Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 19
- Globális válság – lokális létbizonytalanság
Keresztutak
Egyház és Európa
Hozzászólás a cikkhez
Globális válság – lokális létbizonytalanság
Az elmúlt napokban került az Európai Unió napirendjére a tagországok és a kontinens szociális kérdéseinek hosszú sora. Ezt megelőzően április végén az Európai Parlamentben tartották azt a konferenciát, amely az Európai Unió gazdaság- és szociálpolitikájával foglalkozott. Ez utóbbi tanácskozásnak társszervezője volt az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága. Az előadók között volt Pervenche Berès, az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának elnöke és Günter Verheugen, az Európai Bizottságnak – vagyis az Európai Unió kormányának – alelnöke. Mindkét találkozásnak közvetlen motivációja a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság, amely nyilván nem kerüli el az egyházakat sem.
Az egyházakra is hat – tagjaikon, támogatóikon, keresztül közvetve, vállalkozásaikon és kiadásaikon keresztül közvetlenül – a válság, és az egyházak is szenvednek attól a kihívástól, hogy éppen akkor van a legnagyobb szükség szociális segítségnyújtásukra, amikor ők maguk is nehéz gazdasági-pénzügyi helyzetbe kerültek.
A jelenlegi válság bár egyaránt, de nem egyformán érinti Európa és a világ lakosságát. Nem mindegy, hogy valakinek elviselhető gazdasági profitcsökkenései vannak, vagy a puszta léte kerül veszélybe. Az Európai Egyházak Konferenciája már az elmúlt ősszel aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy „az emberek milliói már a válságot megelőzően szenvedtek a gazdasági nehézségek miatt. Mint az Európai Egyházak Konferenciája sürgetjük a kormányokat, hogy gondoskodjanak azokról az állampolgáraikról, akik különösen is sebezhetőek, és ezzel törekedjenek az igazságosság fenntartására” – szól a felhívás.
Az Európai Parlamentben tartott konferencia azt kutatta, hogyan lehet az európai embereket megvédelmezni a pénzügyi és gazdasági válság tragikus hatásaitól. Megvizsgálták, hogyan lehetséges a lisszaboni stratégia (az Európa Unió munkahelyekkel és gazdasági növekedéssel foglalkozó stratégiája) szociális vonatkozásait megerősíteni.
Az európai nemzetek jelenlegi gazdasági állapota nyilván régebbi és globális összefüggésű gyökerekből is táplálkozik. Ezt a régi és szélesebb összefüggést nevezzük az egyszerűség kedvéért globalizációnak, amelyre hol a tyúk, hol a tojás szerep illik, s amelynek a jelentése olyan komplikált összefüggés-hálózat – a maga pozitív és negatív szálaival –, hogy kibogozására nem vállalkozunk.
Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy az információtovábbítás, a kommunikáció és a szállítmányozás terén bekövetkezett technikai fejlődés által lehetővé vált komplikált valóság – amelyben minden mindennel nemcsak egyszerűen összefügg, hanem minden minden más számára súlyos következményekkel jár – éppen annyira forrása lehet a gazdasági fellendülésnek és szolidaritásnak, mint a kizsákmányolásnak és elszegényedésnek, sőt természeti, társadalmi kincsek, nemzetek, régiók és egész kultúrák pusztulásának.
A globalizáció által felismert vagy éppen okozott jelenségek okán vált szakmai kulcskérdéssé az úgynevezett fenntartható fejlődés. E fogalom keretében szakemberek gazdasági, környezeti és társadalmi összefüggésben vizsgálják a világunkat jellemző folyamatokat. Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága a fenntartható fejlődéssel, tehát a világjelenségek komplex vizsgálatával foglalkozó konferenciák – Rio de Janeiro (1992), Johannesburg (2002) – ismeretében azok munkájához a következő című dolgozattal járult hozzá: Fenntartható fejlődés és az Európai Unió – Új stratégiák és új életstílusok szükségessége.
Az európai egyházi szervezet e téren szorosan együttműködik az ökumenikus és felekezeti világszervezetekkel, tehát az Egyházak Világtanácsával, a Református Világszövetséggel és a Lutheránus Világszövetséggel. A 2001. évi tanácskozásnak Budapest adott otthont.
A tanácskozások nyilatkozatai sürgetik, hogy a globálisan jelentkező kihívásokra, tehát a gazdasági, a pénzügyi, az ökológiai válságra, az igazságtalanságok régi és új formáira közösen kell reflektálni mindenekelőtt azzal, hogy a globalizáció áldozatainak a szószólóivá kell lenniük. A helyi gyülekezetekben élő egyház egyetemessége, ökumenicitása, katolicitása ily módon is hivatott szolgálni a világ és az emberiség létbiztonságát globálisan és lokálisan egyaránt.
Mind a társadalmi igazságosság, mind pedig a létbiztonság terén ordító különbségek és súlyos hiányosságok mutatkoznak. Fényűzés, bőség és lehetőség kínáltatik az egyik ember számára, s nélkülözés, nincstelenség és lehetetlenség marad a másiknak. A gazdagok és szegények, az esélyesek és esélytelenek csoportjai hazánkban is egyre élesebben elkülönülnek. Ezt nem hagyhatják az egyházak szó és tett nélkül.
Egyetértés van abban, hogy az egyházaknak – a gyülekezetektől kezdve az országos, kontinentális és globális szervezetekig – mindent meg kell tenniük azért, hogy a különös nehézségekkel küzdő társadalmi csoportok tagjai, tehát a szegények, a munkanélküliek, a fogyatékosok, a politikai és gazdasági menekültek is létbiztonságban éljenek.
Minél nagyobb a válság, az ínség és a kivetettség, annál inkább megszólít bennünket Jézus szava: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. (…) Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,35–40)
Dr. Bóna Zoltán
::Nyomtatható változat::
|