Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28)

Advent második hetében az Útmutató reggeli igéi az Emberfia második, dicsőséges eljöveteléről, a világítéletről és a hívők mennybemeneteléről tudósítanak. Vezérigénk része az ünnep evangéliumának, s reformátorunk szerint „mi mást jelent a ti váltságotok, mint hogy téged, ki most az ördög foglya s minden ő nyilának célpontja vagy – Krisztus megszabadít, s magához visz? Mért félnél és rettegnél hát az ítélet jeleitől? Sőt örülj nékik boldogan.” Úgy jön el, ahogy tanítványai látták őt felmenni a mennybe: „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Lk 21,27) Jakab, az Úr testvére kétszer is türelemre, azaz mindvégig kitartó állhatatosságra int: „Legyetek tehát türelemmel, (…) mert az Úr eljövetele közel van.” (Jak 5,7.8) A zsidókhoz és hozzánk írt levél ismeretlen szerzője ezt a gondolatot folytatja: „Kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6,12) János apostol pedig e héten kétszer is üzeni: „Térj meg!” A felmagasztalt Krisztus mannával táplálja megtért és győztes gyülekezetét: „Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, (…) [és adok neki] új nevet.” (Jel 2,17) Jézus figyelmezteti a pergamoni gyülekezetet, hogy a belülről támadó pogányság fogja szétzülleszteni a tévtanításokat és erkölcsi lazaságokat megtűrő közösséget. Az új név Krisztus neve, amely nem amulett, de megvédelmez minden démoni támadás ellen a földi vándorlás veszedelmei között. „Aki győz, annak enni adok az élet fájáról”, amelynek gyümölcse az örök élet! (Jel 2,7) Pál még földi életében várta Jézus második eljövetelét, de mint minden keresztény, realista volt: „Van Istentől készített hajlékunk, (…) örökkévaló mennyei házunk. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.” (2Kor 5,1.9) A hazaköltözés az Úrhoz a tékozló fiú visszatérését jelenti az atyai házba; ahol „ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján” (Lk 22,69). Az „idősebb fiak” mégsem hitték, hogy Krisztus az Isten Fia, noha tőle hallották: „Én vagyok.” Miért történik az Emberfia második eljövetele? Vezérigénk szerint megváltásunk beteljesedik azáltal, hogy Krisztus visszajön gyülekezetéért: az őbenne való hitben élőkért és elhunytakért. Mihály arkangyal szavára „elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4,17). S ez az örök üdvösség! Luther így vigasztal minket: „Akkor nem lesz többé kísértésünk, hanem minden gonosztól megszabadulunk. Szomorúság, sírás, szenvedés, fájdalom, halál se lesz többé. De csak a Krisztusban elaludt hívők jutnak el a kibeszélhetetlen dicsőségre és kegyelemre.” Az ünnepi zsoltár szavaival kérhetjük: „Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt 80,20) S elragadtatásunk után „ott álljunk üdvbe öltözötten (…) Uram, tehozzád, / Hol fénylik orcád, Vágyódom én” (EÉ 525,6).

Garai András

::Nyomtatható változat::