Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A kö­zép­kor­ban a nyu­ga­ti egy­ház­ban össze­sen öt­ször hív­ták össze az úgy­ne­ve­zett la­te­rá­ni zsi­na­tot. Ró­ma egy­ko­ri pá­pai re­zi­den­ci­á­ján 1123 és 1517 kö­zött ülé­se­zett az egy­ház leg­főbb dön­tés­ho­zó tes­tü­le­te.

Sa­já­tos – és ta­lán ko­ránt­sem vé­let­len – egy­be­esés, hogy az utol­só la­te­rá­ni zsi­nat be­fe­je­zé­sé­nek esz­ten­de­je egy­út­tal a re­for­má­ció szü­le­té­si éve is. Leó pá­pa 1517. már­ci­us 16-án be­zár­ta a lé­nye­gi re­for­mo­kat el­mu­lasz­tó szi­nó­dust – hogy az­tán bő fél év­vel ké­sőbb Már­ton ba­rát meg­hir­des­se az egy­ház va­ló­ban ra­di­ká­lis meg­úju­lá­sá­nak prog­ram­ját. At­tól kezd­ve szin­te ki­for­dult sar­ka­i­ból a vi­lág, és a re­for­má­ció mind több or­szág­ban hó­dí­tott te­ret.

A „Ro­ma sem­per idem”, vagy­is „Ró­ma min­dig ugyan­az ma­rad” el­vet azon­ban nem le­he­tett fe­lül­ír­ni, így az Örök Vá­ros a ka­to­li­kus egy­ház vál­to­zat­lan köz­pont­ja ma­radt. Mint­ha itt so­ha nem ta­lált vol­na ér­tő fü­lek­re a „sem­per re­for­man­da”, az egy­ház szün­te­len meg­re­for­má­lá­sát szor­gal­ma­zó jel­mon­dat.

Áp­ri­lis és má­jus for­du­ló­ján azon­ban sa­ját sze­mem­mel győ­ződ­het­tem meg ar­ról, hogy Olasz­or­szág­ban is él­nek evan­gé­li­ku­sok, akik zsi­na­ti ülé­sü­ket ép­pen Ró­má­ban tar­tot­ták. La­te­rá­ni zsi­nat he­lyett iga­zi lu­ter­ani össze­jö­ve­tel volt ez. (Eb­ben az eset­ben azért van he­lye en­nek a he­lyes­írás­nak, mert az olasz nyelv h nél­kül ír­ja Lu­ther ne­vét és az ab­ból szár­maz­ta­tott sza­va­kat.) Az olasz­or­szá­gi evan­gé­li­ku­sok­kal egy­há­zunk kép­vi­se­lői ko­ráb­ban el­ső­sor­ban a nem­zet­kö­zi egy­há­zi szer­ve­ze­tek al­kal­ma­in ta­lál­koz­hat­tak, ám az egy év­vel ez­előt­ti zsi­na­ti ülés­ükre már sze­mé­lyes meg­hí­vást ka­pott Itt­zés Já­nos el­nök-püs­pök (ta­pasz­ta­la­ta­i­ról ak­kor ő ugyan­csak az Ég­tá­jo­ló ro­vat­ban szá­molt be; 2008/20. szám).

A most tar­tott zsi­na­ti ülé­sen ün­ne­pel­ték az Olasz­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház meg­ala­ku­lá­sá­nak hat­va­na­dik év­for­du­ló­ját. Eva Sy­bil­le Vo­gel-Mfa­to, a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség Eu­ró­pa-tit­ká­ra ko­ra­be­li do­ku­men­tu­mok se­gít­sé­gé­vel idéz­te fel a hat év­ti­zed­del ez­előt­ti meg­ala­ku­lást, amely­nek nyo­mán a már ad­dig is lé­te­zett gyü­le­ke­ze­tek egy­sé­ges egy­ház­ba szer­ve­ződ­tek. A tör­té­ne­ti elő­adás után Mic­ha­el Bün­ker oszt­rák püs­pök han­gu­la­tos kö­szön­té­sé­ben ha­zá­ja spe­ci­a­li­tá­sát, a Sa­cher-tor­ta jel­leg­ze­tes­sé­gét idéz­te fel: e két rész­ből össze­ál­ló és íz­har­mó­ni­át adó tor­tá­hoz ha­son­ló­an tel­jes egy­sé­get al­kot, és kü­lön­le­ges­ség­nek szá­mít a házi­gaz­da egy­ház né­met és olasz ar­cu­la­ta…

Va­ló­ban pél­da­mu­ta­tó, hogy a két nyel­vi és kul­tu­rá­lis ha­gyo­mány ilyen bé­ké­ben meg­fér egy­más mel­lett. Az or­szág észa­ki te­rü­le­tén el­ső­sor­ban né­met, dé­lebb­re pe­dig in­kább olasz az is­ten­tisz­te­let nyel­ve. A zsi­na­ton ugyan je­len vol­tak szink­ron­tol­má­csok, de fő­kép­pen a ma­gunk­faj­ta ven­dé­gek ked­vé­ért, hi­szen a lel­ké­szek és a gyü­le­ke­ze­tek ve­ze­tői ál­ta­lá­ban mind­két nyel­vet jól is­me­rik. A kö­zel hat­van zsi­na­ti részt­ve­vő mun­ká­ját egy­szer­re jel­le­mez­te a né­met ala­pos­ság és az olasz de­rű, az észa­ki pon­tos­ság és a dé­li tem­pe­ra­men­tum. Szá­mom­ra kü­lön­le­ges él­ményt je­len­tett, hogy a meg­nyi­tó is­ten­tisz­te­le­ten ola­szul éne­kel­het­tük az Erős vár a mi Is­te­nünk-et.

A zsi­na­ti ülé­sen vet­ték fel az egy­ház tel­jes jo­gú tag­já­nak a to­ri­nói gyü­le­ke­ze­tet. Kö­szön­té­se­met eh­hez az ak­tus­hoz köt­het­tem, utal­va ar­ra, hogy Kos­suth La­jos 1861 és 1894 kö­zött, vagy­is har­minc­há­rom éven ke­resz­tül volt e vá­ros pol­gá­ra. A „tu­ri­ni re­me­te” – aki evan­gé­li­kus hi­tét az emig­rá­ci­ó­ban sem ta­gad­ta meg – a vá­ros val­dens temp­lo­má­ba járt, ott is ra­va­ta­loz­ták fel. Sza­va­im­mal Koss­suth egye­te­mes örök­sé­gé­nek ak­tu­a­li­tá­sá­ra utal­tam, majd an­nak a vé­le­ke­dé­sem­nek ad­tam han­got, hogy bi­zo­nyá­ra bol­dog lett vol­na a ma­gyar sza­bad­ság­harc hő­se, ha már az ő ko­rá­ban lett vol­na evan­gé­li­kus egy­ház Olasz­or­szág­ban. Kö­szön­té­se­met – né­mi de­rült­sé­get kelt­ve – az­zal fe­jez­tem be, hogy ko­ránt­sem csak el­huny­ta­kat kí­vá­nunk eb­be a hat­van­éves egy­ház­ba de­le­gál­ni, ha­nem örü­lünk an­nak, hogy más kül­föl­di­ek mel­lett sok itt dol­go­zó, ta­nu­ló vagy ép­pen tu­ris­tás­ko­dó – nya­ra­ló, avagy sí­e­lő – ma­gyar is meg­ta­lál­ja az evan­gé­li­kus kö­zös­sé­ge­ket.

A zsi­nat ke­re­té­ben je­len­té­sek hang­zot­tak el a kü­lön­fé­le mun­ka­ágak te­vé­keny­sé­gé­ről, ame­lyek nyo­mán be­te­kin­tést nyer­het­tünk ab­ba, mi­lyen teo­ló­gi­ai és dia­kó­ni­ai szol­gá­la­tot vé­gez az egy­ház, il­let­ve meg­is­mer­ked­het­tünk a Tor­re del Gre­có­ban mű­kö­dő, Ge­sù di Na­za­reth ne­vű evan­gé­li­kus is­ko­la mű­kö­dé­sé­vel.

A kis egy­ház­nak ar­ra is van ere­je, hogy a bör­tön­ben le­vők, va­la­mint az Olasz­or­szág­ban nya­ra­ló tu­ris­ták kö­ré­ben vé­gez­zen lel­ki­gon­do­zói mun­kát.

Meg­is­mer­het­tük az egy­há­zi tu­riz­mus­nak azt a sa­já­tos for­má­ját is, amely­nek ke­re­té­ben a leg­kü­lön­fé­lébb or­szá­gok­ból ér­kez­nek em­be­rek Itá­li­á­ba az­zal a acél­lal, hogy itt kös­se­nek há­zas­sá­got, vagy itt ke­resz­tel­tes­sék meg gyer­me­ke­i­ket. A ró­mai evan­gé­li­kus temp­lom kü­lö­nö­sen köz­ked­velt ilyen szem­pont­ból is. Az 1983-as Lu­ther-év­ben el­lá­to­ga­tott ide II. Já­nos Pál pá­pa is. Itt tar­tott hí­res, a ke­resz­tény egy­ség­tö­rek­vé­sek tör­té­ne­té­ben kor­sza­kos be­szé­dé­ben Lu­ther Már­tont „az egy­ház kö­zös ta­ní­tó­já­nak” ne­vez­te.

Ha­son­ló­ké­pen meg­néz­het­tünk egy, a hat­van­éves he­lyi egy­há­zat kö­szön­tő fil­met. (Jól jel­zi az olasz­or­szá­gi evan­gé­li­ku­sok ki­sebb­sé­gi hely­ze­tét, hogy a RAI te­le­ví­zi­ós csa­tor­na két­he­ten­te va­sár­nap éj­jel egy óra és fél ket­tő kö­zött, csúcs­idő­nek ép­pen nem ne­vez­he­tő sáv­ban su­gá­roz pro­tes­táns ma­ga­zint…) A egy­ház egyéb mé­dia­te­vé­keny­sé­ge sem el­ha­nya­gol­ha­tó: Együtt cí­mű, olasz és né­met nyel­vű lap­juk két­he­ten­te je­le­nik meg, a pro­tes­táns könyv­ki­adó egyik leg­na­gyobb si­ke­rét pe­dig az olasz nyel­vű Lu­ther-köny­vek je­len­tik.

Hol­ger Mil­kau es­pe­res és Ch­ris­ti­a­ne Gro­e­ben zsi­na­ti el­nök je­len­té­sei egy­aránt fog­lal­koz­tak az egy­ház bel­ső éle­té­vel és tár­sa­dal­mi sze­rep­vál­la­lá­sá­val. E két te­rü­let sa­já­to­san ér össze az „ot­to per mil­le” gya­kor­la­tá­ban, vagy­is abban, amit mi a sze­mé­lyi jö­ve­de­lem­adó egy­szá­za­lé­kos fel­aján­lá­sá­nak ne­ve­zünk. Jel­lem­ző adat, hogy im­már tíz éve rend­sze­re­sen mint­egy tíz­szer annyi­an irá­nyít­ják adó­juk egy há­nya­dát az evan­gé­li­kus egy­ház­nak, mint ahány tag­ja egy­ál­ta­lán van e fe­le­ke­zet­nek!

Az egy­ház ke­re­te­in be­lül mű­kö­dő Me­lancht­hon Köz­pont va­ló­sá­gos szel­le­mi mű­hely­ként van je­len Ró­má­ban. Hosszabb-rö­vi­debb ta­nul­má­nyi prog­ram­ja­i­ra és kon­fe­ren­ci­á­i­ra ha­zánk­ból is vár­nak részt­ve­vő­ket. Az ide ér­ke­ző ku­ta­tók­nak ki­tű­nő mun­ka­fel­té­te­le­ket biz­to­sí­ta­nak, a di­á­kok pe­dig – akik egy­út­tal a val­dens fa­kul­tás vagy kü­lön­fé­le ka­to­li­kus egye­te­mek hall­ga­tói is le­het­nek – test­vé­ri kö­zös­ség­re is ta­lál­hat­nak itt.

Az olasz lu­the­rá­nu­sok – vagy ír­juk őket lu­terá­nu­sok­nak – lel­ké­szi ve­ze­tő­je, Mil­kau es­pe­res a kö­vet­ke­ző na­pok­ban, má­jus 14. és 17. kö­zött egy­há­zunk meg­hí­vá­sá­ra ha­zánk­ba lá­to­gat.

Herz­lich Will­kom­men, Herr Mil­kau, ben­ve­nu­to in Ung­he­ria, Si­gno­re Mil­kau!

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

::Nyomtatható változat::