Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Szlo­vén Evan­gé­li­kus Egy­ház mint­egy húsz­ezer ta­got tart nyil­ván, kö­zü­lük hat-hét­száz ma­gyar aj­kú. Azok a gyü­le­ke­ze­tek, ame­lyek­ben ma­gya­rul be­szé­lő ta­gok van­nak, élő kap­cso­la­tot ápol­nak ma­gyar­or­szá­gi gyü­le­ke­ze­tek­kel, ám­de teo­ló­gus­nap­nak mind ez idá­ig még nem ad­tak ott­hont. Így még most is ne­héz el­hin­ni, hogy meg­va­ló­sul­ha­tott az el­ső szlo­vé­ni­ai teo­ló­gus­nap, ame­lyet kö­zel egy éve ter­vez­get­tünk.

Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem má­sod­éves hall­ga­tó­ja, Mit­ja And­re­jek ál­tal kez­de­mé­nye­zett és jó­részt ál­ta­la szer­ve­zett út­hoz mind a szlo­vén, mind a ma­gyar evan­gé­li­kus egy­ház­tól je­len­tős lel­ki és anya­gi tá­mo­ga­tást kap­tunk.

Ilyen előz­mé­nyek után in­dul­hat­tunk út­nak áp­ri­lis 25-én dr. Orosz Gá­bor Vik­tor egye­te­mi lel­kész ve­ze­té­sé­vel. Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem hall­ga­tói cso­port­ját Ma­lik Pé­ter Ká­roly (V. évf.), Welt­ler Gá­bor (V. évf.), Györ­fi Ju­dit (III. évf.), Mit­ja And­re­jek (II. évf.), Koch Szil­via (II. évf.), Szlau­kó Or­so­lya (I. évf.) és Sztyeh­lik Csa­ba (I. évf.) al­kot­ta. Két tár­sunk­nak ez volt az utol­só, míg má­sik ket­tő­nek ez volt az el­ső teo­ló­gus­nap­ja.

Még út­köz­ben is so­kat pró­bál­tuk a szlo­vén éne­ke­ket, Mit­ja se­gít­sé­gé­vel gya­ko­rol­tuk a ki­ej­tést. Az el­ső nap dél­után­ján Lend­ván fo­ga­dott min­ket Jana Kerčmar he­lyi lel­kész­nő, majd Hó­dos­ra is el­kí­sért. Itt a he­lyi gyü­le­ke­ze­ti ház­ban sze­re­tet­ven­dég­ség ke­re­té­ben szol­gál­tunk éne­kek­kel, szín­da­rab­bal, vers­sel, dia­me­di­tá­ci­ó­val, majd rö­vid áhí­tat­ra ke­rült sor. Mind­ezek té­má­ja az út, az út Lé­lek­től lé­le­kig, kap­cso­la­tok, össze­kö­tő pon­tok kö­zöt­tünk. Elő­adá­sun­kat rög­zí­tet­te a lend­vai te­le­ví­zió, és in­ter­jút ké­szí­tett ve­lünk a he­lyi rá­dió is.

Más­nap há­rom cso­port­ba szer­ve­ződ­ve in­dul­tunk az is­ten­tisz­te­le­ti al­kal­mak­ra Lend­vá­ra, Hó­dos­ra és Do­mon­kos­fá­ra (Domanjševci). A li­tur­gia szol­gá­la­tát az al­sóbb éve­sek vé­gez­ték, az ige­hir­de­tést Jn 10,11–18 alap­ján tar­tot­ták az ötöd­éves hall­ga­tók, il­let­ve az egye­te­mi lel­kész. Egy­há­zunk­nak kö­szön­he­tő­en több aján­dé­kot is vit­tünk ma­gunk­kal, ezek kö­zül az Evan­gé­li­kus éne­kes­köny­vet emel­ném ki, ugyan­is Szlo­vé­ni­á­ban még a ré­gi Du­nán­tú­li éne­kes­könyv­ből ének­lik a ma­gyar nyel­vű éne­ke­ket. Az összes gyü­le­ke­zet­ben le­he­tő­sé­günk volt be­szél­ni egye­te­münk­ről, a teo­ló­gus­ott­hon éle­té­ről és per­sze jö­vő­be­li ter­ve­ink­ről is.

Va­sár­nap meg­ta­pasz­tal­hat­tuk, hogy az anya­nyel­ven hal­lott li­tur­gia és ige­hir­de­tés so­kak sze­mé­ből könnye­ket fa­kasz­tott. Ezért nem cso­da, hogy a gyü­le­ke­ze­tek lel­ké­szei és a fel­ügye­lők, il­let­ve a gyü­le­ke­ze­ti ta­gok egy­aránt sze­ret­nék, hogy a teo­ló­gus­na­pok­nak le­gyen foly­ta­tá­suk.

Va­sár­nap dél­után még há­rom szlo­vén gyü­le­ke­zet­ben fo­gad­tak min­ket: Mu­ra­szom­bat­ban, Battyán­don – szlo­vén ne­ve Pu­con­ci – és Al­só­ma­rá­con (Mo­ravs­ke Top­li­ce). Utób­bi­ban Geza Erniša szlo­vén püs­pök, va­la­mint Gustav Ška­lič ven­dég­sze­re­te­tét él­vez­het­tük, akik mind­ket­ten öröm­mel vet­ték lá­to­ga­tá­sun­kat és a kap­cso­lat hosszú tá­vú meg­tar­tá­sá­ra biz­tat­tak ben­nün­ket. Gusz­ti bá­csi be­szélt a szlo­vé­ni­ai ma­gyar­ság – gyak­ran nem könnyű – múlt­já­ról és ar­ról is, hogy mi­lyen volt a kap­cso­lat a két egy­ház kö­zött az el­múlt év­ti­ze­dek­ben. Azt is el­árul­ta, hogy egy­há­zunk szin­te összes ve­ze­tő­jé­vel tar­tot­ta a kap­cso­la­tot.

Es­te kö­zös va­cso­rán ve­het­tünk részt a Mu­ra­vi­dék egyik leg­szebb ven­dég­lő­jé­ben, ahol a ma­gyar tu­laj­do­no­sok kü­lön sze­re­te­tük­kel és fi­gyel­mes­sé­gük­kel tün­tet­tek ki ben­nün­ket. Öröm volt meg­ta­pasz­tal­ni a kö­zös szol­gá­lat szép­sé­gét és ál­dá­sa­it, leg­fő­kép­pen pe­dig azt, hogy Is­ten igé­jé­nek hir­de­té­se és hall­ga­tá­sa ál­tal a ha­tá­rok el­le­né­re is va­ló­ban egyet­len test­vé­ri kö­zös­sé­get al­ko­tunk, akár Szlo­vé­ni­á­ban, akár Ma­gyar­or­szá­gon élünk.

Győrf i Ju­dit

::Nyomtatható változat::