Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Tud­tam, hogy előbb vagy utóbb el­ér­ke­zik az idő, ami­kor már nem le­het ki­tér­ni, s tör­he­tem a fe­jem bár­mi­lyen meg­ol­dá­son, ak­kor sem fog­juk tud­ni el­ke­rül­ni az el­ke­rül­he­tet­lent. Cél­sze­rűbb te­hát szem­be­néz­ni a té­nyek­kel és szám­ba ven­ni a le­he­tő­sé­ge­ket, fel­mér­ni az új fel­ada­to­kat, ki­te­kin­te­ni – úgy­mond – az újon­nan ki­tá­ru­ló ab­la­kon.

Pe­dig az iga­zat meg­vall­va nem na­gyon tet­szik, hogy men­ni kell. Az em­ber már csak olyan, hogy nem szí­ve­sen vá­lik meg a meg­szo­kot­tól, fő­ként ha jól ér­zi ma­gát va­la­hol. Azon­ban be kell lát­ni, hogy van­nak hely­ze­tek, mi­kor a jó­zan lo­gi­ka meg­csú­fo­lá­sát je­len­te­né a nyil­ván­va­ló­an szük­sé­ges lé­pé­se­ket nem meg­ten­ni. Így hát mi is el­fo­gad­tuk: le­gyen, ami­nek len­nie kell.

No nem mint­ha az „új hely” ri­asz­ta­na. Szó sincs ró­la. Sőt! A vár­ha­tó új­don­ság né­mi iz­ga­lom­mal hí­vo­gat, be­nyo­má­sa­ink pe­dig ki­fe­je­zet­ten po­zi­tí­vak. Nagy sze­re­tet­tel vár­nak, s egé­szen biz­tos, hogy sem­mi­vel sem lesz rosszabb, mint az „elő­ző he­lyen” volt. Leg­fel­jebb ki­csit más. Csak a meg­szo­kás ne len­ne!

Az­után az ese­mé­nyek fel­gyor­sul­tak. Mu­ta­tis mu­tan­dis, meg­be­szél­tük, amit meg kel­lett be­szél­ni, el­ren­dez­tük, ami nyi­tott kér­dés volt, az­után el­kez­dőd­he­tett a fo­lya­mat. Nem dur­ván, nem hir­te­len, de egy­ér­tel­mű­en. Szé­pen las­san el­kezd­tünk át­men­ni az új, kö­ze­leb­bi gyü­le­ke­zet­be. Hi­szen be kel­lett lát­nunk, hogy egy is­ko­lás­sá vált gyer­mek­kel csak­nem min­den szem­pont­ból jobb, ha ab­ba a gyü­le­ke­zet­be já­runk, ame­lyik kö­zel van, aho­vá a ba­rá­tai, osz­tály­tár­sai is jár­nak, így oda kö­tő­dik, és ahol na­gyon nagy sze­re­tet­tel fo­gad­ják, vár­ják őt – és ve­le az egész csa­lá­dot.

Per­sze – s ezt is meg­be­szél­tük – mind­ez nem je­len­ti azt, hogy töb­bé nem fo­gunk meg­je­len­ni ko­ráb­bi temp­lo­munk­ban egy-egy va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­le­ten. Hi­szen vég­ső so­ron nem az a leg­fon­to­sabb, hogy hol hall­gat­juk Is­ten igé­jét. A hely­szín – tu­laj­don­kép­pen – nem is iga­zá­ból meg­ha­tá­ro­zó.

Gyar­ma­ti Gá­bor

::Nyomtatható változat::