Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Könyv­be­mu­ta­tó hely­szí­ne volt már­ci­us 28-án, vi­rág­va­sár­nap es­te a bu­da­vá­ri, Bé­csi ka­pu té­ri evan­gé­li­kus temp­lom. Nem is akár­mi­lye­né! Az Ég­haj­lat Könyv­ki­adó Man­réza Fü­ze­tek cí­met vi­se­lő so­ro­za­tá­nak ti­ze­dik da­rab­ja­ként há­rom egy­há­zi ve­ze­tő kö­zös kö­te­te lá­tott nap­vi­lá­got. Az igé­nyes ki­ad­vány A pél­dá­zat ere­jé­vel cí­met vi­se­li. A szer­zők­kel – Szé­kely Já­nos ró­mai ka­to­li­kus, Fa­bi­ny Ta­más evan­gé­li­kus és Ko­csis Fü­löp gö­rög ka­to­li­kus püs­pök­kel – az Ég­haj­lat Könyv­ki­adó ve­ze­tő­je, Ko­vács La­jos Pé­ter be­szél­ge­tett.

Az est ven­dé­ge­it, a Má­ria Rá­dió hall­ga­tó­it és a prog­ram va­la­mennyi részt­ve­vő­jét Ba­li­cza Iván, a Bu­da­vá­ri Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség igaz­ga­tó lel­ké­sze kö­szön­töt­te imád­ság­gal, s el­mond­ta: még so­sem volt ven­dé­gük Er­dő Pé­ter bí­bo­ros, prí­más, esz­ter­gom–bu­da­pes­ti ér­sek.

Mi­u­tán el­hang­zott Ba­bits Psy­cho­a­naly­sis Ch­ris­ti­a­na cí­mű ver­se Su­dár An­na­má­ria elő­adó­mű­vész tol­má­cso­lá­sá­ban, és Bán Ist­ván­nak, a gyü­le­ke­zet kán­to­rá­nak or­go­na­já­té­ká­ban is gyö­nyör­köd­het­tek a je­len­lé­vők, Ko­vács La­jos Pé­ter – a be­szél­ge­tés mo­de­rá­to­ra­ként – fel­kér­te Er­dő Pé­ter bí­bo­rost, hogy mu­tas­sa be az új kö­te­tet. Hogy mi­ért ép­pen ő? Mint a ki­adó­igaz­ga­tó el­mond­ta, im­már ha­gyo­mány, hogy a Man­réza Fü­ze­tek so­ro­zat da­rab­ja­it min­dig egy „ré­gi szer­ző” is­mer­te­ti. Így a so­ro­zat ed­di­gi leg­si­ke­re­sebb da­rab­ját jegy­ző Er­dő Pé­ter kap­ta a fel­ké­rést, aki ta­lán a leg­au­ten­ti­ku­sabb is há­rom püs­pök ta­nú­ság­té­te­lé­nek mél­ta­tá­sá­ra.

A bí­bo­ros mind­vé­gig sze­mé­lyes, köz­vet­len han­gon szólt hall­ga­tó­i­hoz. Mint meg­val­lot­ta: meg­ha­tot­tan, sőt meg­il­le­tőd­ve lé­pett be első ízben a vá­ri temp­lom fa­lai kö­zé. A kö­tet­re tér­ve – mely­nek bo­rí­tó­ja, kom­bi­nál­va az arany­színt a böjt li­lá­já­val, Si­mon And­rás re­mek­be sza­bott gra­fi­ká­já­val üdí­tő lát­vány – ar­ra mu­ta­tott rá: van kö­zös mon­da­ni­va­lónk. A Man­réza Fü­ze­tek so­ro­za­tot a ki­adó az­zal a cél­lal in­dí­tot­ta út­nak, hogy a hí­vő em­be­rek­ben élő ér­té­ke­ket fel­tár­ja a tár­sa­da­lom szá­má­ra. Egy „más nyel­vet be­szé­lő vi­lág­ban élünk”, s igen­is van mon­da­ni­va­lónk a vi­lág szá­má­ra!

Elő­ször a kö­tet öku­me­ni­kus jel­le­ge ra­gad­ta meg – mond­ta Er­dő Pé­ter –, az, hogy kö­zös iden­ti­tá­sunk­ról szól: Jé­zus sze­mé­lyé­ről és hoz­zá fű­ző­dő vi­szo­nyunk­ról. A bíboros ez­után a szer­zők és a mű­fa­jok he­te­ro­gén vol­tát emel­te ki mint ér­té­ket: a ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­sek, az in­ter­júk, a szent­be­szé­dek, írá­sok és cik­kek sor­sok­ról, szó­ki­mon­dás­ról is so­kat el­árul­nak.

A pél­dá­zat-pél­da­kép kér­dé­se is fi­gyel­met ér­de­mel. Mind­há­rom püs­pök őszin­tén val­lott sa­ját pél­da­ké­pe­i­ről, a pél­da­kép Krisz­tus­ról s em­be­ri pél­da­ké­pek­ről.

Er­dő Pé­ter vé­gül ki­emel­te: e há­rom fe­le­ke­zet püs­pö­ke egy nyel­vet be­szél. A Szent­írást val­lat­ják és ér­tel­me­zik – va­ló­já­ban tu­dó­sai is –, s a kul­tu­rá­lis ki­fi­no­mult­ság is ott rej­lik a so­rok kö­zött. Emel­ke­dett­ség­gel szól­nak a kor prob­lé­má­i­ról, sza­va­ik­nak ere­jük, ta­nú­ság­té­te­lük van. Krisz­tus­hoz fű­ző­dő kap­cso­la­tuk ben­ső­sé­ges, s en­nek fé­nye re­zo­nan­ci­át kelt az ol­va­só­ban. A ke­resz­tény em­ber op­ti­mis­ta! Er­dő Pé­ter ez­zel a gon­do­lat­tal zár­ta sza­va­it a nagy­hét kez­de­tén, s a biz­ta­tás­sal, hogy hi­va­tá­sunk ezt a fényt, örö­möt, op­ti­miz­must su­gá­roz­ni.

Mind­há­rom szer­ző gaz­da­gí­tot­ta az es­tét né­hány sze­mé­lyes gon­do­lat­tal. Fa­bi­ny Ta­más mint há­zi­gaz­da rá­mu­ta­tott: őt sok­szor ne­ve­zik fi­a­tal püs­pök­nek. Nos, e kör­ben – Er­dő Pé­tert nem szá­mít­va – ő a leg­idő­sebb. A be­szél­ge­té­sek so­ro­za­tát nagy él­mény­ként él­te meg: ta­lál­ko­zá­sa­i­kat szom­szé­do­lás­nak ne­vez­te; mint a je­len­lé­vők meg­tud­hat­ták, a kö­tet szer­zői Nyír­egy­há­zán, Esz­ter­gom­ban és az Észa­ki Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let Püs­pö­ki Hi­va­ta­lá­ban is­mer­ked­tek egy­más­sal, egy­ház­me­gyék­kel, -ke­rü­le­tek­kel. Fabiny Tamás gyü­möl­csö­ző­nek és bá­to­rí­tó­nak ne­vez­te az öku­me­né ezen aján­dé­kát, és biz­tat­ta a hí­ve­ket: „szom­szé­dol­ja­nak” ők is, forr­ja­nak össze csa­lád­dá, mint ők hár­man a be­szél­ge­té­sek alatt.

Ko­csis Fü­löp azt a meg­győ­ző­dé­sét fo­gal­maz­ta meg, hogy ugyan­az a lel­kü­let él ben­nük püs­pök­tár­sa­i­val. Esz­köz­zé vál­ni Krisz­tus ke­zé­ben jó!

Szé­kely Já­nos – mint mond­ta – ki­csit fél­ve vá­gott be­le eb­be a kü­lö­nös mű­faj­ba, majd rá­éb­redt: a sze­mé­lyi­ség ép­pen ak­kor bon­ta­koz­hat ki tel­je­sen, mi­kor ön­fe­led­ten el tud­juk fe­lej­te­ni. A kö­tet cí­mé­ről meg­je­gyez­te: szá­za­dunk­nak nem ta­ní­tók­ra, in­kább hi­te­les ta­núk­ra van szük­sé­ge.

K. D.

::Nyomtatható változat::