Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A tör­vény Mó­zes ál­tal ada­tott, a ke­gye­lem és az igaz­ság Jé­zus Krisz­tus ál­tal je­lent meg. (Jn 1,17)

A víz­ke­reszt ün­ne­pe utá­ni má­so­dik hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li s he­ti igéi Is­ten tör­vé­nyé­ről mint Krisz­tus­hoz ve­zér­lő mes­te­rünk­ről ta­ní­ta­nak. Ő vi­lá­gos­sá­gul jött el a vi­lág­ba, és éle­tet ho­zott az em­be­rek­nek. Is­ten pa­ran­cso­la­ta az élet for­rá­sa! Jé­zus Krisz­tus­ban lát­ha­tó Is­ten aka­ra­ta, és aki sze­re­ti az Urat, ezt aka­ra­ta cse­lek­vé­sé­vel bi­zo­nyít­hat­ja be. „Jé­zus Krisz­tus a lát­ha­tat­lan Is­ten ké­pe: min­den őál­ta­la és őér­te te­rem­te­tett, és őben­ne áll fenn min­den.” (Kol 1,15–17; LK) „Ör­ven­dez­ze­tek Is­ten­nek, min­den föl­dek! (…) Jöj­je­tek, és lás­sá­tok az Is­ten mű­ve­it, cso­dá­la­to­sak az ő cse­le­ke­de­tei az em­be­rek kö­zött.” (GyLK 718,4) Mi­vel Jé­zus Is­ten, az Úr di­cső­sé­ge meg­nyil­vá­nul ben­ne; a me­nyeg­zőn bor­rá vál­toz­tat­ta a vi­zet! „Ezt tet­te Jé­zus el­ső jel­ként a ga­li­le­ai Ká­ná­ban, így je­len­tet­te ki di­cső­sé­gét, és ta­nít­vá­nyai hit­tek ben­ne.” (Jn 2,11) Lu­ther sze­rint: „A víz bor­rá vál­toz­ta­tá­sa azt je­len­ti, hogy Jé­zus a tör­vény ér­tel­mét meg­éde­sí­tet­te. S az Krisz­tust kö­ve­te­li, és hoz­zá utal, hogy ke­gyel­me a hit­ben új­já­szül­jön, és iga­zi jó cse­le­ke­de­tek vég­zé­sé­re ké­pe­sít­sen.” Az ün­nep epis­to­lá­já­ban Pál hu­szon­egy in­tel­met fo­gal­maz meg a test­vé­ri sze­re­tet meg­élé­sé­re; az el­ső: „A sze­re­tet ne le­gyen kép­mu­ta­tó.” (Róm 12,9–16) Mó­zes a tör­vény meg­tar­tá­sá­ra in­ti né­pét, mi­vel Is­ten a Hó­re­ben ki­je­len­tet­te ne­kik „szö­vet­sé­gét, ami­kor meg­pa­ran­csol­ta, hogy tart­sá­tok meg a tíz igét, és fel­ír­ta azo­kat két kő­táb­lá­ra” (5Móz 4,13). Jé­zus vi­szont, ami­kor a ta­nít­vá­nyai szom­ba­ton éhe­sen arat­tak, és „út­köz­ben tép­des­ni kezd­ték a ka­lá­szo­kat”, ki­je­len­tet­te a min­den­ko­ri fa­ri­ze­u­sok­nak: „A szom­bat lett az em­be­rért, nem az em­ber a szom­ba­tért; te­hát az Em­ber­fia ura a szom­bat­nak is.” (Mk 2,23.27–28) Ugyan­ak­kor az ön­igaz, pénz­só­vár s pa­ráz­na fa­ri­ze­u­sok­nak a tör­vény ér­vé­nyes­sé­gét hir­det­te: „…ha­ma­rabb el­mú­lik az ég és a föld, mint hogy a tör­vény­ből egyet­len vessző is el­vesz­ne.” (Lk 16,17) A je­ru­zsá­le­mi apos­to­li gyű­lés csak négy til­tást tar­tal­ma­zott a po­gá­nyok­ból lett ke­resz­té­nyek szá­má­ra: „Mert a Szent­lé­lek jó­nak lát­ta, és ve­le együtt mi is úgy lát­tuk jó­nak, hogy ne te­gyünk több ter­het rá­tok an­nál, ami föl­tét­le­nül szük­sé­ges: hogy tar­tóz­kod­ja­tok a bál­vány­ál­do­za­ti hús­tól, a vér­től, a meg­ful­ladt ál­lat­tól és a pa­ráz­na­ság­tól.” (Ap­Csel 15,28–29) Az Úr Jé­zus ti­tok­ban ment fel a lomb­sá­tor­ün­nep­re, mert még nem jött el ha­lá­lá­nak órá­ja, ám a temp­lom­ban nyil­vá­no­san ta­ní­tot­ta a né­pet. Ott el­len­té­tes vé­le­mé­nye­ket sut­tog­tak ró­la ti­tok­ban, de ma nyíl­tan is ezt te­szik: „…né­me­lyek azt mond­ták ró­la, hogy jó, má­sok vi­szont ezt mond­ták: »Nem az…«” „Mert a test­vé­rei sem hit­tek ben­ne.” (Jn 7,12.5) „Ez­zel az ál­dás­sal ál­dot­ta meg Iz­rá­el fi­a­it Mó­zes, az Is­ten em­be­re, mi­előtt meg­halt. Ezt mond­ta: A Sí­nai­ról jött az Úr…” „Mennyi­re sze­re­ti né­pét!” (5Móz 33,1–2.3) Ál­ta­la tör­vényt adott ne­kik örök­sé­gül – ne­künk evan­gé­li­u­mot is! Ezért kér­het­jük: „Áldj meg min­ket, Úr­is­ten, / A te jó­vol­tod­ból… Áldd meg szol­gá­i­dat, / Ki­ket bűn­től meg­vál­tott / Egy­szü­lött szent Fi­ad!” (EÉ 323,1.4)

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::