e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Már csak fél év van hátra, és a középiskolákban elkezdődik az eddigitől teljesen eltérő logikájú érettségi, mely egyben a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgája is lesz. Érdemes tehát szólni arról, hogy az érettségi előtt állóknak mit is kell tenniük, milyen tárgyakat kell választaniuk, illetve hogy egyáltalán hogyan is zajlik majd az érettségi, és hogy a felkészülésben mire kell helyezni a hangsúlyt. S hogy miért foglalkozunk rovatunkban mindezzel? Azért, mert az informatika tantárgyban ez lesz az első év, amikor a vizsgázóknak egységes, központi követelmények szerint kell számot adniuk tudásukról. A tanárok felkészítésében közösen tevékenykedik a három történelmi keresztény felekezet oktatási szakszolgálata.

Lehetséges, hogy a tanárok egy része számára az új, kétszintű érettségi rendszere nem rokonszenves. Mivel azonban bevezetése eldöntött tény, most már minden tanárnak az a feladata, hogy jól felkészüljön az új vizsgára, és tanítványait is felkészítse. Így foglalható össze Bajzák M. Eszter nővérnek, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (betűszóval KPSZTI) vezetőjének a bevezetője, amely szeptember elején az informatikatanárok felkészítő tanfolyamán hangzott el. Már az esemény helyszíne is szimbolikus volt: az intézet épülete a Városligeti fasorban található, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium közelében. A képzés elindítása a református, katolikus és evangélikus pedagógiai szakszolgálat közös munkálkodásának köszönhető. Fontos megemlíteni, hogy az informatika mellett az érettségi tárgyak közül még kilencből folyik ilyen jellegű, közös felkészítés.

Az informatikaérettségire való felkészülés első állomása ez év februárjában Pilisborosjenőn volt. Itt harminc informatikatanár egy hatvanórás tanfolyamon vehetett részt, amely az érettségi részleteibe avatta be őket. A tanfolyamon való részvételre pályázni kellett; egyházunk informatikatanárai közül Harasztos Barnabás Deák téri gimnáziumi tanárnak, illetve e cikk írójának nyílt lehetősége a részvételre. Már ezen az alkalmon sikerült összeismerkednünk az egyházi iskolákban tanító kollégákkal; mellém az elején Farkasfalvy Judit, a Patrona Hungariae katolikus gimnázium tanára került „padszomszédnak”, aki most az informatikai képzés vezetője. Azt hiszem, a tanfolyamon jelen lévő tanárok nem csupán felkészültek arra, hogy a diákjaik mellett később a tanár szaktársakat is tanítsák, hanem egy kissé az informatikaérettségi lebonyolítását is befolyásolhatták, hiszen azokkal tudtak beszélgetni, akik a lebonyolítás kidolgozásában segítették a minisztériumot. (Azt is meg kell említenem, hogy kollégái kiképzésére harminc tanár jogosult az országban.)

Ezt követően májusban a tanfolyamot elvégzett, egyházi iskolában tanító tanárokat hívta meg egyeztetésre a KPSZTI, hogy ősztől elindulhassanak a tanártársakat felkészítő tanfolyamok. Végezetül eljött a szeptember, amikor már a megszerzett tudást és tapasztalatokat adhattuk át kollégáinknak.

Miért is fontos ez a továbbképzés? Mint már említettem, informatikából eddig nem volt egységes követelményrendszer, amelynek alapján a diákoknak számot kellett volna adniuk tudásukról, ráadásul arra sem alakult ki gyakorlat, hogy milyen legyen a számonkérés módszere: gyakorlati, tehát számítógép előtti feladatok megoldása, elméleti, esetleg írásbeli, netalán ezek valamilyen kombinációja? 2005 májusától viszont egységes követelményrendszer írja elő a tananyagot, amelyet az érettségizőknek tudniuk kell. A leírás az érettségi menetére is kiterjed: a vizsga egy háromórás gyakorlati vizsgarésszel kezdődik – ezen az összpontszám 80%-át érheti el a vizsgázó –, majd a szóbeli vizsgák idején a kötelező vizsgatárgyak mellett informatikából is vizsgázni kell. A rendelet még a gyakorlati, illetve a szóbeli vizsgarész részleteit is szabályozza, és arról is szól, hogy az informatika területei milyen súllyal szerepeljenek.

Ha ennyire részletes a jogszabály, miért is kell felkészíteni a kollégákat? Nos azért, mert a mindennapi gyakorlatban számos probléma adódhat, számos kérdés felmerülhet. Néhány közülük példaként: milyen mélységig kell alkalmazni az egyes fogásokat a feladatokban? Mennyire kell a vizsgázóknak a más tárgyakban megszerzett ismereteikre építeniük? Hogyan kell a szóbeli egyes részeit pontozni?

A tapasztalat azt mutatja, hogy a feladatok helyes megfogalmazásával, a pontozási útmutatóval is lehetnek gondok. A tanfolyam résztvevőinek ezért meg kell alkotniuk egy feladatot pontozási útmutatóval együtt. A legnagyobb eltérés a szóbelik pontozásában volt tapasztalható. A próbaszóbeliken itt akár tíz pont eltérés is volt két kolléga értékelése között, amely tetemes, hiszen a vizsgára összesen harminc pontot lehet adni. A tanárokat meg kell tanítani a szóbeliztetésre: ezentúl nem csupán a vizsgázó tárgyi tudása számít az értékeléskor, hanem az előadás módja, felépítettsége is. A diákokat ugyancsak meg kell tanítani: a tananyag mellett a retorikai eszközöket is el kell sajátítaniuk. Nemcsak az érettségiztető tanároknak kell ismerniük az új érettségit, hanem általános iskolában tanító kollégáinknak is, mert az informatikatanítás már ötödikben elkezdődik.

A KPSZTI munkatársai minden elismerést megérdemelnek a képzés megszervezéséért. Minden segédanyag a résztvevők rendelkezésére állt, és a tanfolyamokat tartó kollégák – a három történelmi felekezet iskoláinak öt tanára – mindent megtettek, hogy a képzés a lehető legszínvonalasabb legyen. Természetesen az első tanfolyamot több is követi majd, hogy tanár kollégáink közül minél többen pontos képet kapjanak az új vizsgarendszerről. Egy azonban biztos: ebben a tanévben a tanárok is mindannyian kapnak egy láthatatlan bizonyítványt – annak alapján, hogy milyen sikerrel érettségiznek tanítványaik.

Babics Csaba

::Nyomtatható változat::