Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Ugye ész­re­vet­ték test­vé­re­ink, hogy szí­nes he­ti­la­punk­ban több hó­nap­ja van egy „Pres­bi­te­ri” ol­dal is, ame­lyen hosszabb-rö­vi­debb írá­so­kat és tu­dó­sí­tá­so­kat ol­vas­ha­tunk a pres­bi­te­ri szol­gá­lat­ról, an­nak ak­tu­á­lis kér­dé­se­i­ről?

Öröm­mel ol­vas­tam pél­dá­ul la­punk már­ci­us 8-i szá­má­ban a feb­ru­ár 27-i rév­fü­lö­pi „pres­bi­te­ri to­vább­kép­zés­ről” szó­ló be­szá­mo­lót, az egyik ott el­hang­zott elő­adást, va­la­mint a már­ci­us 15-i szám­ban Gáncs Pé­ter­nek a „püs­pök sze­mé­vel” írt – szin­tén Rév­fü­lö­pön elő­adott – hely­zet­ké­pét a pres­bi­te­ri szol­gá­lat­ról. Szá­mos ér­té­kes gon­do­la­tot ta­lál­hat­tunk ar­ról is, hogy a püs­pö­kön kí­vül négy lel­kész és az or­szá­gos iro­da két ve­ze­tő­je tar­tott a té­má­val kap­cso­la­tos elő­adást, il­let­ve adott szak­mai kér­dé­sek­ben út­mu­ta­tást. Az ol­dalt kü­lön ün­ne­pé­lyes­sé tet­te a Nyílt le­vél evan­gé­li­kus pres­bi­ter­tár­sa­ink­hoz cí­mű kis írás, ame­lyet a kon­fe­ren­ci­án részt ve­vő pres­bi­te­rek fo­gal­maz­tak meg a szol­gá­lat csa­pat­mun­ka jel­le­gé­ről, az ál­do­zat­vál­la­lás­ról, az egy­má­sért va­ló imád­ko­zás szük­sé­ges­sé­gé­ről.

Sok-sok örö­möt szer­zett ez az ol­dal, s bi­zo­nyá­ra hoz­zám ha­son­ló­an más ol­va­só­ban is szá­mos új gon­do­la­tot éb­resz­tett. Még­is, mind­ez­zel együtt ne­kem kér­dé­se­im is tá­mad­tak, sőt va­la­mi­nek a hi­á­nyát is azon­nal ér­zé­kel­tem. A kér­dé­sem így hang­zott: pres­bi­te­ri „to­vább­kép­zés”? De hát még „kép­zés” sincs a pres­bi­te­rek szá­má­ra, ak­kor nem el­ha­mar­ko­dott do­log „to­vább­kép­zés­ről” szól­ni? Töb­ben jó ide­je dol­go­zunk azon, hogy le­gyen vég­re szer­ve­zett kép­zés egy­há­zunk­ban fel­nőt­tek­nek, kü­lö­nö­sen is a pres­bi­te­rek­nek. Er­re majd még vissza­té­rek.

A hi­ány­ér­ze­te­met így fo­gal­maz­tam meg: na­gyon „pa­pos”, hi­e­rar­chi­kus, fe­lül­ről szer­ve­zett még a mi pres­bi­te­ri „to­vább­kép­zé­sünk”! A lap fel­ső ol­da­lán el­ső­nek a négy elő­adó lel­kész (Bozo­rády Zol­tán, Sá­ghy Ba­lázs, Ha­fen­scher Ká­roly, Sza­bó Vil­mos Bé­la) fény­ké­pét lát­tuk, egyet Me­kis Vik­tó­ria or­szá­gos­iro­da­igaz­ga­tó-he­lyet­tes­ről és két ké­pet a pres­bi­te­rek­ről – de név nél­kül!

Mi­lyen kár, hogy a pres­bi­te­rek „név­te­le­nek”! Mi­lyen kár, hogy egy pres­bi­ter hoz­zá­szó­lá­sá­ról sem ol­vas­hat­tunk a tu­dó­sí­tás­ban! Mi­lyen kár, hogy a pres­bi­te­rek ál­tal meg­fo­gal­ma­zott szép nyílt le­vél alatt sem ol­vas­hat­tuk leg­alább né­hány pres­bi­ter ne­vét! (Lá­tom per­sze, hogy a hat­van név fel­so­ro­lá­sa ti­pog­rá­fi­a­i­lag le­he­tet­len.) Még­is: jó len­ne, ha a jö­vő­ben ilyen fó­ru­mo­kon nem­csak lel­ké­szek és ve­ze­tő tiszt­ség­vi­se­lők len­né­nek az elő­adók, ha­nem ma­guk a pres­bi­te­rek is! Ne csak „név­te­len”, ha­nem „ne­ves” pres­bi­te­rek le­gye­nek pres­bi­te­ri „to­vább­kép­zé­sen”! Ne (csak) a pa­pok, a püs­pö­kök ta­lál­ják ki a pres­bi­te­ri kép­zés szük­sé­ges­sé­gét, ha­nem a ma­guk a pres­bi­te­rek is le­hes­se­nek ak­tív kez­de­mé­nye­zők! Ne (csak) „fe­lül­ről” ve­zé­nyelt egy­ház le­gyünk, ha­nem ad­junk bát­ran te­ret, le­he­tő­sé­get, biz­ta­tást az „alul­ról jö­vő” kez­de­mé­nye­zé­sek­nek is!

Tu­dom én azt jól, hogy mi nem „pres­bi­te­ri­á­nus egy­ház” va­gyunk, de nem is va­gyunk hi­e­rar­chi­kus ró­ma­i­ak! Ne fél­je­nek lel­ké­szek és egy­há­zi ve­ze­tők nagy­ko­rú­nak te­kin­te­ni a gyü­le­ke­zet tag­ja­it, kü­lö­nö­sen is a pres­bi­te­re­ket! Ne kó­rus­nak te­kint­sük őket, aki­ket „kar­ve­zet­ni” kell, ha­nem hagy­juk, sőt kez­de­mé­nyez­zük, hogy ma­guk­tól dal­ra fa­kad­ja­nak, s áll­junk be mi is kö­zé­jük éne­kel­ni!

Szem­lé­let­vál­to­zás­ra van te­hát szük­ség! Mond­ják, van olyan lel­kész, aki nem örül ma­ra­dék­ta­la­nul, ha a pres­bi­te­rek – úgy­mond – „okos­tó­nik” lesz­nek, mert sok­szor bi­zony ké­nyel­me­sebb ne­ki, ha min­den­ben ő a leg­oko­sabb, és aka­ra­tát egy „fej­bó­lo­ga­tó” pres­bi­té­ri­um­mal könnyeb­ben ér­vé­nye­sít­he­ti. Egy­há­zunk azon­ban vé­le­mé­nyem sze­rint ki­nőt­te már ezt az „atyás­ko­dó” egy­ház­mo­dellt, s ma már – há­la Is­ten­nek – a pres­bi­te­rek sem el­ső­sor­ban tár­sa­dal­mi „rang­ként” és passzív sze­rep­ként, ha­nem va­ló­di, ak­tív fel­adat­ként te­kin­te­nek pres­bi­te­ri szol­gá­la­tuk­ra.

Per­sze a lel­ké­szi kép­zett­sé­get, tu­dást, hi­va­tást to­vább­ra is el­vi­tat­ha­tat­lan te­kin­tély il­le­ti, s ar­ra tény­leg vi­gyáz­ni kell, ne­hogy anar­chia le­gyen a gyü­le­ke­zet­ben; az sem sze­ren­csés, ha egy-egy hir­te­len kép­zett pres­bi­ter a fe­jé­re akar nő­ni a lel­ké­szé­nek. Ám azt se fe­lejt­sük el, hogy a lel­ké­szek­nek is van nem­csak le­he­tő­sé­gük, ha­nem kö­te­le­zett­sé­gük is a lel­ké­szi to­vább­kép­zés­re – lel­ké­szi mun­ka­kö­zös­sé­gek, lel­kész­kon­fe­ren­ci­ák, lel­kész­aka­dé­mia ke­re­té­ben.

A ta­ní­tás nem­csak az egy­ház ar­cu­la­tá­hoz tar­to­zik, ha­nem az egy­ház min­dig olyan kor­szak­ban újult meg, ami­kor a ta­ní­tást ko­mo­lyan vet­te, il­let­ve az egy­há­zi élet azok­ban a ko­rok­ban vált erőt­len­né, de­ka­dens­sé, ami­kor le­mon­dott vagy el­fe­led­ke­zett a ta­ní­tás fon­tos­sá­gá­ról. A jó pap hol­tig ta­nul, ám tud­juk, hogy pro­tes­táns­ként mi az egye­te­mes pap­ság gon­do­la­tát kép­vi­sel­jük, te­hát min­den hí­vő egy­ház­tag „pap”, aki­nek hol­tig kö­te­les­sé­ge ta­nul­ni. A re­for­má­ció is azért hat­ha­tott a 16. szá­zad­ban, mert a nagy Lu­ther nem szé­gyell­te, hogy a ta­ní­tást a kis és a nagy ká­ték for­má­já­ban ki­vi­gye az egy­sze­rű nép kö­zé. A jó pap hol­tig ta­nul, a jó egy­ház hol­tig ta­nít.

Az el­ső or­szá­gos pres­bi­te­ri ta­lál­ko­zót szer­ve­zi szep­tem­ber 12-én egy­há­zunk ve­ze­tő­sé­ge. A pest­lő­rin­ci gyü­le­ke­zet lesz a há­zi­gaz­dá­ja en­nek a kez­de­mé­nye­zés­nek: Gáncs Pé­ter püs­pök és Győ­ri Gá­bor ve­ze­té­sé­vel már hó­na­pok óta dol­go­zik egy csa­pat a ta­lál­ko­zó si­ke­ré­ért. Az elő­ké­szí­tő bi­zott­ság­ban van egy „ak­ció­cso­port”, ame­lyik az evan­gé­li­kus fel­nőtt- és pres­bi­ter­kép­zés kon­túr­ja­it kí­ván­ja ki­dol­goz­ni, s azt az or­szá­gos ta­lál­ko­zón fog­ja be­mu­tat­ni.

Az „ak­ció­cso­port” tag­jai rend­sze­re­sen ta­lál­koz­nak. El­ső al­ka­lom­mal meg­hall­gat­ták a Ma­gyar Re­for­má­tus Pres­bi­te­ri Szö­vet­ség ve­ze­tőitől ka­pott tá­jé­koz­ta­tást a test­vér­egy­ház­ban im­már két év­ti­ze­de fo­lyó, ma­gas szín­vo­na­lú és lel­ki­leg is élénk pres­bi­te­ri kép­zés­ről. Sok min­dent ta­nul­ha­tunk tő­lük, bár a mi egy­há­zunk teo­ló­gi­á­ja, ar­cu­la­ta, nagy­sá­ga ter­mé­sze­te­sen kü­lön­bö­zik is re­for­má­tus test­vé­re­in­ké­től, de Krisz­tus Urunk csa­lád­já­ban két­ség­te­le­nül ők a mi leg­kö­ze­leb­bi ro­ko­na­ink.

Je­len­le­gi el­kép­ze­lé­se­ink sze­rint egy­ház­ke­rü­le­ti szin­ten sze­ret­nénk meg­va­ló­sí­ta­ni a pres­bi­te­ri kép­zést. Sze­ret­nénk fi­gye­lem­be ven­ni min­den ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tot, a hit­tu­do­má­nyi egye­te­mün­kön fo­lyó pe­da­gó­gus­kép­zést, az Evan­gé­li­ku­sok Kö­zös­sé­ge az Evan­gé­li­u­mért bib­lia­is­ko­lá­já­nak kép­zé­sét és a gyü­le­ke­ze­ti­mun­ka­társ-kép­zés ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tát. Ter­ve­zünk ala­po­zó és ha­la­dó kép­zést is.

A szep­tem­be­ri ta­lál­ko­zó­ig az „ak­ció­cso­port” tag­jai – lel­ké­szek és vi­lá­gi­ak – négy al­ka­lom­mal ülünk össze azért, hogy a rendezvé­nyen cso­por­tunk is­mer­tes­se és egy­út­tal a je­len­lé­vő pres­bi­ter test­vé­rek­kel „tesz­tel­tes­se” a kö­zös böl­cses­ség­gel ki­dol­go­zott kép­zé­si ter­vet, ame­lyet ta­lán 2010 őszén Is­ten se­gít­sé­gé­vel el­in­dít­ha­tunk. Le­gyen az ő ál­dá­sa ezen a kez­de­mé­nye­zé­sen! Hor­doz­zuk ezt az ügyet mi­nél töb­ben imád­sá­gunk­ban!

Fa­bi­ny Ti­bor

::Nyomtatható változat::