e-világ

Hozzászólás a cikkhez

So­ro­za­tunk cí­mét az öku­me­né szel­le­mé­ben II. Já­nos Pál pá­pá­tól köl­csö­nöz­tük, aki 1990-es új­évi üze­ne­té­ben ezt mond­ta: „A mo­dern tár­sa­da­lom nem lesz ké­pes meg­ol­dást ta­lál­ni az öko­ló­gi­ai vál­ság­ra, ha­csak ko­mo­lyan át nem gon­dol­ja egész élet­for­má­ját.” Mai té­mánk a hul­la­dék mennyi­sé­gé­nek csök­ken­té­se.

Pol­gár­mes­te­rek és kör­nye­zet­vé­del­mi mi­nisz­te­rek egyik ked­venc prog­ram­ja, hogy a ka­me­rák ke­reszt­tü­zé­ben új sze­lek­tív hul­la­dék­gyűj­tő szi­ge­tet avat­nak. Mo­so­lyuk azt tük­rö­zi, hogy most vég­re az egész vi­lág lát­hat­ja, mek­ko­ra lé­pést tet­tek a vi­lág kör­nye­ze­ti ba­ja­i­nak meg­ol­dá­sa fe­lé. Így gon­dol­ja ezt a kör­nye­zet­tu­da­tos pol­gá­rok több­sé­ge is. Ha a kör­nye­zet­vé­de­lem­ről esik szó, a leg­töb­ben azt mond­ják, hogy ők min­dent meg­tesz­nek, sze­lek­tí­ven gyűj­tik a sze­me­tet. Mi­kor hét­vé­gén fut­ni men­nek a Nor­ma­fá­hoz, a sze­lek­tív gyűj­tő­nél min­dig ki­pa­kol­ják au­tó­juk cso­mag­tar­tó­já­ból az ás­vány­vi­zes mű­anyag pa­lac­ko­kat.

Jól te­szik, de nem tesz­nek ele­get. Hogy mi a ba­jom a PET pa­lack­ba cso­ma­golt ás­vány­víz­zel és a vá­ro­si au­tó­zás­sal, azt ro­va­tunk rend­sze­res ol­va­sói jól tud­ják. De mi a prob­lé­ma a sze­lek­tív gyűj­tés­sel?

Szö­gez­zük le, sze­lek­tív gyűj­tés­re sze­rin­tem is szük­ség van. Ha a kü­lön gyűj­tött pa­pírt, mű­anya­got, fé­me­ket, üve­get fel­dol­goz­zák, és is­mét hasz­nos áru lesz be­lő­le, az sok­kal jobb meg­ol­dás, mint­ha a ve­gyes sze­mét bár­mi­lyen kor­sze­rű, EU-szab­vány­nak meg­fe­le­lő hul­la­dék­le­ra­kó­ra vagy hul­la­dék­ége­tő­be ke­rül­ne. Van­nak per­sze, akik azt mond­ják, hogy kár baj­lód­ni a sze­lek­tá­lás­sal, mi­kor ott van ne­künk a fel­újí­tott rá­kos­pa­lo­tai hul­la­dék­ége­tő mű, amely úgy nye­li el Bu­da­pest sze­me­té­nek hat­van­öt-het­ven szá­za­lé­kát, hogy köz­ben a kör­nye­ző la­kó­te­le­pek­nek ener­gi­át is ter­mel, a füst­gá­zo­kat pe­dig a leg­kor­sze­rűbb meg­ol­dá­sok­kal szű­ri.

A fo­lya­mat per­sze nem ilyen prob­lé­mát­lan. Ah­hoz év­ti­ze­dek kel­le­nek, hogy biz­to­san meg­mond­has­suk, a füst­gá­zok mennyi­re ká­ro­sít­ják a kör­nyé­ken la­kók egész­sé­gét, azt vi­szont már most is tud­juk, hogy az ége­tés so­rán ke­let­ke­ző nagy mennyi­sé­gű sa­la­kot és a füst­gá­zok­ból ki­szűrt sok­kal ke­ve­sebb, de sok­kal ve­szé­lye­sebb per­nyét va­la­hol el kell he­lyez­ni.

A hul­la­dék­ége­tés és a sze­lek­tív gyűj­té­sen ala­pu­ló új­ra­hasz­no­sí­tás kör­nye­ze­ti elő­nye­i­nek és hát­rá­nya­i­nak össze­ha­son­lí­tá­sa­kor gyak­ran el­kö­ve­tik azt a hi­bát, hogy nem a tel­jes fo­lya­ma­tot elem­zik. Ha el­éget­jük a hul­la­dé­kot, ak­kor az új ter­mé­kek elő­ál­lí­tá­sá­hoz új nyers­anyag­ra van szük­ség. Ha a sör cso­ma­go­lá­sá­ra hasz­nált alu­mí­ni­um­do­boz elő­ál­lí­tá­sát a bau­xit­bá­nyá­szat­tal kezd­jük és a tim­föld­gyár­tás­sal foly­tat­juk, ak­kor sok­kal fel­dúl­tabb tá­jat ha­gyunk ma­gunk mö­gött, sok­kal több ener­gi­át hasz­ná­lunk fel, és sok­kal több glo­bá­lis fel­me­le­ge­dést oko­zó szén-di­o­xi­dot ere­ge­tünk a le­ve­gő­be, mint­ha az össze­gyűj­tött alu­do­bo­zo­kat be­ol­vaszt­juk, és új do­bo­zo­kat ké­szí­tünk be­lő­lük.

Akik szá­má­ra a sze­lek­tív gyűj­tés a csúcs, azok szí­ve­sen pél­dá­lóz­nak a sö­rös­do­bo­zok­kal. Na de mi­ért kel­le­ne alu­do­boz­ba töl­te­ni a sört? Ha he­lyet­te sö­rös­üve­get hasz­ná­lunk, azt nem kell hasz­ná­lat után ki­dob­ni. Elég, ha a be­tét­dí­jas üve­get vissza­visszük a bolt­ba, és min­dig új sört le­het be­le töl­te­ni. Kö­rül­be­lül öt­ven­szer. Ter­mé­sze­te­sen ez is szál­lí­tás­sal, mo­sás­sal, te­hát szennye­zés­sel jár, de sok­kal ke­ve­seb­bel, mint­ha az alu­mí­ni­um­ba vagy mű­anyag­ba töl­tött sört vá­lasz­ta­nánk. En­nél – kör­nye­ze­ti szem­pont­ból – már csak az je­lent jobb meg­ol­dást, ha egy­ál­ta­lán nem iszunk sört. De ed­dig a pon­tig ezen a for­ró má­jus vé­gén nem me­rész­ke­dem.

Ám ha el­sza­ka­dunk a sör­től, nyil­ván­va­ló, hogy mennyi olyan árut vá­sá­ro­lunk, amely­ből na­gyon ha­mar sze­mét lesz. Az agyon­cso­ma­golt élel­mi­sze­re­ket a ve­vők több­sé­ge a pénz­tár­nál nej­lon­zacs­kó­ba te­szi, az­tán ha­za­megy, és egy órán be­lül ki­dob­ja a cso­ma­go­lást is, a nej­lon­zacs­kót is. Ha nem fi­gye­lünk, könnyen vá­sá­rol­ha­tunk olyan mű­sza­ki cik­ke­ket vagy ci­pő­ket, ame­lye­ket, ha el­rom­la­nak, szin­te le­he­tet­len meg­ja­ví­ta­ni. Még most, a gaz­da­sá­gi vál­ság ide­jén is ren­ge­teg olyan áru fogy a rek­lá­mok ha­tá­sá­ra, amely­re kár nyers­anya­got, ener­gi­át, mun­kát, sze­mét­le­ra­kó ka­pa­ci­tást ál­doz­ni.

Mit te­het­nénk, ál­do­za­tok va­gyunk – mond­hat­ják. Nincs sok vá­lasz­tá­sunk. Sze­ret­ném fel­hív­ni a fi­gyel­mü­ket ar­ra, hogy egy ci­vil szer­ve­zet, a Hul­la­dék Mun­ka­szö­vet­ség Ma­gyar­or­szág ti­zen­hét vá­ro­sá­ban ti­zen­öt éve pró­bál­ja el­ér­ni, hogy ke­ve­sebb le­gyen a hul­la­dék. Idén má­jus­ban el­in­dí­tot­tak egy kam­pányt, amely­nek cí­me fi­gye­lem­re mél­tó: „Tel­jes élet – nul­la hul­la­dék!” Így ma­gya­ráz­zák: „ A mai vi­lág­ra jel­lem­ző mér­ték­te­len sze­mét­ter­me­lés csak tü­net. Na­gyon sok­szor hall­juk, hogy rossz ked­vem van, el­me­gyek vá­sá­rol­ni, et­től mind­járt jó­kedv­re de­rü­lök, hi­szen sze­rez­tem ma­gam­nak egy újabb tár­gyat. Sze­rin­tünk nem így kel­le­ne az em­ber­nek meg­ol­da­nia a prob­lé­má­it.”

Em­lé­kez­nek még a so­ro­za­tunk el­ső cik­ké­nek vé­gén idé­zett II. Já­nos Pál-mon­dat­ra? „Az egy­sze­rű­ség, ön­mér­sék­let és ön­fe­gye­lem, va­la­mint az ál­do­za­tos lé­lek a min­den­na­pi élet ré­sze­i­vé kell hogy vál­ja­nak.” Ne­kem úgy tű­nik, a két idé­zet össz­hang­ban van. A cél nem a le­mon­dás, ha­nem a tel­jes élet. Ha hul­la­dék­ügy­ben a meg­ol­dá­si ja­vas­la­tok­ra is kí­ván­csi­ak – és a szá­mí­tó­gép­ről még nem mond­tak le –, ke­res­sék fel a nul­la­hul­la­dek.hu hon­la­pot.

Ga­dó György Pál

::Nyomtatható változat::