Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 19
- Mind jöjjetek, örvendjetek, nagy vígan énekeljetek!
Cantate
Strofikus gyülekezeti énekek 1.
Hozzászólás a cikkhez
Mind jöjjetek, örvendjetek, nagy vígan énekeljetek!
Mai cikkünk kezdi azt a belső sorozatot, melyben bemutatjuk a Gyülekezeti liturgikus könyv legfontosabb strofikus gyülekezeti énekeit. Mivel feltételezzük, hogy nem mindenkinek van a keze ügyében ez a gyűjtemény, lehetőség szerint minden alkalommal közöljük az ének kottáját is.
Elsőnek egy olyan éneket választottunk, mely egyesíti húsvét evangéliumát és az éneklésre való felszólítást.
A Mind jöjjetek, örvendjetek, nagy vígan énekeljetek (GyLK 814) a 14. századi Resurrexit Dominus kanció nyomán keletkezett Wir wollen alle fröhlich sein (EG 100) fordítása, Dóka Zoltán (1929–2000) tollából.
A Feltámadottal való találkozás valódi ok az örvendezésre; az első megdöbbenés után ezt érezhették a tanítványok. A megszabadítás, szabadság érzése a keresztény ember életének alapja. A szabadság igazi húsvéti fogalom, amely összefüggésben van a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásával. A Vörös-tengeren való átjutás után felcsendül Mirjam és Mózes dala, a megmenekülés fölött való örömként (2Móz 15). A megélt szabadulás ujjongásban nyilvánul meg. „… akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre…” (Ézs 35,10) Az ujjongó öröm a húsvét utáni egyház megtapasztalt kincse, amely mindig új énekekben, zenében és táncban ölt testet; kevésbé szavakban, inkább jelekben és gesztusokban.
„Mind jöjjetek, örvendjetek”: ezzel a felszólítással kezdődik énekünk. Nem a húsvétkor történtek teológiai kifejtése szólal meg, hanem a Feltámadottal való találkozás élménye. A buzdítás egyenesen a nyugati egyház örömkiáltásába, Isten dicséretébe, a Hallelujába torkollik. A Halleluja (melynek jelentése: „Dicsérjétek Jahvét!”) a húsvéti keresztények ismertetőjele. Ezután érdekes változást figyelhetünk meg: az eredeti szöveg, „Gelobt sei Christus, Marien Sohn” a magyar fordításban „Dicsérünk, Isten szent Fia” formában jelenik meg.
A bevezetés után, a 2–4. versszakban az öröm indokolása következik. Az ujjongásnak az alapja Jézus Krisztus halála és feltámadása, amely elég nagy és jelentős tény ahhoz, hogy ötven napig ünnepeljük. Isten vég nélküli dicsőítése és a mennyben lévő megváltottakkal való közösség földi létünk célja – sugallja az 5. strófa.
Az ének elsősorban a dallamából él. A zenei történést elejétől végig a táncos, páratlan metrumú ritmus uralja, amely energiáját a jambikus verselés előrevivő felütéseiből nyeri. Itt a kanció, egy késő középkori népies műfaj hagyománya elevenedik meg. A hatsoros strófa zeneileg kétszer három sorra tagolódik: a Halleluja-refrén zenei anyaga megegyezik az első három soréval. Az első sor dúr hármashangzat-felbontása energikusan fellép a nagy szextre, majd a kvinten zár; a második sor az oktávról indulva fokozatosan éri el a tercet; a harmadik sor pedig az alaphangot járja körül. Az egész strófa kiegyensúlyozott, arányos és erőt sugárzó, kiválóan alkalmas az örömteli húsvéti költemény hordozására. De többet is nyújt: olyasmit közöl, amit szavakkal már nem lehet kifejezni. A beszéd után a zene továbblép, és ablakot nyit a transzcendensre.
Javaslom, hogy aki teheti, iktassa be ezt az éneket a húsvét utáni vasárnapok valamelyikének rendjébe! Ha problémás a gyülekezet tanítása, akár kiskórussal is megszólaltatható.
Végül énekeljünk együtt!
„Mind jöjjetek, örvendjetek, / Nagy vígan énekeljetek! / Ím, kész már üdvösségetek. / Halleluja, halleluja, / Halleluja, halleluja! / Dicsérünk, Isten szent Fia! // Meghalt, de már feltámadott. / Legyőzött bűnt és bánatot. / Jer, néki hálát mondjatok! / Halleluja… // Megvívta már a nagy csatát, / Ki értünk adta önmagát, / Szétzúzta poklok ajtaját! / Halleluja… // Isten Fiának zengjetek / Ujjongó hálaéneket, / Ki ily nagy jót tett véletek! / Halleluja… // Csak téged áldjon énekünk, / Szentháromság egy Istenünk; / A földön s mennyben légy velünk! / Halleluja…”
Ecsedi Zsuzsa
::Nyomtatható változat::
|