Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Hogy 2009. má­jus 22. „csak” a re­for­má­tus egy­ház­tör­té­net lap­ja­in, avagy az egye­te­mes ma­gyar tör­té­ne­lem fe­je­ze­te­it tag­la­ló köny­vek­ben is ki­tö­röl­he­tet­le­nül ra­gyo­gó dá­tum­ként ha­gyo­má­nyo­zó­dik-e az utó­kor­ra, azt ma még nem tud­hat­juk. Az a tíz­ezer­nél né­pe­sebb gyü­le­ke­zet, mely­nek tag­jai múlt pén­te­ken a Kár­pát-me­den­ce ma­gyar re­for­má­tus­sá­gá­nak egé­szét kép­vi­sel­ve se­reg­let­tek Deb­re­cen­be a Ma­gyar Re­for­má­tus Egy­ház al­kot­má­nyo­zó zsi­na­tá­nak ün­ne­pi ülé­sé­re, min­den­eset­re ok­kal érez­het­te úgy, hogy e nap tör­té­nel­met ír. A deb­re­ce­ni Nagy­temp­lom hom­lok­za­tá­ra fe­szí­tett mo­li­nón ol­vas­ha­tó fel­irat („Krisz­tus a jö­vő – együtt kö­vet­jük őt”) ugyan­ak­kor sen­ki­ben nem hagy­ha­tott két­sé­get afe­lől sem, hogy a ma­gyar re­for­má­tus egy­há­za­kat egye­sí­tő ün­ne­pi ak­tus részt­ve­vői el­ső­sor­ban a tör­té­ne­lem Urá­nak „nagy­köny­vé­be”– az élet köny­vé­be – vá­gya­koznak be­iratni.

„El­tö­röl­ték a ha­tá­ro­kat”, „Deb­re­cen­ben ki­mond­ták a Tri­a­non után szét­szag­ga­tott re­for­má­tus egy­ház egye­sü­lé­sét” – ilyen sza­lag­cí­mek­kel ol­va­só­ink is ta­lál­koz­hat­tak a mé­di­u­mok el­múlt hét vé­gi hír­adá­sa­i­ban. Nem ta­gad­va, hogy test­vér­egy­há­zunk békés tör­té­nel­mi lé­pé­sé­nek po­li­ti­kai ol­va­sa­ta is pél­da­ér­té­kű üze­ne­tet köz­ve­tít­het a ma­gyar­ság össze­tar­tá­sát cél­zó tö­rek­vé­sek­re gya­nak­vás­sal te­kin­tők szá­má­ra, szö­gez­zük le, hogy má­jus 22. nagy­sze­rű­sé­ge va­ló­já­ban épp az „el­len­sé­ges” szán­dé­kok­tól men­tes hit­val­ló bi­zony­ság­té­tel­ben rej­lik. Vég­té­re is Deb­re­cen­ben most az tör­tént, hogy egy ré­szek­re sza­kadt – ré­szek­re szab­dalt – pro­tes­táns fe­le­ke­zet ön­ma­gán kezd­te el az „eggyé lét­el” (Jn 17,21–22) jé­zu­si kí­vá­nal­má­nak meg­va­ló­sí­tá­sát.

A tri­a­no­ni bé­ke­dik­tá­tum kö­vet­kez­té­ben ré­szek­re sza­kadt ma­gyar re­for­má­tus­ság ki­lenc év­ti­ze­den át élt cson­ka csa­lád­ban. A kö­zös al­kot­mány alá­írá­sá­val most va­ló­ban ha­tá­ro­kat eli­mi­ná­ló „csa­lád­egye­sí­tés” tör­tént, amely­nek kö­vet­kez­té­ben mint­egy há­rom­mil­lió ma­gyar re­for­má­tus tud­hat­ja ma­gát egy­azon egy­ház tag­já­nak. Mi­ként azon­ban Bölcs­kei Gusz­táv püs­pök, a Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­ház zsi­na­tá­nak lel­ké­szi el­nö­ke hang­sú­lyoz­ta, nem új egy­ház jött lét­re. A kö­zös al­kot­mánnyal még csak nem is csor­bult a rész­egy­há­zak bel­ső au­to­nó­mi­á­ja. Az alap­do­ku­men­tu­mot elő­ké­szí­tő, 2004-ben ala­kult Ge­ne­rá­lis Kon­vent ál­tal ki­tű­zött cé­lok (egy­sé­ges li­tur­gia és jog­al­ko­tás, lel­ki­pász­tor- és teo­ló­gus­kép­zés stb.) ugyan­is a jö­vő­ben is csak a tag­egy­há­zak il­le­té­kes tes­tü­le­te­i­nek elő­ze­tes hoz­zá­já­ru­lá­sá­val ke­rül­nek az egy­sé­ges zsi­nat na­pi­rend­jé­re.

Az al­kot­má­nyo­zó zsi­nat ülé­se kö­ré szer­ve­zett – be­szé­des szim­bó­lu­mok­ból épít­ke­ző, ki­tű­nő­en ko­re­og­ra­fált – há­la­adó ün­nep­ség tet­te má­jus 22-ét min­den részt­ve­vő szá­má­ra fe­led­he­tet­len ese­ménnyé. A kál­vi­nis­ta Ró­ma­ként is em­le­ge­tett cí­vis­vá­ros fő­te­rét és a kör­nye­ző ut­cá­kat sze­gé­lye­ző sát­rak­ban a re­for­má­tus egy­ház meg­annyi in­téz­mé­nye, mun­ka­ága mu­tat­ta be szol­gá­la­tát, és egész nap­ra va­ló él­ményt kí­nál­tak a ki­sebb-na­gyobb szín­pa­dok kul­tu­rá­lis prog­ram­jai is. Ez­zel együtt nem ha­tott túl­zsú­folt­nak a re­for­má­tus fi­esz­ta, mert a ren­de­zői böl­cses­ség mind­össze öt ki­emel­ke­dő „moz­za­nat­ba” sű­rí­tet­te az ün­nep lé­nye­gi mon­da­ni­va­ló­ját.

A nap nyi­tá­nya­ként az al­kot­má­nyo­zó zsi­nat tag­jai vo­nul­tak az ősi kol­lé­gi­um épü­le­té­ből a Kos­suth tér­re, ahol a ré­gi or­szág­tér­ké­pek­ről jól is­mert, Kár­pát-me­den­cét for­má­zó desz­ka­me­den­cé­be hin­tet­tek egy-egy ma­rék, ott­hon­ról ho­zott föl­det. A száz­húsz zsi­na­ti kül­dött ez­után a Nagy­temp­lom­ban kezd­te meg ülé­se­zé­sét, mely­nek vé­gén a ha­zai re­for­má­tus egy­ház­ke­rü­le­tek, a kár­pát­al­jai, az er­dé­lyi, a Ki­rály-há­gó mel­lé­ki és a dél­vi­dé­ki ma­gyar re­for­má­tus egy­ház­ré­szek püs­pö­kei lát­ták el kéz­je­gyük­kel az új alap­ok­mányt. A szlo­vá­ki­ai re­for­má­tus egy­ház püs­pö­ke – a ki­lenc egy­ház­me­gyé­jük so­rá­ban ta­lál­ha­tó két szlo­vák egy­ház­me­gye vé­tó­ja mi­att – most ugyan még nem ír­hat­ta alá a do­ku­men­tu­mot, de saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­ján Fa­ze­kas Lász­ló egy­ér­tel­mű­vé tet­te, hogy bár res­pek­tál­ják a sa­ját egy­há­zuk­hoz tar­to­zó ki­sebb­sé­gek ódz­ko­dá­sát, lé­lek­ben ma­guk is az egy­sé­ges Ma­gyar Re­for­má­tus Egy­ház tag­ja­i­nak te­kin­tik ma­gu­kat, és an­nak mun­ká­ját min­den­ben ké­szek tá­mo­gat­ni.

Az al­kot­mány alá­írá­sá­val tu­laj­don­kép­pen má­sod­szor jött lét­re egy­sé­ges Ma­gyar Re­for­má­tus Egy­ház: 1881-ben már szü­le­tett dön­tés ar­ról, hogy – az ak­ko­ri Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chi­án be­lül – egy­sé­ges struk­tú­rá­ban mű­köd­jék a re­for­má­tu­sok egy­háza. Mos­ta­ni dön­té­sé­vel a zsi­nat lé­nye­gé­ben a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar re­for­má­tus egy­ház­ré­szek al­kot­mány­jo­gi egy­sé­gét mond­ta ki. Az új al­kot­mány sze­rint „az egy­ház a csat­la­ko­zó rész­egy­há­zak zsi­na­ti kö­zös­sé­ge, amely tör­vényt al­kot, és meg­nyi­lat­ko­zik mind­azok­ban a kér­dé­sek­ben, ame­lyek­re a rész­egy­há­zak leg­ma­ga­sabb szin­tű tes­tü­le­tei fel­ha­tal­maz­zák”.

A nap leg­lát­vá­nyo­sabb ese­mé­nyé­nek a Nagy­temp­lom előt­ti tér­ről ko­ra dél­után in­dult fel­vo­nu­lás bi­zo­nyult. A négy ma­gyar­or­szá­gi egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke és fő­gond­no­ka ál­tal ve­ze­tett „kör­me­net­hez” a Deb­re­cen bel­vá­ro­sá­nak kü­lön­bö­ző pont­ja­in el­he­lye­zett ha­rang­lá­bak­nál „csat­la­koz­tak” a ha­tá­ron túl re­kedt rész­egy­há­zak kül­döt­tei. Aki­nek meg­ada­tott, hogy pél­dá­ul lás­sa, mi­ként öle­li át könny­be lá­badt szem­mel – „De rég­óta vár­tunk rá­tok” mon­dat kí­sé­re­té­ben – a ha­rang­láb emel­vé­nyé­re lé­pő szol­ga­tár­sa­it az er­dé­lyi egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke, az még in­kább át­érez­het­te e szim­bo­li­kus „egy­sé­ge­sí­tő me­net” je­len­tő­sé­gét…

Mert pont­ban dél­után négy óra­kor egy va­ló­ban „hosszan tar­tó me­net” ered­mé­nye­ként hir­det­het­te a Kár­pát-me­den­ce va­la­mennyi re­for­má­tus temp­lo­má­nak ha­rang­ja az al­kot­má­nyo­zó zsi­nat üze­ne­tét, ame­lyet a Nagy­temp­lom előtt ter­mé­sze­te­sen élő­szó­ban is fel­ol­vas­tak az egy­be­gyűl­tek­nek. Ezen az ün­ne­pi ese­mé­nyen már je­len vol­tak a test­vér­egy­há­zak kép­vi­se­lői is – evan­gé­li­kus rész­ről Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő és dr. Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let – kül­ügye­kért is fe­le­lős – lel­ké­szi ve­ze­tő­je.

Ál­dást kí­vá­nó le­vél­ben üd­vö­zöl­te az al­kot­má­nyo­zó zsi­na­tot a Re­for­má­tu­sok Vi­lág­szö­vet­sé­ge, az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­ja és több test­vér­egy­ház, va­la­mint az egy­sé­ge­sü­lést kez­det­től szor­gal­ma­zó Tő­kés Lász­ló, a Ki­rály­há­gó-mel­lé­ki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke, aki je­len­leg az Eu­ró­pai Unió „par­la­men­te­re­ként” küzd ha­son­ló cé­lo­kért. Ko­ránt­sem lé­nyeg­te­len, hogy Ki­rill, Moszk­va és egész Orosz­or­szág pát­ri­ár­ká­ja is üd­vö­zöl­te a ma­gyar re­for­má­tus­ság egy­sé­gét. A ro­má­ni­ai or­to­do­xi­á­ra is be­fo­lyás­sal bí­ró egy­há­zi ve­ze­tő le­ve­lé­ben azt ír­ta a re­for­má­tu­sok új­ra­egy­sé­ge­sü­lé­sé­nek kap­csán, hogy az „újabb erőt ad a ke­resz­té­nyek kö­zöt­ti pár­be­széd­nek”. Zsi­na­ton fel­ol­va­sott üze­ne­té­ben Só­lyom Lász­ló köz­tár­sa­sá­gi el­nök pe­dig – a töb­bi kö­zött – így fo­gal­ma­zott: „A ma­gyar­iga­zol­vány be­ve­ze­té­se óta nem tör­tént ha­son­ló hord­ere­jű po­zi­tív lé­pés, mint ez a mos­ta­ni, amely nem csu­pán va­la­mely szom­szé­dos or­szág ma­gyar­sá­gát érin­ti, ha­nem az összes ma­gyar nem­zet­részt a Kár­pát-me­den­cé­ben s szám sze­rint is mil­li­ó­kat.”

A sza­bad­té­ri is­ten­tisz­te­let volt a há­la­adó ün­nep csúcs­pont­ja, s bár a szer­ve­zők ké­ső es­tig gon­dos­kod­tak kül­té­ri prog­ra­mok­ról, „oda­fenn” úgy dön­töt­tek, hogy az úr­va­cso­rai kö­zös­ség iga­zán mél­tó zá­rá­sa a nap­nak… Nyolc óra táj­ban hű­sí­tő zá­por ho­no­rál­ta az el­ad­dig rek­ke­nő hő­ség­ben ün­nep­lő gyü­le­ke­zet helyt­ál­lá­sát, de mert a ka­taszt­ró­fa­vé­del­mi ha­tó­ság igen ve­szé­lyesnek ígérkező vi­hart prog­nosz­ti­zált, a fris­sí­tő égi ál­dás­sá sze­lí­dült zi­va­tar ér­kez­té­re már szin­te tel­je­sen ki­ürült a Kos­suth tér. Re­for­má­tus test­vé­re­ink­nél má­jus 22-én vé­gül pél­da­mu­ta­tó­an ke­rült sok min­den és sok min­­den­ki a he­lyé­re.

T. Pin­tér Ká­roly

::Nyomtatható változat::