Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az el­múlt na­pok­ban, sőt he­tek­ben ta­lán ez a két kulcs­szó ural­ta a hír­adá­so­kat: gáz és Gá­za. Az előb­bi az­zal füg­gött össze, hogy az orosz–uk­rán gáz­vi­ta so­rán Moszk­va úgy dön­tött, el­zár­ja azok­nak a ve­ze­té­kek­nek a csap­ja­it, ame­lye­ken Uk­raj­nán ke­resz­tül szá­mos eu­ró­pai or­szág­ba ér­ke­zett a lét­fon­tos­sá­gú ener­gia­hor­do­zó. Ez a ba­rát­ság­ta­lan gáz­ve­ze­ték az­tán meg­annyi drá­ma oko­zó­ja lett.

„Fél négy­től nem jön a gáz!” – meg­döb­ben­tő­en hang­zott az ener­giaügyekért is felelős mi­nisz­ter ja­nu­ár 6-i be­je­len­té­se. Lá­zas szá­mol­ga­tás kez­dő­dött, hogy hány nap­ra ele­gen­dő­ek a tar­ta­lé­kok, mely fo­gyasz­tók­nak kell más üzem­mód­ra át­áll­ni­uk, il­let­ve hány gyár kény­te­len be­szün­tet­ni a ter­me­lést.

A há­bo­rús éve­ket csak hír­ből is­me­rő nem­ze­dé­kem szá­má­ra kü­lö­nö­sen is sok­ko­ló­an ha­tot­tak ezek a hí­rek. (Ame­lyek­kel együtt a bu­da­pes­ti szmog­ri­a­dó­ról is ér­te­sül­het­tünk: pá­ros na­po­kon csak a pá­ros, pá­rat­la­no­kon a pá­rat­lan rend­szá­mú au­tók köz­le­ked­het­tek.) Hall­hat­tuk pél­dá­ul, hogy a ná­lunk is rosszabb hely­zet­ben le­vő Szer­bi­á­ban – így a Vaj­da­ság­ban is – tö­me­ge­sen ma­rad­tak hi­de­gek a ra­di­á­to­rok. Ná­lunk a ha­tó­sá­gok ugyan igye­kez­tek min­den­kit meg­nyug­tat­ni, hogy la­kos­sá­gi gáz­kor­lá­to­zás­ra – „egy­elő­re” – nem kell szá­mí­ta­ni, az em­be­rek azon­ban ért­he­tő mó­don a leg­rosszabb­ra pró­bál­tak fel­ké­szül­ni. Meg­ro­ha­moz­ták az üz­le­te­ket az elekt­ro­mos kály­há­kért és hő­su­gár­zó­kért, va­la­mint is­mét ka­pós lett a tű­zi­fa. Vi­dé­ki ba­rá­ta­im sze­rint mind több fej­szés em­ber bak­tat az er­dők fe­lé… A mí­nusz tíz-ti­zen­öt fo­kos hi­deg­ben kü­lö­nö­sen is in­do­kolt az ag­go­da­lom.

Ja­nu­ár el­ső fe­lé­ben a hí­rek és tu­dó­sí­tá­sok má­sik kulcs­sza­va Gá­za volt, utal­va ar­ra a vá­ros­ra, il­let­ve ar­ra az öve­zet­re, ame­lyet egy ott élő a vi­lág leg­na­gyobb sza­bad­té­ri bör­tö­né­nek ne­ve­zett. Ezt a mind­össze negy­ven­öt ki­lo­mé­ter hosszú és tíz ki­lo­mé­ter szé­les sá­vot 1948-ban a füg­get­len Iz­ra­el meg­szü­le­té­sé­vel az iz­ra­e­li te­rü­le­tek­ről me­ne­kül­tek tö­me­gei árasz­tot­ták el. Iz­ra­el 1967-ben, az úgy­ne­ve­zett hat­na­pos há­bo­rú­ban el­fog­lal­ta és kö­zel negy­ven évig meg­szál­lás alatt tar­tot­ta ezt a te­rü­le­tet, míg­nem 2005-ben – nem­zet­kö­zi nyo­más­ra – ki­vo­nult. Ma más­fél mil­lió em­ber él itt, több­nyi­re nyo­mo­rú­sá­gos kö­rül­mé­nyek kö­zött.

Tény, hogy a nem­rég ha­ta­lom­ra ke­rült – és a mér­sé­kel­tebb pa­lesz­tin ve­ze­tést fel­vál­tó – Ha­mász fegy­ve­res szer­ve­zet nem is­me­ri el a zsi­dó ál­la­mot, és a tűz­szü­ne­tet fel­mond­va ra­ké­ták­kal lő iz­ra­e­li te­rü­le­te­ket. Vá­la­szul az iz­ra­e­li had­se­reg több mint egy hé­tig tar­tó fo­lya­ma­tos lé­gi­tá­ma­dá­sok után szá­raz­föl­di of­fen­zí­vát in­dí­tott a Gá­zai öve­zet el­len.

Egyet­len ál­lam, így Iz­ra­el vé­de­ke­zés­hez va­ló jo­ga sem vi­tat­ha­tó. Ami az el­fo­gu­lat­lan elem­ző­ket meg­le­pi, az a szem­mel lát­ha­tó arány­té­vesz­tés. Vagy­is a tá­ma­dá­sok ere­je, il­let­ve az a tény, hogy nem tesz­nek kü­lönb­sé­get fegy­ve­re­sek és ci­vi­lek kö­zött. ENSZ-il­le­té­ke­sek sze­rint az ál­do­za­tok kö­zel fe­le pol­gá­ri la­kos. Kü­lö­nö­sen meg­döb­ben­tő, hogy Gá­zá­ban na­gyon sok gye­rek hal meg, a ha­lá­los ál­do­za­tok csak­nem har­ma­da kö­zü­lük ke­rül ki. Negy­ven­hár­man hal­tak meg an­nak kö­vet­kez­té­ben, hogy az iz­ra­e­li lé­gi­erő gé­pei ra­ké­tá­val el­ta­lál­tak egy ENSZ-is­ko­lát a Gá­zai öve­zet­ben. A tá­ma­dók sze­rint az is­ko­lá­ban – ahogy ál­lí­tó­lag kór­há­zak­ban és me­cse­tek­ben is – fegy­ver­rak­tárt ren­de­zett be a Ha­mász.

A ma­gyar új­sá­gok­ban is kö­zölt, gyer­me­kek és asszo­nyok holt­tes­te­i­ről készült ké­pek jog­gal zak­lat­ják fel az em­be­re­ket. A hír­ügy­nök­sé­gek sze­rint zsú­fol­tak a ha­lot­tas­há­zak, a holt­tes­tek a fo­lyo­só­kon és az ut­cán fek­sze­nek egy­más he­gyén-há­tán. A kór­ház­ban te­le van­nak a mű­tők, fo­gyó­ban a gyógy­sze­rek, és ke­vés a se­bész. A se­gély­szer­ve­ze­tek mun­ka­tár­sa­it sem en­ge­dik be az or­szág­rész­be, a me­ne­kül­ni aka­ró ci­vil la­kos­ság (köz­tük né­hány pa­lesz­tin–ma­gyar csa­lád) vi­szont nem tud­ja el­hagy­ni a Gá­za-öve­ze­tet.

Re­na­to Mar­ti­no bí­bo­ros kon­cent­rá­ci­ós tá­bor­hoz ha­son­lí­tot­ta a Gá­zai öve­ze­tet. Majd mi­u­tán ezért Iz­ra­el a rosszal­lá­sát fe­jez­te ki, hang­sú­lyoz­ta, hogy nyi­lat­ko­za­ta nem Iz­ra­el el­len irá­nyult, ha­nem ha­son­la­tá­val a la­kos­ság élet­kö­rül­mé­nyei­re utalt. „Te­kin­tet­tel kell len­ni a Gá­zai öve­zet­ben élők kö­rül­mé­nye­i­re. Az em­be­rek ott egy fal mö­gött él­nek, olyan fel­té­te­lek kö­zött, ame­lyek sér­tik az em­be­ri mél­tó­sá­got.”

Szá­mos eu­ró­pai vá­ros­ban tün­te­té­se­ken til­ta­koz­tak az ér­tel­met­len erő­szak el­len. XVI. Be­ne­dek pá­pa hang­sú­lyoz­ta, hogy ka­to­nai mű­ve­le­tek­kel nem le­het meg­ol­dást el­ér­ni, ezért tűz­szü­net­re és a bé­ke­tár­gya­lá­sok fel­újí­tá­sá­ra szó­lí­tot­ta fel a fe­le­ket. Ugyan­ezt szor­gal­maz­ta a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség nyi­lat­ko­za­ta is.

Gá­zá­ban a meg­szál­ló ha­ta­lom a víz­csa­po­kat zár­ja el, és a vil­lanyt ve­szi el, Eu­ró­pá­ban a gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai küz­de­lem so­rán a gáz­csa­po­kat zár­ják el. Nem tar­to­zom azok kö­zé, akik e ket­tő kö­zött ok-oko­za­ti össze­füg­gést lát­nak. Nem hi­szem, hogy a kö­zel-ke­le­ti hely­zet így hat­na Eu­ró­pá­ra. Az is bi­zo­nyos, hogy Iz­ra­el­lel kap­cso­lat­ban min­den jó­ér­zé­sű em­ber óva­to­san fo­gal­maz. En­nek egyik oka a bib­li­ai örök­ség irán­ti tisz­te­let, a má­sik pe­dig a ho­lo­kauszt ál­do­za­tai irán­ti ke­gye­let. Az is biz­tos, hogy az orosz med­vét sem cél­sze­rű fe­les­le­ge­sen in­ge­rel­ni.

A gáz­zal és a Gá­zá­val kap­cso­la­tos hí­rek­ben még­is sok a kö­zös vo­nás. Mind­két eset­ben ar­ról le­het szó, hogy a po­li­ti­kai ha­ta­lom meg akar­ja mu­tat­ni, ki az úr a ház­nál. Erőt kí­ván de­monst­rál­ni. El­ret­ten­te­ni akar.

Mind­ez a po­li­ti­ka te­rü­le­te, amely­ről ter­mé­sze­te­sen le­het vé­le­mé­nyünk. Ke­resz­tény­ként azon­ban sa­já­tos fel­ada­tunk is van. Gá­zá­ra te­kint­ve nem fe­led­het­jük el, hogy a köl­csö­nös vér­on­tás meg­szen­telt föl­dön tör­té­nik. Jé­zus – más össze­füg­gés­ben – em­lé­kez­te­ti hall­ga­tó­it ar­ra, hogy mennyi vért on­tot­tak ki a föl­dön „az igaz Ábel vé­ré­től a Ba­ra­ki­ás fi­á­nak vé­ré­ig” (Mt 23,35). Egy más al­ka­lom­mal pe­dig sír­va imád­ko­zott Je­ru­zsá­le­mért: „Bár fel­is­mer­ted vol­na ezen a na­pon te is a bé­kes­ség­re ve­ze­tő utat!” (Lk 19,42) Val­la­nunk kell, hogy Is­ten ké­pes cso­dát ten­ni, és meg tud­ja bé­kí­te­ni a szem­ben ál­ló fe­le­ket. A „Je­ru­zsá­lem­ből Gá­zá­ba ve­ze­tő út” (Ap­Csel 8,26) az új­szö­vet­sé­gi kor­ban cso­dák szín­te­re volt, hi­szen Fü­löp itt hir­det­te a Jé­zus­ról szó­ló evan­gé­li­u­mot. Bár­csak ma is kül­de­ne Is­ten ilyen Fü­lö­pö­ket a Je­ru­zsá­le­met és Gá­zát össze­kö­tő út­ra!

Krisz­tus ta­nú­ság­te­vő­it vár­ja ha­zánk sok­fé­le vál­ság­tól meg­ret­tent kö­zös­sé­ge is. A ke­resz­té­nyek imád­sá­gá­ra és ön­fel­ál­do­zó sze­re­te­té­re van szük­sé­gük a di­der­gő em­be­rek­nek. Nem sza­bad meg­szok­ni az ut­cán fek­vő haj­lék­ta­la­nok lát­vá­nyát.

1. Ma­gyar­or­szá­gán sor­ra fagy­nak meg em­be­rek. Nem­csak olya­nok, akik éj­sza­kai ré­szeg­sé­gük­ben le­bucs­káz­tak a vas­úti töl­té­sen, ahol az­tán sen­ki nem ta­lál­ha­tott rá­juk, ha­nem olya­nok is, akik az alul­já­ró­ban, egy-egy al­kal­mi fa­ház­ban em­be­rek kö­zött vol­tak. Sőt mind töb­ben hűl­nek ki sa­ját la­ká­suk­ban, mert nem ké­pe­sek fű­te­ni. Ők nem vet­ték ész­re, hogy dü­bö­rög a gaz­da­ság, nagy a jó­lét, és hogy fe­szül a szo­ci­á­lis há­ló. Jó­zsef At­ti­la 1922-ben írt ver­se ma is ak­tu­á­lis: „Va­la­mi nagy-nagy tü­zet ké­ne rak­ni, / hogy me­le­ged­né­nek az em­be­rek.” Ám egy­re ke­ve­seb­ben van­nak, akik ész­re­ve­szik, hogy a má­sik di­de­reg.

Nap­ról nap­ra idéz­nünk kell Sa­int-Exu­péry gon­do­la­tát: „Uram, add köl­csön ne­kem pász­tor­su­bád egy da­rab­ját, hogy test­vé­re­i­met – vá­gya­ko­zá­suk ter­hé­vel együtt – be­ta­kar­has­sam ve­le.” Ke­vés, ha mind­ezt csu­pán jel­ké­pe­sen ért­jük. Az em­be­rek nem me­ta­fo­ri­ku­san szen­ved­nek sem Gá­zá­ban, sem a sa­ját ka­punk előtt.

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

::Nyomtatható változat::