Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Min­den gon­do­to­kat őreá ves­sé­tek, mert ne­ki gond­ja van rá­tok. (1Pt 5,7)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 15. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi gond­vi­se­lő Is­te­nünk sze­re­te­tét hir­de­tik, s fi­gyel­mez­tet­nek: csak egy urat le­het szol­gál­ni. Ne­künk, a ke­resz­tény hi­tet val­lók­nak „min­den­nél job­ban kell Is­tent fél­nünk, sze­ret­nünk és ben­ne bíz­nunk” (Kis ká­té). „Ál­dott az Úr, nap­ról nap­ra gon­dos­ko­dik ró­lunk sza­ba­dí­tá­sunk Is­te­ne.” (Zsolt 68,20; LK) Ne csak ara­tá­si há­la­adó ün­ne­pen jus­son eszünk­be, mi­lyen jó há­lát ad­ni az Úr­nak, de min­den­kor: „Ke­res­sé­tek elő­ször az Is­ten or­szá­gát és az ő igaz­sá­gát, és mind hoz­zá­adat­nak nek­tek ezek, al­le­lu­ja!” (GyLK 731) Urunk He­gyi be­szé­dé­ben há­rom­szor fi­gyel­mez­tet: „Ne ag­gód­ja­tok – mert ez hi­tet­len­ség Is­ten­nel szem­ben, ő gon­dot vi­sel ró­lunk –, és ne mond­já­tok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit ölt­sünk ma­gunk­ra? Mind­ezt a po­gá­nyok kér­dez­ge­tik.” (Mt 6,31–32) Lu­ther sze­rint: „Gond­ját a ke­resz­tyén em­ber szí­vé­vel együtt az Is­ten vál­lá­ra ve­ti. Né­ki van hoz­zá jó erős vál­la, hogy el­hor­doz­has­sa. Hi­szen ne­ked is azt ígér­te, hogy min­den gon­do­dat, ter­he­det el­hor­doz­za.” – Min­det oda­ad­tad? Ve­zér­igénk­ben Pé­ter is fel­szó­lít er­re a gond­ta­lan­ság­ra, de alá­za­tos­ság­ra és jó­zan vi­gyá­zás­ra is, „mert el­len­sé­ge­tek, az ör­dög mint or­dí­tó orosz­lán jár szer­te, ke­res­ve, kit nyel­jen el: áll­ja­tok el­le­ne a hit­ben szi­lár­dan!” Sen­ki sem szol­gál­hat két úr­nak! Új­já­szült gyer­me­ke­it a min­den ke­gye­lem Is­te­ne meg­erő­sí­ti: „Övé a di­cső­ség és ha­ta­lom örök­kön-örök­ké.” (1Pt 5,8–9.11a) A gyü­le­ke­zet gon­dos­ko­dá­sát kö­szö­ni meg Pál: „Tu­dok szű­köl­köd­ni és tu­dok bő­völ­köd­ni is” – „Még­is jól tet­té­tek, hogy kö­zös­sé­get vál­lal­ta­tok ve­lem nyo­mo­rú­sá­gom­ban.” (Fil 4,12.14) S a tév­ta­nok­tól és pénz­imá­dat­tól min­ket is óv, mert „va­ló­ban nagy nye­re­ség a ke­gyes­ség meg­elé­ge­dés­sel”. Amin a te szí­ved csüng, az a te is­te­ned; mert „min­den rossz­nak gyö­ke­re a pénz sze­rel­me, amely után só­vá­rog­va egye­sek el­té­ve­lyed­tek a hit­től. Te pe­dig, Is­ten em­be­re, ke­rüld eze­ket.” (1Tim 6,6.10.11) Pál gond­vi­se­lő Is­te­ne sza­vá­nak hitt, s úti­tár­sa­it bá­to­rí­tot­ta: „Egye­tek, mert az is meg­me­ne­kü­lé­se­te­ket szol­gál­ja. Mert kö­zü­le­tek sen­ki­nek sem esik le egyet­len haj­szál sem a fe­jé­ről.” Így tör­tént, s „mind­nyá­jan sze­ren­csé­sen ki­me­ne­kül­tek a szá­raz­föld­re” (Ap­Csel 27,34.44). Má­ria és Már­ta tör­té­ne­te ar­ra ta­nít, hogy „ke­vés­re van szük­ség, va­ló­já­ban csak egy­re” (Lk 10,42). Mind­nyá­junk­nak az Úr Jé­zus­ra van szük­sé­ge: mi­ért ag­gódsz és nyug­ta­lan­kodsz oly sok min­de­nért? Ő hív: „Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan…” (Mt 11,28) Ha­lá­la előtt Jé­zus zár­szám­adást tar­tott ta­nít­vá­nya­i­val: „Ami­kor el­küld­te­lek ti­te­ket er­szény, ta­risz­nya és sa­ru nél­kül, volt-e hi­á­nyo­tok va­la­mi­ben? »Sem­mi­ben« – vá­la­szol­ták.” (Lk 22,35) Ha Jé­zus a mi Urunk, s őt szol­gál­juk, ak­kor ki­je­len­ti ne­künk: „Bol­do­gok vagy­tok, ami­kor gyű­löl­nek ti­te­ket az em­be­rek (…) az Em­ber­fi­á­ért. Íme, nagy a ti ju­tal­ma­tok a menny­ben.” (Lk 6,22–23) Így uj­jong­ha­tunk: „Bol­dog va­gyok, mert Jé­zu­som sze­ret. (…) Ér­tem meg­halt a ke­resz­ten, / Jé­zu­sé va­gyok!” (EÉ 557,1.3) Te is?

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::