Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 19
- Az alapítók öröksége: egy független magyar szellemi műhely
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Az alapítók öröksége: egy független magyar szellemi műhely
Negyvenéves az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem
Sajátos helyzetben és ideális környezetben került sor az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) negyvenéves fennállását ünneplő jubileumi konferenciára. A sajátos helyzetet a kétszer húsz év jelentette. 1969–89, az első húsz esztendő a rendszerváltozás előtti időszak, míg az 1989 és 2009 közötti periódus a rendszerváltozás utáni szakasz. Persze volt, aki radikálisabban fogalmazott. Kende Péter politológus az EPMSZ és a Kárpát-medencei magyarság rendszerváltozás előtti és utáni kapcsolatát tárgyaló kerekasztal-megbeszélésen hangsúlyozta, hogy a rendszerváltozás nem egyértelmű fogalom, helyesebb a kommunizmus bukása előtti és utáni évtizedekről szólni. Hozzátette: jellemző, hogy többen, akik annak idején doromboló macskaként simultak a diktatúrához, utólag bátor oroszlánként kívánják láttatni magukat. Ezen a kerekasztalvitán – melyen jelen beszámoló írója is részt vett – Józsa László, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács elnöke volt a moderátor és Kende Péter (Párizs–Budapest) mellett Kányádi András (Erdély–Párizs) irodalmár a vitapartner.
A szabadegyetem és az anyaország kapcsolatát elemezve valójában négyszer tíz esztendőről is számot adhatunk. Az első tíz év az EMEIK, az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia talaján a középkorosztályba érkezettek – Tóth János jogász, az első elnök, Balla Bálint szociológus, Szépfalusi István lelkész – által megalapított szabadegyetem megerősödésének az időszaka. További, a kezdetektől fogva hosszú ideig meghatározó személyiségek: Bárczay Gyula, Kovács Andor, Szöllősy Pál, Szöllősy Árpád.
Elsősorban Szöllősy Árpád és Szépfalusi István nevéhez köthető az első évtized végén, 1977–78-ban megkezdett, nagy sikerű könyvkiadói tevékenység. Mintegy hetven könyv kiadásával a szabadegyetem a nyugati magyarság talán legjelentősebb kiadója lett. Többek között a Bibó-életmű, az Ordass-könyvek kiadása fémjelzi ezt. Sokan ezt tartják a Szabadegyetem legsikeresebb, leginkább maradandó értékének. Szerintük Nyugat-Európát meghaladóan az anyaországban és az utódállamok magyarsága számára is a könyvkiadás és az éppenséggel nem egyszerű terjesztés közvetítette a legtöbb értéket. Ez a munka most véget ért. A tervek szerint a jövőben évkönyveket jelentet meg a szabadegyetem, az első kötet – 2008–2009 – éppen az idei akadémiai napokon került kézbe.
Az első évtized végét, a második kezdetét jelentette az 1979. évi, Mönichkirchenben (Ausztria) tartott konferencia, melyen megtörtént a frontáttörés: először vehettek részt jelentős mértékben magyarországi előadók. Keresztury Dezső, illetve három néprajzos tartott előadást. Nagy élmény volt a Herder-díjat akkor átvevő Sütő András részvétele az akadémiai napokon (a díj odaítélésében jelentős volt a szabadegyetem lobbijának szerepe). Csillag a máglyán című drámáját Szépfalusiné Wanner Márta fordította németre. A konferencia persze magyarul vitatta meg a szerző jelenlétében, a szabadegyetem szellemiségét meghatározó Cs. Szabó László vezetésével.
Őrá és a másik irodalmár alapító atyára, Szabó Zoltánra is emlékezett az idei konferencia. Cs. Szabóról Kántor Lajos író, irodalomtörténész és Görömbei András irodalomtörténész beszélgetett, míg a Szabó Zoltán munkásságát felidéző beszélgetést özvegye, Szabó Zsuzsa vezette.
1979–89 között rendszeressé vált az anyaországi előadók részvétele az akadémiai napokon, közvetlenül érvényesült a kölcsönhatás, a nyugatiak kisugárzása a hazai szellemi életre és a magyar kultúra friss értékeinek megjelenése az emigrációban. A hatalmas érdeklődéssel – körülbelül háromszáz résztvevővel – zajlott 1989-es felsőőri (Ausztria) konferenciát joggal tartják számon a rendszerváltozás közvetlen előzményei között.
A harmadik évtized (1989–1999) akadémiai napjainak többségére már az anyaországban és Erdélyben került sor, közben zajlott a vita a hogyan továbbról. Ez a periódus az 1999-es, Torre Pellice-i (Olaszország) konferenciával zárult, melynek fő témája a hazatérés volt. A szabadegyetem válasza, hogy megmarad a bázeli székhelyű anyaegyesület, de kezdeményezik az utódállamokban az önálló jogi személyiséggel bíró fiókegyesületek létrejöttét. E törekvés jegyében alakult meg a kilencvenes években a magyarországi egyesület.
Így hát a 2009-ben zárult negyedik évtized a paradigmaváltás, az új építkezés, a megerősödés időszaka. Fájdalmas veszteség az alapító atyák megfogyatkozása, de működik a szabadegyetem erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai köre. A mostani konferencián valamennyien beszámoltak munkájukról.
A zárónapon tartott kerekasztal-beszélgetés Mi a jövője egy független magyar protestáns szellemi műhelynek? címmel, vállalva a gondokat – a nemzedékváltás kínjai, az anyaország megosztottsága – pozitív választ adott a kérdésre. Szükség van továbbra is a szabadegyetem által képviselt nyitott, befogadó, ökumenikus protestáns szellemiségre. A szilárd identitás nem zárja ki, sőt igényli a dialógust a más nézeteket vallókkal.
A jövőt illető pozitív választ fejezte ki, hogy százkilencven résztvevője volt a jubileumi konferenciának. Továbbra is Varga Pál (Dietenheim) református lelkész az EPMSZ elnöke.
Tóth János-emlékelőadásnak is minősíthető volt Kardos Gábor professzor, nemzetközi jogász előadása és Majtényi Balázs nemzetközi jogász korreferátuma, melyek Az emberi és a kisebbségi jogok helyzete Európában címet viselték. Megérthettük a permanens törekvéseket a kisebbségek érdekében, de azt is, hogy hosszú az út az elfogadásig.
Ugyancsak az emlékezés jegyében szerepelt a programban a szabadegyetem gondolkodását teológiai oldalról meghatározó személyiségek – Bárczay Gyula, Vályi Nagy Ervin, Zsindely Endre és Vajta Vilmos – munkásságának a méltatása. A felkért református teológus előadók, hivatkozva a református egyházban a közelmúltban kirobbant és érthetően még fel nem dolgozott ügynökvitára, lemondták a részvételt. Ezért Szöllősy Pál emlékezett meg röviden, nem teológiai előadásban, Bárczay Gyula, Vályi Nagy Ervin és Zsindely Endre tevékenységéről.
Az evangélikus Vajta Vilmos korszakos, elismert munkájáról – egy időben a szabadegyetem tanácsadó lelkésze is volt – Reuss András teológusprofesszor tartott igen kedvező visszhangot kiváltó előadást.
Kiemelendő még Gödri Zsolt lelkész, pszichológus Vallások egymás mellett a globalizálódó világban címet viselő, színes, szellemes, előadása. Folyik a harc a vallási piacon a lelkekért. Pozitív trendek, ezoterika, ateizmus egyaránt jelen vannak – fejtette ki az előadó.
Kezdettől fogva éri olyan kritika a szabadegyetemet, hogy nem kap elég tartalmat a nevében szereplő protestáns fogalom. A valóságban mindig meghatározó volt a spiritualitás. Idén különösen magas színvonalat képviselt a Kuti József szomódi református lelkész által kidolgozott, koordinált ökumenikus spirituális program. A reggeli áhítatokat Miklósi-Vári Katalin unitárius lelkész, Raj Tamás főrabbi, Donáth László és Solymár Mónika evangélikus, illetve Karvanszky Mónika református lelkész tartotta. A záró, hálaadó ökumenikus istentiszteleten Kiss Ulrich, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora és Vályi-Nagy Ágnes református lelkész prédikált, liturgiával szolgált Benkő Zonda Tímea evangélikus lelkész.
Az evangélikus hozzájárulást a konferenciához, az említetteken kívül, igen maradandóan Gryllus Dániel és Vilmos képviselték, akik az irodalmi esten, a reggeli áhítatokon és az ökumenikus istentiszteleten is szolgáltak. Külön öröm volt, hogy a Gryllus szülők a jubileumi konferencia díszvendégeinek sorában lehettek jelen.
Az esténkénti kulturális programok közül kiemelendő a Muzsikás együttes ezúttal is nagy élményt nyújtó hangversenye, Huszárik Zoltán és Sára Sándor Szindbád című filmje és a Kolczonay Katalin által vezetett – már említett – irodalmi est, melyen Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Gömöri György, Sárközi Mátyás és Domahidy Miklós munkáiból kaptak ízelítőt a résztvevők.
A tervek szerint 2010-ben Nyíregyháza-Sóstó adna otthont az akadémiai napoknak, Laborczi Géza evangélikus lelkipásztor segítségével, 2011-ben pedig reménység szerint sor kerülhetne a hatodik ökumenikus konferenciára.
A bevezetőben említett ideális helyszínt az ausztriai St. Georgenben ezer évvel ezelőtt alapított, napjainkban négycsillagos szállodává átalakított kolostor jelentette. 1972-ben már rendezett itt konferenciát az EPMSZ. Ekkor nevezte el Szabó Zoltán Szentgyörgyhelynek a gyönyörű környezetben fekvő kistelepülést. Jó volt itt ünnepelni.
Frenkl Róbert
::Nyomtatható változat::
|