Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 19
- Hallható-e az egyház hangja a válság zajában?
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Hallható-e az egyház hangja a válság zajában?
Az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának Az európai gazdaság- és társadalompolitikák alakítása a bizonytalanság korában című találkozóján a Magyarországi Evangélikus Egyházat dr. Zsugyel János főiskolai docens, az Országos Számvevőszék elnöke képviselte. A mintegy félszáz fő részvételével zajlott találkozónak a belgiumi Mechelen és az Európai Unió fővárosának számító Brüsszel adott otthont. Tekintettel arra, hogy lapunk olvasói sem feltétlenül ismerik a találkozót szervező intézményt, beszámolójában a szerző ennek rövid bemutatására is vállalkozott.
Az Európai Egyházak Konferenciája jelenleg százhuszonhat európai protestáns, anglikán, ortodox és ókatolikus tagegyház részvételével tevékenykedik, valamint negyvenhárom társult szervezettel működik együtt.
A hidegháború vége felé, az enyhülési folyamatot megelőző időben, 1959-ben alapították. Tevékenységével a kezdetektől arra törekedett, hogy a megbékélést segítse a földrajzilag, nyelvileg, ideológiailag megosztott kontinensen. Úttörő szerepet játszott azzal, hogy a keleti és nyugati országok egyházai közötti vasfüggöny létéről a kezdetektől nem vett tudomást. Ennek látványos eseménye volt az 1964. évi közgyűlés, melyet a vízumproblémák oldása miatt egy, a Balti-tengeren úszó hajó fedélzetén rendeztek meg, hogy minden tagegyház számára lehetővé tegyék az akadálytalan részvételt.
A szervezet célja a különböző hitvallású felekezetek közötti megértés, a kisebbségi és többségi egyházak, a generációk és a nemek közötti együttműködés feltételeinek javítása. Fő tevékenysége az ökumenikus együttműködés s az egyházak közötti teológiai párbeszéd, de hangsúlyt kap a keresztények társadalmi felelősségvállalása is, melynek kérdésében az Egyház és Társadalom Bizottság illetékes.
E bizottság szervezte az április végén megrendezett konferenciát is, melynek feladata volt a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválság hatásának, az egyházak szerepének áttekintése, illetve annak feltérképezése, hogy milyen lehetőségek vannak a válság következményeinek felszámolására.
A háromnapos találkozó középpontjában az Európai Unió különféle intézményeinek képviselőivel zajlott, a második napra tervezett találkozó volt. Ezen lehetőség nyílt az egyház szavának hallatására. A találkozó indítását követően erre az alkalomra történt közös felkészülés, míg a harmadik napon az eredmények kiértékelése, illetve a bizottság jövőbeli tevékenységére vonatkozó ajánlások kidolgozása volt a feladat.
Az előkészítés során hamar kiderült: a rendelkezésre álló idő túl kevés ahhoz, hogy közös egyházi álláspontot alakíthassunk ki a válság okairól és megoldási lehetőségeiről, így azt a megoldást választottuk, hogy azokat a kérdéseket gyűjtjük össze és vetjük föl az Európai Unió illetékes képviselőinek, melyek a tagegyházakat és híveiket különösen foglalkoztatják a válság időszakában. A különböző munkabizottságokban kidolgozott kérdéseket négy ülés keretében tehettük fel.
Az első ülésen az EU-politikák segítségével elért eredményeket értékeltük, a másodikon a világválság során tett intézkedések hatékonyságát firtattuk, a harmadikon az EU gazdaságfejlesztési stratégiájának, az úgynevezett „lisszaboni stratégiának” az érvényességére kérdezhettünk rá, míg a negyedik ülés az EU új, hatályba még nem lépett alapszerződésének a szociális jellegével foglalkozott. Az egész napot kitöltő négy ülés során az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a jelenleg hivatalban lévő cseh elnökség képviselői válaszoltak a kérdésekre.
Az előzetes tanácskozási technika rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen a kérdések felvetése irányt szabhatott a beszélgetés menetének. Ugyanakkor a kérdések elgondolkodtatták az európai gazdasági és társadalmi ügyekben kiemelkedően jól tájékozott döntéshozókat és hivatalnokokat, jó irányban keresik-e a megoldásokat a válság következményeinek felszámolására. Ez szimpatikusabb és célravezetőbb eljárás volt, mintha megoldási javaslatokat kínáltunk volna, melyeket esetleg a kiérleltség hiánya miatt könnyen ízekre szedhettek volna.
Kérdéseink többek között a foglalkoztatás megőrzésére és a szociális kirekesztés felszámolására, a szociális gazdaság erősítésének lehetőségeire, a javak és a jólét méltányos elosztására, a szellemi értékek és a piaci politikák összhangjának megteremtésére, illetve az egyházak és a civil társadalom képviselőivel folytatandó folyamatos konzultáció csatornáinak megteremtésére vonatkoztak.
Az Európai Unió illetékeseivel folytatott találkozás eredményeinek kiértékelésére a harmadik napon nyílt lehetőség. Megállapítottuk, hogy az egyházak és az Európai Unió közötti párbeszéd lehetőségeinek kihasználása érdekében szükséges lehet a társadalmi és gazdasági jelenségekre vonatkozó közös álláspontok kialakítása is. Annak érdekében, hogy a tagegyházak küldöttei ne csak saját véleményüket, hanem egyházuk véleményét is képviselhessék, elengedhetetlen a tagegyházakon belül is az intézményes párbeszéd csatornáinak megteremtése, melyben az egyházak vezetése megismerheti a gyülekezetek, az egyháztagok tapasztalatait is, és véleményükbe ezeket is integrálják.
Az Európai Egyházak Konferenciája ez évben megrendezendő közgyűlése elé javaslat kerül a CALL (Church Activities on Labour and Life – Egyházi Munka és Élet Akciók) hálózat megalakítására. Ez a hálózat „a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve 2010” keretében kívánja összefogni az erre vonatkozó tagegyházi kezdeményezéseket és tevékenységeket. Kívánatos lenne, ha az e területen gyülekezeteinkben és egyházunkban már létező számos ötlet is bátorítást, támogatást és publicitást kaphatna ezen európai hálózat keretében.
Befejezésül essen szó a rendezvénynek helyet adó városról és a Mechelen Pasztorális Központról.
A Brüsszeltől húsz kilométerre fekvő flamand város neve kevés honfitársunknak csenghet ismerősként, bár a 16. század elejéig a Habsburg németalföldi tartományok fővárosa, érseki székhely volt; ez utóbbi funkciója máig megmaradt.
A város központjában a katolikus egyháznak számos ingatlana s a kereskedelemmel foglalkozó polgárok gazdagságát tükröző középkori épület van. Építészeti szépségüknek illusztrálására álljon itt egy kép a világörökség részét képező Szent Rumbold-katedrálisról és kilencvennyolc méter magas, befejezetlen tornyáról.
A Mechelen Pasztorális Központ tanulságos példa arra, hogyan lehet egy funkcióját vesztő épületet az egyházi tevékenységhez igazodó formában, világi módon hasznosítani. A korábban iskolaként, illetve kolostorként működött épületben jelenleg konferencia-központ és szerény turistaszállás üzemel. Az ódon ajtót este tízkor zárják, de a mágneskártyás beléptető rendszer éjszaka is működik. Az étterem a szállóvendégek mellett kiszolgálja a helyi közösséget, diákok és nyugdíjasok étkeznek az épületben, sőt külső látogatókat is fogad. Az épületben emléktárgybolt és könyvesbolt működik, s helyet biztosítanak a civil társadalom összejöveteleinek.
Ennek ellenére az épület hatalmas termei, tágas folyosói s a benne érzékelhető forgalom látványa alapján mégsem tűnik gazdaságos vállalkozásnak, bizonyára támogatásra szorulnak. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolta a személyzet munkáját: kifogástalanul törődtek a vendégekkel, készségesen álltak rendelkezésükre. A tetőtérben kialakított, puritán berendezésű fapadlós szoba csendje ottlétük néhány napjára a kolostori élet illúziójával ajándékozta meg a találkozó résztvevőit.
Dr. Zsugyel János
::Nyomtatható változat::
|