EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Az egyházi esztendő legutóbbi heteiben nagyon sokat gondolkodtam az utolsó időkről. Részben azért, mert az igehirdetések üzenete is ez volt, részben pedig azért, mert úgy vélem, hogy a végidők küszöbén állunk. Ez a sok háborúság, természeti katasztrófa meg az a tény, hogy az emberek érzelmileg kihűltek: biztos jelek. Nagyon foglalkoztat magának az antikrisztusnak a személye is. Rendkívül titokzatos figura. Hallottam, sokan attól tartanak, hogy már meg is született. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik bombabiztos bunkereket építenek, és feltöltik hosszú szavatossági idejű élelmiszerekkel? Egyáltalán hogyan lehet erre testileg-lelkileg felkészülni?”

Kedves György! „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” – mondja Jézus (Mk 13,32–33). Ezért amikor természetes emberi kíváncsiságunkat szeretnénk kielégíteni a végidőkkel kapcsolatban, nem helyes találgatásokba bonyolódnunk.

Emellett természetesen az éber felkészüléshez hozzátartozik, hogy olvassuk a témában elérhető irodalmat, hogy a Szentírásból tudakozódjunk, és persze az is, hogy beszélgessünk róla. Beszélgessünk róla, hiszen olyan sok babona, tévtan, alaptalan félelem él az emberek szívében és gondolatai között az utolsó időket illetően! Az egészen bizonyos, hogy sem a bombabiztos bunker, sem a szárított élelmiszerek felhalmozása nem védi meg az életünket akkor, ha a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, ha a csillagok lehullanak az égről, és ha az egek „tartópillérei” megrendülnek. Lelki előkészületre van szükség! Aki hisz az utolsó idők közeledtében, annak számolnia kell az utolsó előttiekkel is! Hiszen az utolsó előttiekben, itt a földi életben dől el minden. A halál is az utolsó előttiekhez tartozik. A végső valóság pedig a feltámadás. Az elalvás után következik a felébredés. A halál után a feltámadás. A feltámadással pedig végbemegy a nagy szétválasztás: némelyek az örök életre, némelyek pedig az örök kárhozatra ébrednek fel.

Veszélyes dolog annyira belefeledkezni az építkezésbe, házasodásba, evésbe és ivásba, hogy az ember ne számoljon a jézusi ígérettel: „Visszajövök.” Az Úr szavára és az idők jeleire figyelve okosan kell járni-kelni. Isten ebben a világban készítette el a kiengesztelést. Erre a világra hozta el a teljes megváltást. Ezért kell nekünk ebben a világban, az utolsó dolgok most fennálló rendjében virrasztva, imádkozva készülődni. Tudjuk, hogy az Úr Jézus visszatér, azt azonban nem tudjuk, hogy mikor. Az újjászületett hívőknek úgy jelenik majd meg, mint lelkük vőlegénye (Jel 19,7–9). Eljön, hogy menyasszonyát, a hívők gyülekezetét magával vigye a mennyei dicsőségbe. Ezt az eseményt a Biblia elragadtatásnak nevezi (1Thessz 4,16–17). Kétezer éve erre vár Jézus Krisztus gyülekezete. Ez azt jelenti, hogy az Úr nem a földön, hanem a levegőégben találkozik az övéivel, és senki sem kerül közülük ítéletre, hiszen Krisztus a Golgota keresztjén régen magára vette az ő ítéletüket. Így hát közülük senkinek sem kell az antikrisztusi nyomorúság félelmetes idejét átélnie, mert ezt az ítéletet Isten az istentelenség emberein hajtja végre. Azokon, akik visszautasították a Megváltót, és az antikrisztust választották helyette.

Kedves levélíró testvéremet – minden bizonnyal több olvasónkkal együtt – foglalkoztatja az antikrisztus személye. A szót leginkább ellen-Messiásnak lehetne fordítani. A bibliai prófécia szerint a sátán felkent csalója, aki az egész világ uralkodója lesz. Az egész lakott földet az uralma alá hajtja (Jel 13,7). Ekkor a világtörténelem legborzalmasabb időszaka köszönt a földre. György említi a „szeretet meghidegülését” és azt is, hogy úgy érzi, a háborúk, természeti csapások már ennek az időnek a kezdetére utalnak. Én úgy gondolom, hogy – bár ezek a jelek már az utolsó idők szülési fájdalmait jelzik – a kezdet még jó ideig eltarthat. Az, amit tapasztalunk, mintha csupán „a vajúdás kínjainak a kezdete lenne” (Mt 24,8). De maga a szülés még nem kezdődött meg. Azért hasonlítja az Úr ezt a folyamatot a szülési fájdalmakhoz és a szüléshez, mert a végén megszületik majd az új világ: a messiási békebirodalom kora a földön.

A nagy nyomorúság tetőpontjai az antikrisztusi idők lesznek, amelyek az Úr Jézus megjelenésével zárulnak. Csodálatos lesz, amikor majd az egész teremtett világban megvalósul a megváltás, azaz minden megszabadul a bűn átkától, és mivel a Békesség Fejedelme fog kormányozni, mindent betölt a békesség. Mígnem a sátán végső ítélete után Isten megteremti az új eget és az új földet. Ez a cél, ez a végső korszak. A Fiú az Atya lába alá helyezi az egész megváltott világot, és attól kezdve „maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben” (1Kor 15,28).

Kedves testvérem, György! Most két advent között élünk. Az Úr munkálkodik, és közel van. Végül mindent befejez, amit elkezdett. Hogy személy szerint mindannyian célba érjünk vele, ahhoz egy drága jelszóra van szükségünk Jézus nevében. Ismeri: a Biblia dióhéjban. Már kis hittanos korunk óta fújjuk: Jn 3,16! Keresse ki újra a Szentírásból, ízlelgesse, és tudni fogja az utat a cél felé. Isten pedig felkészíti, és végezetül felékesíti lelkét az örök élet hervadhatatlan koszorújával.

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::