszteletbeli tagjává választotta. Magda magyar, de férje szlovák nevét viseli.

A sok érdekesnél érdekesebb elõadásnak még a címét sem sorolhatom fel. Szeretném mégis kiemelni az ugyancsak magyar Tereza Kapista elõadását, amelynek témacíme Tanítás és tapasztalatok Iránban volt. Teréz Belgrádban él, és nem csekély vállalkozó szellemrõl és elhivatottságról tett bizonyságot, amikor tavaly elment Iránba, hogy eszperantó tanfolyamot vezessen. Neki is fel kellett öltenie a nõk számára Iránban kötelezõ csadort ahhoz, hogy küldetését végezhesse.

A jól sikerült kongresszus minden résztvevõje sok régi és új ismerõsre találhatott, és bizonyára felejthetetlen élményként emlékszik majd vissza a Pozsonyban töltött hétre. A nemzetközi nyelv jó szolgálatot tett a nemzetek közötti barátság erõsítésében, a tudósító pedig újfent megbizonyosodhatott arról, hogy – mint a világon szinte mindenütt – egy eszperantista kongresszuson is fellelhetõk nemcsak magyar, de evangélikus vonatkozások is.

Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::