Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 22
- Kirchentag 2009
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Kirchentag 2009
„Itt!” – hangzott a kiáltás egyszerre százezer torokból. Ez a rövid szócska (volt) a válasz az idei Kirchentag mottójára. A május 20. és 24. között Brémában megtartott 32. német evangélikus egyházi napok záró istentiszteletén erre a bizonyos „Ember, hol vagy?” (vö. 1Móz 3,9) kérdésre zengett a felelet.
„Itt vagyok. Mit tehetek?” – pontosította az alkalmat lezáró beszédében Karin von Welck, az idei Kirchentag elnöknője a „választ”, amelyet nap mint nap újra és újra ki kell mondanunk, illetve fel kell tennünk magunknak. Hiszen amellett, hogy tudjuk, Isten mindannyiunkat egyenként számon tart, és hogy folyamatosan keres és hív bennünket, keresztény hitünk, meggyőződésünk része az is, hogy felelősséggel tartozunk embertársainkért (a körülöttünk és a tőlünk távolabb élőkért egyaránt) és a világért, amelyben élünk (és amelyben az utánunk következő nemzedékek fognak élni). Nem háríthatjuk el magunktól a felelősséget, nem kereshetünk kibúvókat, nem hivatkozhatunk gyengeségeinkre és korlátainkra, nem mondhatunk nemet az Úrnak arra a feladatra, amelyet ránk akar bízni. Jónás – ahogyan arra a nyitó istentiszteleten Renke Brahms, a brémai evangélikus egyház lelkésze utalt – megpróbálta, de végérvényesen nem térhetett ki előle…
A Kirchentagok programjai hagyományosan három pillérre támaszkodnak – így volt ez már hatvan évvel ezelőtt az első, hannoveri találkozón is. Az egyiket a reggeli bibliatanulmányok jelentik. Ezeken az idén a bűnbeesés története (1Móz 3) alapján a jó és a rossz tudását, megkülönböztetését, az irgalmas samaritánus történetéből (Lk 10,25–37) kiindulva a „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” parancsolatot, Hágár történetéből (1Móz 16,1–16) pedig a „Honnan jössz, és hová mégy?” mondatot járták körbe az előadók, köztük nemcsak teológiai végzettséggel bírók (például Wolfgang Huber berlini és Margot Käßman hannoveri püspök), hanem laikusok is (így például Wolfgang Schäuble belügyminiszer és Wim Wenders filmrendező).
A teológiai előadások, pódium- és fórumbeszélgetések – a második pillér – témái között szerepelt például a spiritualitás, az egyházreform, az ökumené, a párbeszéd a zsidókkal és a muszlimokkal.
A társadalompolitikai témák címszavai között ott volt a demokrácia és a hatalom – az ezekről szóló programoknak, így például Angela Merkel német kancellár és Timothy Garton Ash oxfordi történész beszélgetésének különös aktualitás adott, hogy ebben az esztendőben ünneplik a Német Szövetségi Köztársaság megalakulásának hatvanadik, illetve a berlini fal leomlásának huszadik évfordulóját, valamint hogy a Kirchentagot két héttel az európai uniós választások előtt tartották. Szó esett továbbá az emberi méltóságról, az oktatás-nevelés, az orvosi és bioetika, a globalizáció, a migráció kérdéseiről és így tovább. Számos program foglalkozott a környezetvédelem és a klímaváltozás, valamint a gazdasági válság témájával is; utóbbiak közé tartozott Helmut Schmidt korábbi nyugatnémet kancellárnak Robert B. Zoellickkel, a Világbank elnökével folytatott beszélgetése.
A Kirchentag általában kulturális, illetve kifejezetten gyerekeknek és fiataloknak szóló programokban sem szűkölködik. Nem volt ez másként most sem. Egymást érték az újabb és újabb komoly- és könnyűzenei koncertek a brémai vásárközpont területén, a belvárosban (például a piactéren, a Weser folyó partján és a főpályaudvarnál felállított szabadtéri színpadokon, a Szent Péter-dómban és a kisebb templomokban, a színházban és a városháza épületében), valamint az 1800-as évek végén mesterségesen kialakított, de 1993-ban bezárt szabad kikötő, az Europahafen területén, a vízi színpadon, az erre az alkalomra ott horgonyt vetett hajókon és az egykori hangárokban. A legnépszerűbb a Wise Guys nevű a cappella formáció fellépése volt; a kölni csapatra hatvanezren voltak kíváncsiak.
Apropó, résztvevők. A záró istentisztelet kapcsán százezer főt említettünk; ennyi hetijegyet – valamint további huszonnégyezer napijegyet – adtak ki, illetve el. Ez a szám még akkor is ámulatba ejtő, ha egy hazánknál lényegesen nagyobb ország nagyságrendekkel népesebb egyházának rendezvényéről van szó. A hetijeggyel rendelkezők egyharmada közreműködőként (előadóként, kórustagként vagy éppen valamelyik, a lehetőségek piacán bemutatkozó szervezet képviselőjeként) volt Brémában, egytizedük pedig (így a több mint négy és fél ezer önkéntes cserkész is) szervezőként volt jelen. Ami még jelzésértékű lehet: a résztvevők átlagéletkora 37,7 év volt, valamivel alacsonyabb, mint két évvel ezelőtt Kölnben. Negyven százalékuk harmincévesnél fiatalabb volt, negyvennégy százalékuk pedig a harminc és hatvan év közöttiek közül került ki. És még egy adat: az összköltségvetés több mint tizennégymillió euró (négymilliárd forint) volt…
És ha már pénzről beszélünk. Az istentiszteletek perselypénzei négy célt szolgáltak. Gyűjtöttek a ghánai utcagyerekek és a kolumbiai fiatalok között végzett munka támogatására, egy idegengyűlölet elleni kampányokkal foglalkozó szervezet javára, továbbá egy olyan brémai tanácsadó iroda részére, amely az emberkereskedelem és a kényszerprostitúció áldozatai között végzi feladatát. Ez is a felelősségvállalás egy módja…
Két év múlva, 2011. június 1. és 5. között Drezdában tartják a következő német evangélikus egyházi napokat. Addig is jövő májusban (12-étől 16-áig) Münchenben várják az érdeklődőket a második ökumenikus Kirchentagra.
Vitális Judit
::Nyomtatható változat::
|