Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Idén ün­nep­li mil­len­ni­u­mát az 1009-ben Szent Ist­ván ki­rály ál­tal ala­pí­tott gyu­la­fe­hér­vá­ri püs­pök­ség. A je­les év­for­du­ló kap­csán a ró­mai ka­to­li­kus ér­sek­ség Szent Mi­hály-szé­kes­egy­há­zá­ban jár­tunk.

Ab­ban a fen­sé­ges temp­lom­ban, mely­ről ke­vesen tudják, hogy a ma­gyar­or­szá­gi re­for­má­ció idő­sza­ká­tól kez­dő­dő­en több mint más­fél­ száz esz­ten­de­ig a pro­tes­tán­sok­nak szol­gált: előbb a Szent­há­rom­ság-ta­ga­dó uni­tá­ri­u­sok, majd a re­for­má­tu­sok tulajdonában volt. Az ön­ál­ló Er­dé­lyi Fe­je­de­lem­ség meg­szűn­tét, a Habs­burg Bi­ro­da­lom­ba tör­té­nő be­ol­va­dást kö­ve­tő­en az egy­há­zi erő­vo­na­lak is át­ren­de­ződ­tek, így 1716-ban is­mét ka­to­li­kus kéz­be ke­rült.

Az er­dé­lyi ró­mai ka­to­li­kus hí­vők fő­temp­lo­ma a 11. szá­zad­ban épült a gyu­la­fe­hér­vá­ri vár­ban. En­nek az el­ső, há­rom­ha­jós, fél­kör­íves ap­szi­sú temp­lom­nak is lát­hat­juk az idő­vel da­co­ló rész­le­te­it, így pél­dá­ul a dé­li mel­lék­ha­jó­ban a kör alap­raj­zú ke­resz­te­lő­ká­pol­na fél­kör­íves szen­té­lyét. A má­so­dik, az előd­jé­nél jó­val na­gyobb, ke­reszt­ha­jós szé­kes­egy­há­zat a 12–13. szá­zad for­du­ló­ján emel­ték, nyu­ga­ti ol­da­lán egy-egy to­ronnyal ko­ro­náz­va. Az 1500-as évek­ben észa­kon a Vár­dai- és Lá­szai-ol­dal­ká­pol­ná­val bő­ví­tet­ték.

Fő­ol­tá­ra 1783–84-ben, copfstí­lu­sú szó­szé­ke szin­tén az utób­bi esz­ten­dő­ben, jel­leg­ze­tes, aszim­met­ri­kus dél­nyu­ga­ti tor­nyá­nak óra­szer­ke­ze­te 1894-ben ké­szült. Az ezer esz­ten­dő te­hát több épí­té­sze­ti stí­lus nyo­mát meg­őriz­te: a ro­mán, a gó­ti­kus, a re­ne­szánsz és a ba­rokk ele­mek egy­aránt fel­fe­dez­he­tők.

A szak­rá­lis tar­ta­lom és az egy­ház­mű­vé­sze­ti re­me­kek mel­lett tör­té­nel­mi vo­nat­ko­zá­sai is je­len­tő­sek. Kü­lön is­mer­te­tő táb­la so­rol­ja fel az itt el­te­me­tett kö­zel száz pa­pi mél­tó­ság és ne­ves tör­té­nel­mi sze­mé­lyi­ség ne­vét.

A sír­em­lé­kek közt meg­ta­lál­juk a Hu­nya­di csa­lád tag­ja­iét: Hu­nya­di Já­nosét, test­vér­öccséét, az if­jabb Já­no­sét, va­la­mint Ma­gyar­or­szág kor­mány­zó­já­nak fi­áét, a Bu­dán ki­vég­zett, tra­gi­kus sor­sú Lász­lóét. Az er­dé­lyi ha­di cse­lek­mé­nyek ve­le­já­ró­ja­ként el­ha­ra­pó­zó van­dál pusz­tí­tás föl­di ma­rad­vá­nya­i­kat rég szét­szór­ta, de szé­pen fa­ra­gott sír­kö­ve­ik to­vább erő­sí­tik a temp­lom nem­ze­ti­em­lék­hely-stá­tu­sát.

A szé­kes­egy­ház­ban he­lyez­ték örök nyu­ga­lom­ra Sza­po­lyai Já­nos öz­ve­gyét, Iza­bel­la ki­rály­nét, fi­át, Já­nos Zsig­mon­dot, az el­ső er­dé­lyi fe­je­del­met, va­la­mint a Kas­sán el­hunyt Bocs­kai Ist­vánt. A be­tö­rő tö­rök és ta­tár hor­dák Beth­len Gá­bor­nak és I. Rá­kó­czi György­nek a sír­em­lé­két is össze­tör­ték, de át­té­te­le­sen még­is to­vább él­nek: ezek­ből ké­szít­tet­te 1658-ban Már­ton­fi György püs­pök az észa­ki szárny két mel­lék­ol­tá­rát.

Re­zsa­bek Nán­dor

::Nyomtatható változat::