Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház (MEE) a 2009-es évet Szteh­lo-év­vé nyil­vá­ní­tot­ta. Ez a so­kat ígé­rő el­ne­ve­zés ab­ból a meg­fon­to­lás­ból szü­le­tett, hogy szü­le­té­se szá­za­dik év­for­du­ló­já­nak évé­ben az em­ber­te­len ho­lo­kauszt ide­jén em­ber­fe­let­ti bá­tor­ság­gal te­vé­keny­ke­dő Szteh­lo Gá­bor evan­gé­li­kus lel­kész­ről, a le­gen­dás gyer­mek­men­tő­ről, di­a­kó­nus­ról és ne­ve­lő­ről egy­há­za mél­tó­kép­pen em­lé­kez­zen meg, és – ed­dig mél­tat­la­nul mel­lő­zött – élet­mű­vét, szol­gá­la­tá­nak em­lé­ke­ze­tét, sze­mé­lyé­nek pél­dá­ját kö­ve­ten­dő min­ta­ként ál­lít­sa a je­len és a jö­vő egy­há­zi szol­gá­la­tot vég­ző hí­vei elé. A Szteh­lo-év „nyi­tá­nya” va­ló­já­ban már 2008-ban meg­tör­tént: ta­valy ősszel a fő­vá­ros XII. ke­rü­le­té­ben ut­cát ne­vez­tek el ró­la. A Szteh­lo-év egyik ki­emel­ke­dő ese­mé­nye az MEE Or­szá­gos Iro­dá­já­nak Dia­kó­ni­ai Osz­tá­lya ál­tal szer­ve­zett kon­fe­ren­cia volt, amely­re má­jus 25-én ke­rült sor a Bu­da­hegy­vi­dé­ki Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség temp­lo­má­ban.

A kon­fe­ren­cia szer­ve­zé­sé­ben egy­há­zunk dia­kó­ni­ai osz­tá­lyá­nak a Szteh­lo-em­lék­bi­zott­ság, a Szteh­lo Ala­pít­vány, va­la­mint a Ba­rá­ti Kör a Ho­lo­kauszt Em­lé­ké­nek Meg­őr­zé­sé­ért Egye­sü­let nyúj­tott se­gít­sé­get.

A ta­lál­ko­zót és a kon­fe­ren­cia ple­ná­ris ülé­sét Gre­ger­sen-La­bos­sa György, az MEE Dia­kó­ni­ai Bi­zott­sá­gá­nak el­nö­ke nyi­tot­ta meg, majd Prőh­le Ger­gely, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház or­szá­gos fel­ügye­lő­je kö­szön­töt­te a je­len­lé­vő­ket. Meg­nyi­tó­be­szé­dé­ben re­mé­nyét fe­jez­te ki, hogy ez a kon­fe­ren­cia is hoz­zá­já­rul azok­nak a kér­dés­ék­nek a tisz­tá­zá­sá­hoz, ame­lyek­kel az egy­ház­nak szem­be kell néz­nie: mit te­het az egy­ház, hogy ne fogy­jon a lét­szá­ma? Ho­gyan kell he­lye­sen vi­szo­nyul­nunk a múl­tunk­hoz, hogy az se­gít­se je­len­be­li elő­re­ha­la­dá­sun­kat? Szteh­lo Gá­bor alak­ja azért ki­emel­ke­dő a szá­munk­ra, mert vész­ter­hes idők­ben volt ké­pes meg­mu­tat­ni, hogy mennyi­re mé­lyen el­kö­te­le­zett az evan­gé­li­um ügye iránt. Ben­ne meg­volt az a bá­tor­ság és az a jó ér­te­lem­ben vett „va­gány­ság”, amely ré­vén az élet­ve­szé­lyes fe­nye­ge­tett­sé­gek kö­ze­pet­te is meg tud­ta őriz­ni em­ber­sé­gét, és a leg­ki­seb­bek, a leg­el­eset­teb­bek éle­té­nek meg­men­tő­jé­vé vált.

Itt­zés Já­nos el­nök-püs­pök meg­nyi­tó áhí­ta­tá­ban ki­je­len­tet­te: Szteh­lo Gá­bor éle­té­vel és szol­gá­la­tá­val Krisz­tust kép­vi­sel­te. Sze­mé­lyé­nek tit­ka ab­ban ke­re­sen­dő, hogy olyan em­ber volt az em­ber­te­len­ség­ben, aki mind­vé­gig tu­da­tá­ban ma­radt: Ura szent szol­gá­lat­ra hív­ta el őt. „És bár mi ezen a meg­em­lé­ke­zé­sen nem Szteh­lo Gá­bort di­csér­jük, de há­lát adunk ér­te Is­ten­nek, aki szent­té tet­te őt.” Itt­zés Já­nos ki­emel­te, hogy Szteh­lo Gá­bor pon­to­san azt és úgy cse­le­ked­te meg a leg­ki­seb­bek­kel, amit és ahogyan Krisz­tus pa­ran­csol­ta, mert min­den rá­szo­ru­ló­ban ké­pes volt meg­lát­ni és sze­ret­ni a Krisz­tust.

El­ső­ként Ba­log Zol­tán re­for­má­tus lel­kész, az Or­szág­gyű­lés em­be­ri jo­gi, ki­sebb­sé­gi, ci­vil- és val­lás­ügyi bi­zott­sá­gá­nak el­nö­ke mon­dott kö­szön­tő­be­szé­det. „A múlt­ra min­dig rá­te­lep­szik a je­len. Vagy­is ami­kor a múlt­ról vi­tat­ko­zunk, azt min­dig a je­len ér­de­ké­ben tesszük” – kezd­te meg­le­pő fel­ütés­sel be­szé­dét. Sze­rinte a ho­lo­kauszt em­ber­men­tői ab­ból az ok­ból nem kap­ták meg a ne­kik já­ró, mél­tó el­is­me­rést, mert ke­resz­té­nyek vol­tak, akik a teg­nap Ma­gyar­or­szá­gán pél­da­ké­pek nem, csak bű­nö­sök le­het­tek. A mai hely­ze­tet ele­mez­ve a lel­kész-kép­vi­se­lő hang­sú­lyoz­ta: a po­li­ti­ká­nak tel­jes mér­ték­ben ki kell ma­rad­nia az egy­há­zak sa­ját múlt­juk­kal va­ló szem­be­né­zé­sé­nek fo­lya­ma­tá­ból. E té­ren pél­da­ér­té­kű­nek ne­vez­te a Szteh­lo-kon­fe­ren­cia vál­lal­ko­zá­sát, amely nagy­mér­ték­ben se­gít­he­ti az evan­gé­li­kus egy­ház múlt­já­nak fel­dol­go­zá­sát.

A kö­vet­ke­ző kö­szön­tőt Lé­vai Ka­ta­lin eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő, a Ba­rá­ti Kör a Ho­lo­kauszt Em­lé­ké­nek Meg­őr­zé­sé­ért Egye­sü­let el­nö­ke mond­ta a hall­ga­tó­ság­nak. Sú­lyos hi­á­nyos­ság­nak ne­vez­te, hogy Ma­gyar­or­szá­gon hosszú év­ti­ze­de­kig sem­mit nem ta­ní­tot­tak a ho­lo­kauszt­ról, sem az ál­do­za­tok­ról, sem az em­ber­men­tők­ről. Né­met­or­szá­got em­lí­tet­te en­nek el­len­pél­dá­ja­ként, ahol a tör­té­nel­mi kon­zek­ven­ci­á­kat le­von­va gon­do­san ügyel­tek ar­ra, hogy a múlt min­de­nütt je­len le­gyen, ab­ból a cél­ból, hogy az em­ber­te­len­ség, a bor­zal­mak so­ha töb­bé ne is­mét­lőd­hes­se­nek meg. Szteh­lo Gá­bor pél­dá­já­ra szük­sé­günk van az em­lé­ke­zés és az em­lé­kez­te­tés szem­pont­já­ból. Ma is tud­nunk kell, hogy mi tör­té­nik a hát­rá­nyos hely­ze­tű gyer­me­kek­kel, a ki­sebb­sé­gek­kel, hi­szen a ve­lük va­ló tö­rő­dés min­den tár­sa­da­lom­nak ele­mi ér­de­ke.

Az „em­lé­kez­ni és em­lé­kez­tet­ni” kö­ré cso­por­to­sí­tot­ta mon­da­ni­va­ló­ját dr. Har­sá­nyi Lász­ló, a Ho­lo­kauszt-em­lék­köz­pont ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó­ja. Le­szö­gez­te: a ho­lo­kausz­tot sem ta­gad­ni, sem re­la­ti­vi­zál­ni, sem fe­lej­te­ni nem sza­bad – élő em­lé­ke­ze­tét őriz­ni kell. Szteh­lo Gá­bor evan­gé­li­kus lel­kész tu­dott va­la­mi na­gyon fon­tos igaz­sá­got: a tör­vény­nél, a jog­nál, a po­li­ti­kai aka­rat­nál sok­kal több a jó­ság és na­gyobb a sze­re­tet; ez az, ami­vel so­kak­nak le­he­tő­sé­get adott a to­vább élés­re.

A ple­ná­ris ülés ezt kö­ve­tő­en elő­adá­sok­kal foly­ta­tó­dott, amelyek előtt Bartosné Stiasny Éva – Sztehlo Gá­bor egyik volt munkatársa – üd­vö­zöl­te a találkozó hallgatóságát. A kon­fe­ren­cia nap­já­ra je­lent meg D. Ke­ve­há­zi Lász­ló nyu­gal­ma­zott lel­kész, egy­ház­tör­té­nész 100 éve szü­le­tett Szteh­lo Gá­bor cí­mű élet­raj­zi mun­ká­ja a Lu­ther Ki­adó gon­do­zá­sá­ban; a ki­ad­ványt min­den re­giszt­rált részt­ve­vő kéz­hez kap­ta. Ke­ve­há­zi Lász­ló – aki ma­ga is a „Szteh­lo-gyer­me­kek” kö­zé tar­to­zik, és a Ga­u­dio­po­lis (Öröm­vá­ros) ne­vű if­jú­sá­gi ál­lam el­ső mi­nisz­ter­el­nö­ke volt – a le­gen­dás gyer­mek­men­tő élet­raj­zát fog­lal­ta össze elő­adá­sá­ban sze­mé­lyes él­mé­nye­i­vel meg­fű­sze­rez­ve az élet­út leg­fon­to­sabb ese­mé­nye­it.

Dr. Ko­vács Áb­ra­hám re­for­má­tus egy­ház­tör­té­nész Éli­ás Jó­zsef­ről, a Jó Pász­tor Bi­zott­ság ve­ze­tő­jé­nek te­vé­keny­sé­gé­ről tar­tott tu­do­má­nyos ala­pos­ság­gal össze­ál­lí­tott re­fe­rá­tu­mot. Éli­ás Jó­zsef re­for­má­tus se­géd­lel­kész ve­szé­lyes szol­gá­la­tot vál­lalt, ami­kor át­vet­te a zsi­dó szár­ma­zá­sú em­be­rek men­té­sét vég­ző bi­zott­ság irá­nyí­tá­sát. Szteh­lo Gá­bor a gyer­mek­men­tő szol­gá­la­to­kat ko­or­di­nál­ta a bi­zott­sá­gon be­lül.

A két utol­só elő­adás a ho­lo­kauszt túl­élé­sé­nek és a trau­ma­ti­kus él­mé­nyek fel­dol­go­zá­sá­nak pszi­cho­ló­gi­ai as­pek­tu­sa­i­val és te­rá­pi­ás le­he­tő­sé­ge­i­vel fog­lal­ko­zott. Mir­jam Ben Dá­vid szak­pszi­cho­ló­gus, a Ba­rá­ti Kör a Ho­lo­kauszt Em­lé­ké­nek Meg­őr­zé­sé­ért Egye­sü­let tag­ja men­tők és men­tet­tek pszi­cho­ló­gi­ai vi­szo­nyát ele­mez­te elő­adá­sá­ban, Bár­dos Ka­ta­lin szak­pszi­cho­ló­gus, a KÚT Ala­pít­vány ve­ze­tő­je pe­dig az ala­pít­vány ren­de­lő­jé­nek te­vé­keny­sé­gé­ről szá­molt be, ahol tár­sa­dal­mi trau­ma­ti­zá­ci­ók és poszt­tra­u­ma­ti­kus tü­ne­tek mi­att szen­ve­dők te­rá­pi­ás ke­ze­lé­sét vég­zik.

A Szteh­lo-kon­fe­ren­cia szer­ve­zői kü­lön­le­ges meg­le­pe­tést is tar­to­gat­tak az elő­adá­sok vé­gé­re: a meg­hí­vó­ban nem sze­rep­lő elő­adó, Hor­váth Ádám film­ren­de­ző lé­pett a pul­pi­tus­ra, aki Ke­ve­há­zi Lász­ló mi­nisz­ter­el­nök­sé­ge ide­jén Ga­u­dio­po­lis el­ső kul­tusz­mi­nisz­te­re volt. Be­szé­dé­ben fi­gye­lem­re mél­tó lé­nyeg­lá­tás­sal fog­lal­ta össze Szteh­lo Gá­bor mun­kás­sá­gá­nak leg­főbb te­rü­le­te­it, mi­köz­ben meg­rá­zó ké­pek se­gí­tés­égé­vel tet­te sze­mé­lyes­sé vissza­em­lé­ke­zé­sét. A nép­fő­is­ko­la szer­ve­ző­jé­nek, a gyer­mek­men­tő­nek és az ár­va gyer­me­kek ne­ve­lő­jé­nek úgy fog­lal­ta össze az éle­tét, hogy köz­ben – rend­kí­vül szo­kat­lan és vá­rat­lan mó­don – „kül­sős­ként” ő von­ta le az em­lé­ke­zés leg­főbb kon­zek­ven­ci­á­it. Szteh­lo Gá­bort ak­kor, a leg­na­gyobb fe­nye­ge­tett­ség­ben sem­mi­lyen szer­ve­zet, dip­lo­má­cia nem véd­te, csak­is a sa­ját lel­ki­is­me­re­te, ha­lált meg­ve­tő bá­tor­sá­ga és ön­fel­ál­do­zá­sa. Ne­künk pe­dig ma ko­moly lel­ki­is­me­ret-fur­da­lá­sunk le­het: az or­szág­nak, az egy­ház­nak, az em­lé­ke­zők­nek egy­aránt. Sú­lyos mu­lasz­tá­sunk, hogy so­ká­ig hall­gat­tunk ró­la, és sú­lyos fel­ada­tunk, hogy em­lé­két ápol­juk, sok­kal töb­bet be­szél­jünk ró­la, és to­vább­ad­juk azt a „su­gár­fer­tő­zést”, ame­lyet mo­so­lyá­val, de­rű­jé­vel és mély­sé­ges em­ber­sze­re­te­té­vel má­sok­ra árasz­tott.

A kon­fe­ren­cia prog­ram­ja dél­után szek­ció­ülé­sek­kel foly­ta­tó­dott. Az ér­dek­lő­dők a tör­té­nel­mi, a szo­ci­á­lis és a ne­ve­lé­si szek­ci­ó­ban, va­la­mint a men­tők és men­tet­tek szek­ci­ó­já­ban is­mer­ked­het­tek meg kö­ze­lebb­ről Szteh­lo Gá­bor pél­da­adó szol­gá­la­tá­val.

Pet­ri Gá­bor

::Nyomtatható változat::