evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Örömmel értesítem a tisztelt Olvasót, hogy augusztus 18. és 25. között két új keresztény ifjúsági folyóirat is megjelent! Ezenkívül új egyházi rádióműsorok is születtek. Már ha „vallásosnak” lehet nevezni egy olyan harsány programot, amely arra hivatott, hogy kiverje az ágyból a hullafáradt táborlakókat…

Ami a nyomtatott sajtót illeti (bár a második szám egyben az utolsó is volt), a kritikusok egyöntetű véleménye szerint az újságoknak lenne jövője. Miként a rádióműsoroknak is. Nem annyira tartalmuk miatt, hiszen azok egy kívülálló számára talán semmit nem jelentenek, hanem a légkör miatt, amelyben megszülettek. Ezt a légkört az aktivitás, a segítőkészség, az egymáshoz való alkalmazkodás, egyszóval a szeretetre való kölcsönös törekvés jellemezte.

A lapok készítői, a rádióműsorok összeállítói, vagyis a 2004-es kunbaracsi keresztény médiatábor résztvevői, saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy milyen könnyű olvasni, és ezzel ellentétben milyen nehéz létrehozni egy élvezhető „napilapot”! A riporterek, szerkesztők, tördelők, fotósok, műsorvezetők és a többiek álmukban sem gondolták volna, hogy ennyi munka, türelem, kitartás és átvirrasztott éjszaka kell ahhoz, hogy végre kezükbe vehessék a várva-várt kész újságot. A boldogság viszont, amit akkor érez az ember, amikor a sok kis munka végül összeáll egy egésszé – informáló, gondolatébresztő és olvasható szöveggé – minden fáradságot és erőfeszítést felülmúl. Ezért dolgoztunk olyan lelkesen az újságok elkészítésén és a rádióműsorokon.

Meginterjúvoltunk mindenkit, akit csak lehetett, összegyűjtöttünk minden létező hírt és eseményt, amikor pedig már úgy éreztük, hogy végleg elfogytak a leírható információk, rá kellett döbbennünk, hogy a munka legjobb, legérdekesebb része még csak most következik. Meg kellett tanulnunk észrevenni a „lábunk előtt heverő” híreket. Ekkor fedeztük fel például, hogy rajtunk kívül is rengeteg érdekes lakója van a Kunbaracsi Ifjúsági Tábornak; hogy vigyáz ránk az Alföld két legjámborabb kutyája – Maci és Csülök –, és rájöttünk, hogy „címlapsztorit” csinálhatunk a folyton körülöttünk legyeskedő legyekből…

Mindeközben átéltük a csoportmunka minden kínját és sikerélményét. Megtanultunk kompromisszumokat kötni, és beláttuk, hogy a másiknak is lehet (néha) igaza. Munkánk közben újra és újra megtapasztaltuk Isten jelenlétét. Például abban, hogy saját véleményünk mellett a másikét is érvényesülni engedtük. Ami nem mindig könnyű. Mert Isten nem csak az áhítatok, az istentiszteletek, a közös imádságok és éneklések közben látogatott el hozzánk Kunbaracsra. Velünk volt végig, és segített abban is, hogy jó hangulatban alkothassunk – elfogadható munkákat.

Az egyházunk ifjúsági- és gyermekosztálya, illetőleg a Fiatalok a Keresztény Magyarországért Alapítvány által közösen szervezett első keresztény médiatábor ugyan egy hét után véget ért, de valami el is kezdődött. Hiszen egy olyan, fiatalokból álló közösség formálódott, akik ha nem is mindjárt nyilvános újságokban és rádióműsorokban, de saját kis közösségükben biztosan törekedni fognak arra, hogy írjanak és beszéljenek a keresztény élet nehézségeiről és örömeiről.

Véleményem szerint ez feladatunk s egyben kötelességünk is lenne. Nagyon remélem, hogy jövő ilyenkor egy hét alatt nem csak két, de minimum négy új ifjúsági keresztény lappal fogunk gazdagodni, mivel legalább kétszer ennyi lelkes résztvevője lesz a tábornak.

Bízik Hanna Réka

::Nyomtatható változat::