A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Vé­le­mé­nyem sze­rint az egy­há­zi élet leg­fon­to­sabb szín­te­rei a gyü­le­ke­ze­tek. Hi­szen az egy­ház né­pé­nek több­sé­ge sem­mi­lyen kap­cso­lat­ban nincs, vagy csak igen cse­kély mér­ték­ben van kap­cso­lat­ban a fel­sőbb szin­tek­kel, az élet ja­va­részt a gyü­le­ke­ze­tek­ben fo­lyik. Én ki­zá­ró­lag az ön­kén­tes mun­ka­tár­sak­nak a gyü­le­ke­zet­ben be­töl­tött sze­re­pé­ről sze­ret­nék szól­ni.

Az ön­kén­tes mun­ka­tár­sak sze­re­pe alap­ve­tő­en az, hogy a lel­kész mun­ká­ját se­gít­sék, ki­egé­szít­sék. Nyil­ván­va­ló, hogy ez a szol­gá­lat igen fon­tos, hi­szen Ma­gyar­or­szá­gon a lel­ké­szek szá­ma vi­szony­lag cse­kély, így rá­juk ál­ta­lá­ban na­gyon sok fel­adat há­rul, ame­lyet se­gít­ség nél­kül kép­te­len­ség len­ne el­vé­gez­ni. Egy-egy gyü­le­ke­zet élet­ké­pes­sé­ge dön­tő mér­ték­ben függ a had­ra fog­ha­tó se­gí­tők szá­má­tól. Én azt is fon­tos­nak tar­tom, hogy mi­nél több ak­tív tag­ja le­gyen az egy­ház­nak, te­hát az ön­kén­tes mun­ká­sok sze­re­pe az ál­ta­luk vég­zett mun­ka je­len­tő­sé­gé­től el­vo­nat­koz­tat­va is lé­nye­ges.

Az ön­kén­tes mun­ka­tár­sak alap­ve­tő­en há­rom te­rü­le­ten te­vé­keny­ked­het­nek. Az el­ső te­rü­let a szer­ve­zés. Ta­lán ez a leg­fon­to­sabb. A szer­ve­ző­mun­ka fon­tos és sok ener­gi­át igé­nyel, teo­ló­gi­ai szak­tu­dást vi­szont nem. A szer­ve­zés alap­ve­tő fon­tos­sá­gú a test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok­ban, akár ha­zai, akár kül­föl­di kap­cso­lat­ról van szó, de ugyan­csak fon­tos a bib­lia­órák, elő­adá­sok, fó­ru­mok, gyü­le­ke­ze­ti kon­fe­ren­ci­ák, ki­rán­du­lá­sok, mun­ka­na­pok és más al­kal­mak meg­szer­ve­zé­se. Hi­á­ba a leg­jobb elő­adó, a leg­szebb hely­szín, a leg­al­kal­ma­sabb idő­já­rás, ha nincs, aki meg­szer­vez­ze az al­kal­mat, ak­kor az el­ma­rad, vagy jobb eset­ben lét­re­jön, de nem op­ti­má­lis mó­don. A szer­ve­ző­mun­ká­ban fon­tos sze­re­pe le­het a lel­kész­nek, hi­szen ne­ki van­nak – sok eset­ben ki­zá­ró­lag – meg­fe­le­lő kap­cso­la­tai, de az ön­kén­tes mun­ka­tár­sak a ter­hek dön­tő ré­szét le­ve­he­tik a vál­lá­ról. Egy jól mű­kö­dő gyü­le­ke­zet­ben ez tör­té­nik.

A má­so­dik te­rü­let az egy­sze­rű mun­kák te­rü­le­te. Ide tar­to­zik a rend­ra­kás, a ta­ka­rí­tás, a ja­ví­tás, a kert ápo­lá­sa, fű­nyí­rás stb. Ezek a mun­kák kü­lö­nö­sebb szak­ér­tel­met nem igé­nyel­nek, így itt bár­ki ki­él­he­ti se­gí­tő­kész­sé­gét anél­kül, hogy a szak­tu­dás hi­á­nya a mi­nő­ség ro­vá­sá­ra men­ne. Ezek­nek a mun­kák­nak je­len­tős ré­szét az egy­ház­fi vég­zi, nem ön­kén­tes ala­pon. Ám azt vi­lá­go­san kell lát­ni, hogy az egy­ház­fi ál­ta­lá­ban nem ké­pes min­den ilyen jel­le­gű mun­kát ma­ra­dék­ta­la­nul el­lát­ni, kü­lö­nö­sen ak­kor nem, ha egyéb fel­ada­tai is van­nak (pél­dá­ul iro­dai mun­ka, ügye­let). Vé­le­mé­nyem sze­rint ez is igen fon­tos te­rü­let, és el­lá­tá­sá­nak ér­de­mes kü­lö­nös fi­gyel­met szen­tel­ni.

A har­ma­dik te­rü­let a spi­ri­tu­á­lis mun­ka. En­nek ja­va ré­szét ter­mé­sze­te­sen a lel­kész vég­zi, de nyí­lik tér azért az ön­kén­tes se­gí­tők szá­má­ra is, hi­szen a bib­lia­órák, fó­ru­mok, kon­fe­ren­ci­ák va­la­mennyi elő­adá­sát nem tud­ják a lel­ké­szek tar­ta­ni, és szük­ség van áhí­ta­tok tar­tá­sá­ra is. Ez a te­rü­let rend­kí­vül szép, fel­eme­lő és lel­ke­sí­tő fel­ada­to­kat kí­nál va­la­mennyi­ünk szá­má­ra. Bi­zo­nyá­ra he­lyes és jó, ha ezen a te­rü­le­ten is tu­dunk fel­ada­to­kat vál­lal­ni és el­lát­ni. Itt azon­ban vi­gyáz­ni kell! Ez a te­rü­let bi­zony szak­tu­dást is igé­nyel, amellyel mi ál­ta­lá­ban nem ren­del­ke­zünk.

Nem ál­lí­tom, hogy teo­ló­gi­ai kép­zett­ség nél­kül nem sza­bad áhí­ta­tot vagy teo­ló­gi­ai tár­gyú elő­adást tar­ta­ni, de ha­tá­ro­zot­tan ál­lí­tom, hogy igen gon­do­san kell ké­szül­ni ezek­re. Nem sza­bad azt hin­ni, hogy amit lel­ké­sze­ink hat éven át ta­nul­nak, azt mi ta­nu­lás nél­kül is tud­juk, hi­szen annyi pré­di­ká­ci­ót hal­lot­tunk már.

Kü­lö­nö­sen ve­szé­lyes­nek tar­tom a Szent­írás ama­tőr ma­gya­rá­za­tát. Ter­mé­sze­te­sen min­den­ki­nek jo­ga van a Bib­lia bár­mely igé­jét ma­gya­ráz­ni és el­mon­da­ni sa­ját gon­do­la­ta­it, az azon­ban igen ve­szé­lyes, ha va­la­ki a Szent­írás egé­szé­nek is­me­re­te nél­kül pró­bál egy-egy ige kö­ré áhí­ta­tot fab­ri­kál­ni. Elő­for­dul­hat ugyan­is, hogy a mé­lyebb össze­füg­gé­sek is­me­re­te nél­kül ép­pen el­len­ke­ző ma­gya­rá­za­tot ta­lá­lunk, mint ami az ige üze­ne­te. Ez gon­dos fel­ké­szü­lés­sel el­ke­rül­he­tő, hi­szen ha hosszan tör­jük a fe­jün­ket, hogy Is­ten va­ló­ban azt akar­ja-e ál­ta­lunk el­mon­da­ni, amit mi ki­gon­dol­tunk, ak­kor előbb-utóbb rá­döb­be­nünk eset­le­ges té­ve­dé­sünk­re.

Fon­tos­nak tar­tom ezt a te­rü­le­tet, kü­lö­nö­sen szel­le­mi fog­lal­ko­zá­sú ci­vi­lek szá­má­ra, hi­szen nyil­ván­va­ló­an so­kunk­ban meg­fo­gal­ma­zó­dik az igény, hogy ezen a té­ren is helyt­áll­junk. Az óva­tos­ság azon­ban itt kü­lö­nö­sen is in­do­kolt.

Vé­gül van még egy te­rü­let: az is­ten­tisz­te­le­ti se­gí­tők szol­gá­la­ta. Az ige ol­va­sá­sa és az úr­va­cso­ra ki­szol­gál­ta­tá­sá­ban va­ló se­gít­ség szin­tén fon­tos, azt azon­ban vi­lá­go­san kell lát­ni, hogy er­re nem min­den­ki al­kal­mas. Igét fel­ol­vas­ni csak an­nak sza­bad, aki ezt ért­he­tő­en és le­he­tő­leg szé­pen ké­pes meg­ten­ni. Az úr­va­cso­rai se­gí­tő nyil­ván a lel­kész mél­tó tár­sa kell hogy le­gyen, a ki­vá­lasz­tás ter­mé­sze­te­sen lel­ké­szi fel­adat.

Ha az em­ber meg­öreg­szik, nem lesz ugyan bölcs, egy-két dol­got azon­ban ta­lán meg­ta­nul, így az arany kö­zép­út fon­tos­sá­gát is. A be­ve­ze­tő­ben az ön­kén­tes mun­ka­tár­sak sze­re­pét hang­sú­lyoz­tam, most sze­ret­ném a szol­gá­lat sze­re­pé­nek kor­lá­ta­i­ra fel­hív­ni a fi­gyel­met. A gyü­le­ke­zet lel­ki ve­ze­tő­je min­den­kép­pen a lel­kész, az ön­kén­tes mun­ka­tár­sak se­gít­he­tik vagy gá­tol­hat­ják mun­ká­ját, de sem he­lyet­te­sí­te­ni, sem irá­nyí­ta­ni nem tud­ják, ezért ez­zel pró­bál­koz­ni sem sza­bad.

Dr. Vi­dovsz­ky Ist­ván

::Nyomtatható változat::