Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Mit te­gyünk, atyám­fi­ai, fér­fi­ak?” (Ap­Csel 2,37b)

A 2009. év sú­lyos ag­go­da­lom­mal kez­dő­dött a vi­lág­gaz­dag­ság ka­taszt­ro­fá­lis hely­ze­te mi­att. 2008 vé­gén, ami­kor az élet so­kak szá­má­ra lát­szó­lag prob­lé­ma­men­tes volt, hir­te­len vé­szes pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek ke­rül­tek nap­fény­re.

Ez a ke­resz­tény kor el­ső pün­kösd­jé­re em­lé­kez­tet­het, ami­kor úgy tűnt, hogy min­den jól megy az ak­ko­ri hí­vek éle­té­ben. So­kan szo­kás sze­rint el­za­rán­do­kol­tak Je­ru­zsá­lem­be, hogy hang­sú­lyoz­zák az ün­nep je­len­tő­sé­gét. Nagy szám­ban jöt­tek az­zal a jó szán­dék­kal, hogy szo­ká­suk sze­rint imád­ják Is­tent. És ak­kor, mint egy ha­tal­mas szél­ro­ham, a Szent­lé­lek le­szállt a ta­nít­vá­nyok­ra ar­ra in­dít­va őket, hogy „kü­lön­fé­le nyel­ve­ken” be­szél­je­nek, „úgy, aho­gyan a Lé­lek ad­ta ne­kik”. A za­rán­do­kok meg­döb­ben­tek és cso­dál­koz­tak: „…ho­gyan hall­hat­ja őket mind­egyi­künk a ma­ga anya­nyel­vén…?” (Ap­Csel 2,1–13)

Mind­ez meg­döb­ben­tő­en ha­tott a kü­lön­bö­ző tá­jak­ról ér­ke­zett za­rán­do­kok szá­má­ra. A mé­lyen meg­érin­tett Pé­ter bát­ran elő­állt, és vi­lá­gos vá­la­szo­kat adott kér­dé­se­ik­re meg­té­rés­re hí­vó mó­don (Ap­Csel 2,14–36).

Pé­ter fel­ka­va­ró be­szé­dét hall­gat­va a za­rán­do­kok szí­ve mé­lyen meg­in­dult, és azt kér­dez­ték: „Mit te­gyünk, atyám­fi­ai, fér­fi­ak?” Ez a fel­ki­ál­tá­suk a bűn­bá­nat, a meg­té­rés kez­de­te volt, azé a mély át­ala­ku­lá­sé, amely új cse­lek­vés­hez ve­zet. Pé­ter ez­zel vá­la­szolt kér­dé­sük­re: „Tér­je­tek meg, és ke­resz­tel­ked­je­tek meg va­la­mennyi­en Jé­zus Krisz­tus ne­vé­ben, bű­ne­i­tek bo­csá­na­tá­ra, és ve­szi­tek a Szent­lé­lek aján­dé­kát.” (Ap­Csel 2,38)

Bűn­bá­nat csak a hely­te­len tet­tek és hely­te­len vi­sel­ke­dés fel­is­me­ré­se után kö­vet­kez­het. A mai vi­lág irá­nyí­tói kö­zött so­kan van­nak, akik­nek fel kell is­mer­ni­ük, hogy kö­zö­nyö­sen gaz­dál­kod­tak boly­gónk erő­for­rá­sa­i­val: a gaz­dag egy ki­csit min­dig gaz­da­gab­bá vá­lik a sze­gény ro­vá­sá­ra; az el­sze­gé­nye­dett­nek, ál­la­po­ta foly­tán, nincs ere­je ah­hoz, hogy ne­met mond­jon ar­ra, amit rá­kény­sze­rí­te­nek.

Akár Af­ri­ká­ban, akár Ázsi­á­ban vagy bár­me­lyik má­sik föld­ré­szen, a hely­zet min­de­nütt ugyan­az. Eb­ben a hely­zet­ben a leg­ége­tőbb kér­dés még ma is az: „Mit te­gyünk, atyám­fi­ai, fér­fi­ak?” Is­ten is­mét jobb vá­laszt ad ne­künk, mint bár­ki más: „Bán­já­tok meg bű­ne­i­te­ket!”

A bűn­bá­nat ré­sze pe­dig, hogy:

• A pénz­ügyi ve­ze­tők, a rész­vény­tár­sa­sá­gi igaz­ga­tók fel­is­me­rik hi­bá­i­kat, nyil­vá­no­san be­vall­ják és rend­be hoz­zák őket.

• Mind­annyi­an, akik fe­le­lő­sek va­gyunk a kör­nye­zet­bio­ló­gi­ai rend­szer fo­ko­za­tos rom­lá­sá­ért, jó út­ra té­rünk, és erő­fe­szí­té­se­ket te­szünk a szennye­zés min­den for­má­já­nak el­ke­rü­lé­sé­re.

• Az erő­szak­ra buj­to­ga­tó­kat rá­bír­juk ar­ra, hogy gyön­gé­dek és to­le­rán­sak le­gye­nek, össz­hang­ban imá­ink­kal, hogy az „erő­szak le­győ­zé­sé­nek év­ti­ze­de” el­ne­ve­zé­sű prog­ra­munk ne ma­rad­jon ha­tás­ta­lan.

A bűn­bá­nat, ame­lyet Krisz­tus ki­nyi­lat­koz­ta­tott és pün­kösd­kor is­mét erő­tel­je­sen hir­det­te­tett, a lel­ki át­ala­ku­lás, a vál­to­zás, a meg­úju­lás erő­for­rá­sa. Az em­be­rek­nek igye­kez­ni­ük kell, hogy meg­bé­kél­je­nek ön­ma­guk­kal, egy­más­sal és kör­nye­ze­tük­kel. Az egy­há­zak­nak is foly­tat­ni­uk kell a meg­bé­ké­lés mun­ká­lá­sát. Ez a meg­bé­ké­lé­s evan­gé­li­u­munk ki­hí­vá­sa. Ez je­lent­ke­zik ab­ban is, hogy az Egye­sült Nem­ze­tek Szer­ve­ze­te 2009-et a meg­bé­ké­lés nem­zet­kö­zi évé­nek nyil­vá­ní­tot­ta.

Bár­csak va­la­mennyi­en érez­nénk annyi­ra a pün­kös­di Lé­lek ere­jét, hogy a szí­vünk­re és aj­kunk­ra ve­gyük az igét: „Min­den le­het­sé­ges an­nak, aki hisz.” (Mk 9,23) Az Úr áld­jon meg mind­annyi­un­kat öröm­te­li pün­kösd­del!

Az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csá­nak el­nö­kei

::Nyomtatható változat::