Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az eszperantó nyelvet azzal a céllal alkotta meg 1887-ben a lengyel szemorvos, Ludoviko Lazaro Zamenhof, hogy az a népek között békességet, barátságot teremtsen. Az ellenségeskedő mai világban igazán nagy szükség volna egymás értésére, a megértésre. Az eszperantó nyelv beszélői, az eszperantisták évről-évre ennek jegyében adnak randevút egymásnak a világ más-más pontján. Közöttük megvalósult ez a barátság. Ebben az évben a szlovák főváros – az egykori magyar koronázó székhely –, Pozsony adott otthont a nemzetközi eszperantó találkozónak augusztus 14-től augusztus 22-ig.

Húsz országot képviselt az a mintegy másfélszáz személy, aki részt vett részt a pozsonyi eszperantista összejövetelen. Ugyancsak e találkozó alkalmából utazott ide tizennyolc ország negyvennyolc eszperantó tanára azért, hogy kicserélje tapasztalatait a nyelv oktatásának sajátos gondjairól és örömeiről. Az eszperantó nyelvtanárok külön szervezetet alkotnak. Az ünnepélyes megnyitón ennek magyar elnökhelyettese üdvözölte a kongreszszust, hangsúlyozva a nyelv tanításának változatlanul nagy jelentőségét.

Az ismerkedési est egészen különleges módon zajlott le. Pedagógusokhoz méltóan, gondosan előkészített terv szerint, sok vidámságot nyújtó társasjátékban vettek részt a megjelentek, miközben ki-ki megjegyezhette valamennyi társának a nevét, nemzetiségét stb. (A társalgás nyelve természetesen az eszperantó volt.)

A vasárnapi ünnepélyes kongresszusi megnyitó előtt ökumenikus istentiszteletet rendeztek. A szép kis kertben elhelyezkedő szlovák evangélikus templomban Jan Hradil huszita lelkész, Albrecht Kronenberger német katolikus pap, és az istentiszteletnek otthont adó templom lelkészének, Milan Horynek evangélikus lelkésznek a felesége végezte az szolgálatot.

Az evangélikus lelkésznő eszperantóul olvasott fel két igeszakaszt az Újszövetségből, az eszperantóul kitűnően és választékosan beszélő katolikus pap pedig arról mondta el gondolatait, hogy miként fog alakulni a hívők élete, amikor eltűnnek a különbségek a vallások között… Az istentiszteletet követően kérdésemre az evangélikus lelkésznő angolul mondta el, hogy ebben a templomban havonta egy alkalommal magyar nyelvű evangélikus istentiszteletet is tartanak.

A kongresszus hivatalos nyitóprogramját követően a rendező házigazdák egyike, Martin Minnich ismertette Pozsony történetét. Mint soknemzetségű városban – mondta – mindig nagy szükség van a közös nyelvre. Ezért az eszperantó itt még fontosabb szerepet kaphatott, és kaphat ma is, mint más helyeken. Bizonyság erre a város sokféle elnevezése: Istropolis, Pressburg, Posonium, Pozsony és a legújabb, amit akkor találtak ki, amikor Pozsonyt 1920-ban Csehszlovákiához csatolták: Bratislava. Ma már Csehszlovákia felbomlott, de Pozsony továbbra is az új állam, Szlovákia része lett. A város történetét tárgyszerűen igyekezett ismertetni a rokonszenves diák. Ahol némi tévedés csúszott a történetbe, az a hivatalos oktatás hibája. Pozsony magyar múltjáról nem igen ejtenek szót a tankönyvek.

Bratislava óvárosa rejtve őrzi a magyar múltat. Noha Mátyás király 1467-ben ebben a városban alapította meg első egyetemét, magyar nyelven manapság csak elvétve találni köztéri feliratokat. Ugyanakkor örömmel nyugtáztam, hogy a városi képtárban már hónapok óta láthatók Mednyánszky László festményei. (Igaz, ezt az időszakos kiállítást is csak szlovák nyelven hirdetik.)

A pozsonyiak mindazonáltal igen büszkék a tizennyolc királyunk, illetve királynénk koronázó templomának tetején fénylő magyar koronára. A műemlékekben is gazdag Szent Márton székesegyház 1619 és 1621 között a Pozsonyban élő evangélikusoké lett. Ugyanis amikor Bethlen Gábor elfoglalta a várost, az akkor már népes evangélikusságnak még nem volt temploma, ezért kérték a dóm átadását a protestáns fejedelemtől.

A többi középülethez hasonlóan gyönyörűen rendbe hozott egykori országház tetején is ott ékeskedik még a magyar címer. A 19. században itt üléseztek a reformországgyűlések. Itt mondta el javaslatait Kölcsey és Wesselényi, Felsőbüki Nagy Pál és Deák Ferenc. Itt alapította meg gróf Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémiát, itt hangzottak el Kossuth Lajos gyújtó hatású beszédei.

A pozsonyi eszperantó mozgalom történetét Magda Saturova mondta el saját kutatásai alapján. A hallgatóság nagy és őszinte örömmel ünnepelte az előadót abból az alkalomból, hogy az Egyetemes Eszperantó Világszövetség tiszteletbeli tagjává választotta. Magda magyar, de férje szlovák nevét viseli.

A sok érdekesnél érdekesebb előadásnak még a címét sem sorolhatom fel. Szeretném mégis kiemelni az ugyancsak magyar Tereza Kapista előadását, amelynek témacíme Tanítás és tapasztalatok Iránban volt. Teréz Belgrádban él, és nem csekély vállalkozó szellemről és elhivatottságról tett bizonyságot, amikor tavaly elment Iránba, hogy eszperantó tanfolyamot vezessen. Neki is fel kellett öltenie a nők számára Iránban kötelező csadort ahhoz, hogy küldetését végezhesse.

A jól sikerült kongresszus minden résztvevője sok régi és új ismerősre találhatott, és bizonyára felejthetetlen élményként emlékszik majd vissza a Pozsonyban töltött hétre. A nemzetközi nyelv jó szolgálatot tett a nemzetek közötti barátság erősítésében, a tudósító pedig újfent megbizonyosodhatott arról, hogy – mint a világon szinte mindenütt – egy eszperantista kongresszuson is fellelhetők nemcsak magyar, de evangélikus vonatkozások is.

Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::