Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Éhe­ző gyer­me­kek né­pe­sí­tik be mos­ta­ná­ban az ipa­ri gyé­mánt­ban gaz­dag, Ka­bin­da köz­pon­tú ré­gi­ót a Kon­gói De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság­ban. Itt, Af­ri­ká­ban gyó­gyít ti­zen­há­rom éve Ri­chárd test­vér, akit Ma­gyar­or­szá­gon Har­di Ri­chárd né­ven is­mer­nek a ba­rá­tai.

Ho­gyan lett or­vos szer­ze­tes Har­di Ri­chárd, és mi­ként ke­rült Bu­da­pest­ről Kö­zép-Af­ri­ká­ba? Ti­zen­hat év­vel ez­előtt, az or­vo­si dip­lo­ma meg­szer­zé­se után – még a bu­da­pes­ti sze­mé­sze­ti szak­vizs­gá­ra ké­szül­ve – lé­pett be a Nyolc Bol­dog­ság Ka­to­li­kus Kö­zös­ség­be, mint ma­gán­fo­ga­dal­mas szer­ze­tes. (A kö­zös­ség alap­ve­tő cél­jai – a ka­to­li­ku­sok in­ter­ne­tes hon­lap­ja sze­rint – a sze­gé­nyek szol­gá­la­ta, az ön­kén­tes sze­gény­ség vál­la­lá­sa, a ja­vak meg­osz­tá­sa, a test­vé­ri sze­re­tet meg­élé­se, az in­ten­zív szent­sé­gi és li­tur­gi­kus élet, va­la­mint az evan­gé­li­um hir­de­té­se.)

Mint Ri­chárd test­vér a Magyar Távirati Irodának el­mond­ta, a kö­zös­ség ne­ve a He­gyi be­széd­ből va­ló, a fran­ci­ák ala­pí­tot­ták az 1970-es évek­ben. A ka­b­in­dai ka­to­li­kus misszió, amely ti­zen­há­rom fős (kö­zü­lük öten kül­föl­di­ek), Bel­gi­um­hoz tar­to­zik, a ma­gán­fo­ga­dal­mas szer­ze­tes­ség pe­dig azt je­len­ti, hogy a Va­ti­kán­ban – mi­vel fi­a­tal a kö­zös­ség – még fo­lya­mat­ban van az el­is­me­ré­sük.

A fi­a­tal or­vos szer­ze­tes 1995-ben ér­ke­zett a meg­ne­ve­zé­sét gyak­ran vál­toz­ta­tó Kon­gói De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság­ba, amely ak­kor ép­pen Za­ire né­ven sze­re­pelt a tér­ké­pe­ken. Be­il­lesz­ke­dé­sét se­gí­tet­te, hogy is­ko­lás ko­rá­ban Al­gé­ri­á­ban élt a szü­le­i­vel, mert mér­nök édes­ap­ja ott dol­go­zott, s ott jól meg­ta­nult fran­ci­á­ul. A 62,5 mil­lió la­ko­sú or­szág­ban ugyan több száz nyel­vet be­szél­nek, de a fran­cia a hi­va­ta­los nyelv.

– Kab­in­dá­ban, egy két­száz­tíz ágyas kór­ház­ban dol­go­zom. Az in­téz­ményt, ame­lyet a bel­gák épí­tet­tek az 1960-as évek ele­jén, az ál­lam mű­köd­te­tés­re át­ad­ta a misszi­ó­nak. Két apá­ca, ve­lem együtt há­rom fe­hér or­vos és még öt he­lyi dok­tor lát­ja el a be­te­ge­ket – be­szélt Ri­chárd test­vér kin­ti éle­té­ről az MTI-nek.

Szo­mo­rú és el­ke­se­rí­tő do­log­nak tart­ja, hogy nem elég gyors a vál­to­zás az or­szág­ban, és éh­ín­ség van a rossz ter­més, il­let­ve az élel­mi­szer-vi­lág­vál­ság mi­att.

– Mi­előtt az év vé­gi ün­ne­pek­re ha­za­lá­to­gat­tam, a két­száz­tíz ágyon már hat­száz be­teg zsú­fo­ló­dott össze, nagy ré­szük gyer­mek. Alul­táp­lál­tak, fe­hér­je­hi­á­nyo­sak. A csa­lád­juk is be­köl­tö­zött ve­lük a kór­ház­ba, így őket is élel­mez­ni kell. Ez óri­á­si fel­ada­tot ró a kö­zös­ség­re – ér­zé­kel­tet­te a he­lyi ál­la­po­to­kat, hoz­zá­té­ve, hogy az ENSZ Gyer­mek­alap­ja, az UNI­CEF tej­port és gyógy­szert ad a ki­csik­nek, de ez nem ele­gen­dő ah­hoz, hogy a kö­rül­mé­nyek em­ber­sé­ge­seb­bek le­gye­nek. Az élel­me­zé­si gon­dok­nál ma­rad­va el­mond­ta, hogy az ot­ta­ni em­be­rek alap­táp­lá­lé­ka a ku­ko­ri­ca, eh­hez ke­ve­rik a ma­ni­ó­kát, de ter­mel­nek föl­di­mo­gyo­rót, avo­ká­dót, pa­payát, ba­nánt és pál­ma­ola­jat is. Az ál­la­ti fe­hér­je, vagy­is a hús igen ke­vés, aki meg­te­he­ti, kecs­ké­ket és ba­rom­fit tart.

Az egész­ség­ügyi kul­tú­ra sem eu­ró­pai eb­ben a tér­ség­ben:

– A ka­b­in­dai és a kör­nyék­be­li em­be­rek csak ko­mo­lyabb be­teg­ség ese­tén ke­re­sik föl a kór­há­zat. Előt­te meg­for­dul­nak a ki­sebb egész­ség­ügyi cent­ru­mok­ban, de per­sze min­de­nek­előtt a tör­zsi va­rázs­ló­nál jár­nak. Ha ő nem tud se­gí­te­ni, ak­kor men­nek va­ló­di or­vos­hoz – ma­gya­ráz­za a szer­ze­tes.

A Nyolc Bol­dog­ság Ka­to­li­kus Kö­zös­ség a kór­ház mel­lett öre­gek ott­ho­nát ala­pí­tott. A kony­hán na­pon­ta két­száz-két­száz­öt­ven em­ber­nek ké­szí­te­nek egy­sze­ri me­leg ételt. Ár­va­há­zuk is van, har­minc gyer­me­ket lát­nak el, a fi­a­ta­lok on­nan jár­nak is­ko­lá­ba is, ta­nít­ta­tá­su­kat a kö­zös­ség fi­nan­szí­roz­za. Az or­szág­ban ugyan­is nem in­gye­nes az ok­ta­tás, ezért a gyer­me­kek­nek mint­egy a fe­le jár csak is­ko­lá­ba. Egy-egy csa­lád­ban leg­alább tíz gyer­mek van, és nem jut pénz az ok­ta­tá­suk­ra.

A kö­zös­ség kór­há­za, amely száz főt fog­lal­koz­tat, az ára­mot nap­ja­ink­ban már nyolc­van szá­za­lék­ban nap­ele­mek­ből nye­ri. A víz­el­lá­tás bo­nyo­dal­ma­sabb: he­gyes vi­dé­ken él­nek, a völ­gyek­ben ta­lál­ha­tó for­rá­sok­ból víz­tor­nyok­ba pum­pál­ják föl a vi­zet. A he­lyi fi­a­tal lá­nyok­nak és asszo­nyok­nak vi­szont szin­te egész éle­tük­ben hor­da­ni­uk kell a vi­zet a hegy­re.

Ri­chárd test­vér a szak­má­já­ról szól­va el­mond­ta, hogy a leg­ret­te­get­tebb szem­be­teg­ség a fo­lya­mi vak­ság, amely pa­ra­zi­ta okoz­ta be­teg­ség. A kór­oko­zó légy­csí­pés­sel ke­rül az em­ber szer­ve­ze­té­be, a bőrt rág­ja, a szem­be is el­ke­rül, kró­ni­kus gyul­la­dást okoz­va. Pár év alatt a pá­ci­ens meg­va­kul. Nem­zet­kö­zi kam­pány in­dult e be­teg­ség meg­elő­zé­sé­re, éven­te egy tab­let­tát kell be­ven­nie az em­ber­nek tíz éven át, s ak­kor el­ke­rül­he­ti ezt a szem­be­teg­sé­get.

A má­sik gya­ko­ri be­teg­ség a szür­ke­há­lyog, ame­lyet nincs, aki meg­ope­rál­jon, mert öt­mil­lió em­ber­re két sze­mész szak­or­vos jut. Ke­let-Ka­sai me­gyé­ben, ahol ő is dol­go­zik, gyak­ran több száz ki­lo­mé­ter­ről gya­log jön­nek a kór­ház­ba, se­gít­sé­get, gyó­gyu­lást vár­va. Há­la ma­gyar és bel­ga kap­cso­la­ta­i­nak, na­gyon jó sze­mé­sze­ti fel­sze­re­lé­se van a kór­ház­nak, így ered­mé­nye­sen gyó­gyít­hat.

A leg­több kon­gó­i­nak negy­ven év fö­lött már szem­üveg kel­le­ne, de ő hi­á­ba ír­ja föl ne­kik, csak a tá­vo­li fő­vá­ros­ban, Kins­ha­sá­ban van­nak op­ti­ku­sok. Ezért az­tán be­szer­zett ren­ge­teg kí­nai ol­va­só­szem­üve­get és a meg­fe­le­lő di­opt­ri­á­sat ad­ja a rá­szo­ru­ló­nak.

Az em­be­rek Kab­in­dá­ban vi­dá­mak, jó­lel­kű­ek, sze­lí­dek, be­fo­ga­dók, hí­vők. Csak­hogy több­nyi­re fa­ta­lis­ták, akik úgy vé­lik: a baj, a be­teg­ség Is­ten aka­ra­ta, s be­le­tö­rőd­nek ál­la­po­tuk fo­lya­ma­tos rom­lá­sá­ba.

A li­tur­gi­á­kon részt vesz­nek, és na­gyon sze­re­tik, ha Fré­re Ric­hard gi­tár­ral vagy co­rá­val kí­sé­ri az imád­sá­got. (A co­ra af­ri­kai hár­fa, Sze­ne­gál­ból szár­ma­zik. Nagy­ra nőtt tök, ame­lyet bő­röz­nek, és hu­szon­egy húrt tesz­nek rá.) Ri­chárd test­vér mint szer­ze­tes csak imád­sá­go­kat ve­zet­het, a szent­mi­sét fel­szen­telt pap tart­ja.

Har­di Ri­chárd két éve a gyé­mánt­bá­nyák­hoz kö­ze­li nagy­vá­ros­ban, Mbu­ji Mayi­ban nyi­tott egy kis sze­mé­sze­ti köz­pon­tot. Ide­jét meg­oszt­ja a kór­ház és a ren­de­lő kö­zött. Nagy vá­gya, hogy egy­szer sze­mé­sze­ti kór­há­zat épít­sen a Kon­gói De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság­ban.

MTI

::Nyomtatható változat::