Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 14
- Püspökkönyv-bemutató Budavárban
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Püspökkönyv-bemutató Budavárban
Könyvbemutató helyszíne volt március 28-án, virágvasárnap este a budavári, Bécsi kapu téri evangélikus templom. Nem is akármilyené! Az Éghajlat Könyvkiadó Manréza Füzetek címet viselő sorozatának tizedik darabjaként három egyházi vezető közös kötete látott napvilágot. Az igényes kiadvány A példázat erejével címet viseli. A szerzőkkel – Székely János római katolikus, Fabiny Tamás evangélikus és Kocsis Fülöp görög katolikus püspökkel – az Éghajlat Könyvkiadó vezetője, Kovács Lajos Péter beszélgetett.
Az est vendégeit, a Mária Rádió hallgatóit és a program valamennyi résztvevőjét Balicza Iván, a Budavári Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze köszöntötte imádsággal, s elmondta: még sosem volt vendégük Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek.
Miután elhangzott Babits Psychoanalysis Christiana című verse Sudár Annamária előadóművész tolmácsolásában, és Bán Istvánnak, a gyülekezet kántorának orgonajátékában is gyönyörködhettek a jelenlévők, Kovács Lajos Péter – a beszélgetés moderátoraként – felkérte Erdő Péter bíborost, hogy mutassa be az új kötetet. Hogy miért éppen ő? Mint a kiadóigazgató elmondta, immár hagyomány, hogy a Manréza Füzetek sorozat darabjait mindig egy „régi szerző” ismerteti. Így a sorozat eddigi legsikeresebb darabját jegyző Erdő Péter kapta a felkérést, aki talán a legautentikusabb is három püspök tanúságtételének méltatására.
A bíboros mindvégig személyes, közvetlen hangon szólt hallgatóihoz. Mint megvallotta: meghatottan, sőt megilletődve lépett be első ízben a vári templom falai közé. A kötetre térve – melynek borítója, kombinálva az aranyszínt a böjt lilájával, Simon András remekbe szabott grafikájával üdítő látvány – arra mutatott rá: van közös mondanivalónk. A Manréza Füzetek sorozatot a kiadó azzal a céllal indította útnak, hogy a hívő emberekben élő értékeket feltárja a társadalom számára. Egy „más nyelvet beszélő világban élünk”, s igenis van mondanivalónk a világ számára!
Először a kötet ökumenikus jellege ragadta meg – mondta Erdő Péter –, az, hogy közös identitásunkról szól: Jézus személyéről és hozzá fűződő viszonyunkról. A bíboros ezután a szerzők és a műfajok heterogén voltát emelte ki mint értéket: a kerekasztal-beszélgetések, az interjúk, a szentbeszédek, írások és cikkek sorsokról, szókimondásról is sokat elárulnak.
A példázat-példakép kérdése is figyelmet érdemel. Mindhárom püspök őszintén vallott saját példaképeiről, a példakép Krisztusról s emberi példaképekről.
Erdő Péter végül kiemelte: e három felekezet püspöke egy nyelvet beszél. A Szentírást vallatják és értelmezik – valójában tudósai is –, s a kulturális kifinomultság is ott rejlik a sorok között. Emelkedettséggel szólnak a kor problémáiról, szavaiknak erejük, tanúságtételük van. Krisztushoz fűződő kapcsolatuk bensőséges, s ennek fénye rezonanciát kelt az olvasóban. A keresztény ember optimista! Erdő Péter ezzel a gondolattal zárta szavait a nagyhét kezdetén, s a biztatással, hogy hivatásunk ezt a fényt, örömöt, optimizmust sugározni.
Mindhárom szerző gazdagította az estét néhány személyes gondolattal. Fabiny Tamás mint házigazda rámutatott: őt sokszor nevezik fiatal püspöknek. Nos, e körben – Erdő Pétert nem számítva – ő a legidősebb. A beszélgetések sorozatát nagy élményként élte meg: találkozásaikat szomszédolásnak nevezte; mint a jelenlévők megtudhatták, a kötet szerzői Nyíregyházán, Esztergomban és az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalában ismerkedtek egymással, egyházmegyékkel, -kerületekkel. Fabiny Tamás gyümölcsözőnek és bátorítónak nevezte az ökumené ezen ajándékát, és biztatta a híveket: „szomszédoljanak” ők is, forrjanak össze családdá, mint ők hárman a beszélgetések alatt.
Kocsis Fülöp azt a meggyőződését fogalmazta meg, hogy ugyanaz a lelkület él bennük püspöktársaival. Eszközzé válni Krisztus kezében jó!
Székely János – mint mondta – kicsit félve vágott bele ebbe a különös műfajba, majd ráébredt: a személyiség éppen akkor bontakozhat ki teljesen, mikor önfeledten el tudjuk felejteni. A kötet címéről megjegyezte: századunknak nem tanítókra, inkább hiteles tanúkra van szüksége.
K. D.
::Nyomtatható változat::
|