A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A Ma­gyar Evan­gé­li­kus Ér­tel­mi­sé­gi Tár­sa­ság (Me­vét) idei ta­va­szi kon­fe­ren­ci­á­já­nak meg­hí­vó­ját ol­vas­va azt gon­dol­hat­ta a jó szán­dé­kú ér­dek­lő­dő, hogy mind a meg­hí­vot­tak kö­re (evan­gé­li­kus ér­tel­mi­sé­gi­ek), mind a té­ma (egy­há­zunk stra­té­gia­ter­ve­ze­te, il­let­ve ennek egy-egy konk­rét kér­dé­se) szin­te ön­ma­gá­ban ga­ran­tál­ja a pezs­gő vi­tát, az épí­tő esz­me­cse­rét, a se­gí­tő-kri­ti­kai han­got, a to­vább­len­dí­tő, tar­tal­mas együtt­lé­tet áp­ri­lis utol­só szom­bat­ján az or­szá­gos egy­há­zi iro­da föld­szin­ti ter­mé­ben.

Mert hát kik fog­lal­koz­za­nak el­ső ren­den egy kö­zös­ség kö­zép­tá­vú stra­té­gi­á­já­val, mint a kö­zös­ség­hez tar­to­zó ér­tel­mi­sé­gi­ek? És mi más­sal kel­le­ne fog­lal­koz­nia egy kö­zös­ség ér­tel­mi­sé­gi ré­te­gé­nek, mint hogy az adott kö­zös­ség je­le­né­nek vo­ná­sa­i­ból tu­da­tos jö­vő­ké­pet vá­zol­jon fel?

Nem len­ne őszin­te a tu­dó­sí­tó – még ha mű­fa­ji­lag ide­gen is ez a szub­jek­ti­vi­tás –, ha el­hall­gat­ná: csa­ló­dás volt meg­ta­pasz­tal­ni a részt­ve­vők lét­szá­má­ban meg­mu­tat­ko­zó ér­dek­te­len­sé­get. Bi­zo­nyá­ra ezer­nyi prog­ram üt­kö­zé­sének, ha­laszt­ha­tat­lan el­in­téz­ni­va­lók, mél­tá­ny­lan­dó ki­fo­gá­sok, eset­leg szer­ve­zé­si ne­héz­sé­gek sokaságának következ­mé­nye a sok­ko­ló, na­gyon is ob­jek­tív kép: a ma­gyar evan­gé­li­kus ér­tel­mi­sé­gi­ek or­szá­gos szer­ve­ze­té­nek a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház stra­té­gi­á­já­ról tar­tott kon­fe­ren­ci­á­já­ról lé­nye­gé­ben egy­va­la­mi, pontosabban egy­va­laki hi­ány­zott: a stra­té­gi­á­ról gon­dol­kod­ni vá­gyó, azt elő­re­vin­ni aka­ró ma­gyar evan­gé­li­kus ér­tel­mi­sé­gi. (Ter­mé­sze­te­sen ez­zel nem a meg­je­len­tek ér­tel­mi­sé­gi vol­tát kér­dő­je­le­zem meg, és ha a Bib­li­á­ban meg­je­le­nő ti­zen­ket­tes kö­zös­sé­gek­re gon­do­lunk, akár még bi­za­ko­dás­ra is okot ad­hat ez a lét­szám…)

Minden alkalmat érdemes len­ne megragadni, hogy egyházunk jö­vő­jéről és stratégiájáról beszéljünk. Az értelmiségi rétegnek pedig ez ta­lán kötelessége is.

Az elő­adók, il­let­ve a fel­kért hoz­zá­szó­lók igye­kez­tek is ele­get ten­ni en­nek a kö­te­les­ség­nek. Itt­zés Já­nos el­nök-püs­pök be­ve­ze­tő áhí­ta­tá­ban az egy­há­zi stra­té­gia­al­ko­tás bib­li­kus alap­ja­i­ra utalt, ami­kor az el­éren­dő cél össze­füg­gé­sé­ben a győ­ze­lem­ről, a Krisz­tus­ban el­ké­szí­tett és el­nyert győ­ze­lem­ről szólt. Az oda­ve­ze­tő út­ról pe­dig a hu­szon­négy fi­ó­kos szek­rény me­ta­fo­rá­já­val ki­fej­tet­te: amit el kell vé­gez­nünk, ké­szen van, csak ki kell húz­nunk a nap hu­szon­négy órá­já­ban a meg­fe­le­lő fi­ó­kot. „Mert [Is­ten] al­ko­tá­sai va­gyunk, aki­ket Krisz­tus Jé­zus­ban jó cse­le­ke­de­tek­re te­rem­tett, ame­lye­ket elő­re el­ké­szí­tett Is­ten, hogy azok sze­rint él­jünk.” (Ef 2,10)

A kon­fe­ren­cia el­ső blokk­já­ban a stra­té­gia misszi­ót érin­tő kér­dé­sei ke­rül­tek te­rí­ték­re. Győ­ri Gá­bor es­pe­res elő­adá­sá­ban az egy­ház mai misszi­ó­já­nak alap­ve­tő je­gye­it vet­te sor­ra. Ki­fej­tet­te, hogy még ma is az a misszi­ói pa­rancs van ér­vény­ben, ame­lyet Jé­zus Krisz­tus egy­kor a ta­nít­vá­nya­i­ra bí­zott. Ez a misszió csak tel­jes el­kö­te­le­zett­ség­gel vé­gez­he­tő, és ha­son­ló­an Lu­ther misszi­ói hely­ze­té­hez, az egy­ház fe­lé is szó­ló kül­de­tés, az­az az egy­ház is misszi­ó­ra szo­rul. A stra­té­gi­á­ban meg­fo­gal­ma­zott cé­lok­kal és esz­kö­zök­kel nagy­részt egyet­ért­ve azt is hang­sú­lyoz­ta, hogy a misszió alap­ja csak a sze­mé­lyes meg­té­rés és a sze­mé­lyes el­hí­vás le­het. He­lyes­nek tart­va a misszi­ói lel­ké­szi stá­tust, ki­emel­te a misszi­ói te­rü­le­tek­re kül­dött lel­ké­szek mö­göt­ti konk­rét gyü­le­ke­ze­ti fe­le­lős­ség­vál­la­lás fon­tos­sá­gát.

Az elő­adás­hoz fel­kért hoz­zá­szó­ló, Lér­ánt Ist­ván, a Pes­ti Egy­ház­me­gye fel­ügye­lő­je A nagy­vá­ro­si misszió ko­ra jött el cím­mel meg­tar­tott kor­re­fe­rá­tu­má­ban a fő­vá­ros­be­li misszió fon­tos­sá­gát emel­te ki. A 21. szá­zad ki­hí­vá­sa­i­ között e misszió ak­kor és csak ak­kor lesz ha­té­kony, ha a misszió hát­te­rét biz­to­sí­tó gyü­le­ke­ze­tek erő­sek hi­tük­ben, ha so­kak­nak a meg­tar­tó kö­zös­ség ere­jét je­len­tik.

A kon­fe­ren­cia má­so­dik blokk­já­ban az ön­kén­tes egy­há­zi mun­ká­sok sze­re­pé­ről Ko­rá­nyi And­rás, a zsi­nat lel­ké­szi el­nö­ke és Vi­dovsz­ky Ist­ván fi­zi­kus tar­tott elő­adást, il­let­ve kor­re­fe­rá­tu­mot. (Az elő­adás és a kor­re­fe­rá­tum szer­kesz­tett vál­to­za­tát az aláb­bi­ak­ban kö­zöl­jük. – A szerk.)

A kö­vet­ke­ző he­tek­ben je­le­nik meg Cre­do cí­mű fo­lyó­ira­tunk kü­lön­szá­ma, amely tel­jes egé­szé­ben az Élő kö­vek egy­há­za – Az evan­gé­li­kus meg­úju­lás stra­té­gi­á­ja cí­mű do­ku­men­tum­mal fog­lal­ko­zik. A stra­té­gia szö­ve­gén túl több tu­cat hoz­zá­szó­lás is sze­ret­né elő­se­gí­te­ni, hogy bel­ső, egy­há­zi köz­be­szé­dünk tár­gyá­vá vál­jon a stra­té­gia, és ta­lán al­kal­mat is nyújt ar­ra, hogy szé­le­sebb kör­ben is be­szél­ges­sünk ar­ról, mi­lyen ví­zi­ónk van a kö­zel­jö­vőnk­ről, és mit kell ten­nünk cél­ja­in­kért.

Ken­deh K. Pé­ter

::Nyomtatható változat::