Kultúrkörök

Szü­le­tés­na­pi kö­szön­tő

Hozzászólás a cikkhez

Pá­lyá­za­ti do­ku­men­tá­ci­ók kö­te­le­ző alap­kel­lé­ke a „pá­lyá­zó szer­ve­zet ala­pí­tó do­ku­men­tu­má­nak hi­te­les má­so­la­ta”. Ami­kor a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház szá­má­ra nyúj­tok be pá­lyá­za­tot, el szok­tam tű­nőd­ni: va­ló­já­ban mi­lyen irat má­so­la­tát is kel­le­ne be­nyúj­ta­nom? Az apos­to­lok cse­le­ke­de­te­i­ről írott könyv má­so­dik fe­je­ze­té­ből a pün­kös­di tör­té­ne­tet, amely az egy­ház szü­le­tés­nap­járól szól? Lu­ther ki­lenc­ven­öt té­te­lét, vagy in­kább az Ágos­tai hit­val­lás szö­ve­gét, amely az evan­gé­li­kus egy­ház ön­ál­ló egy­ház­zá vá­lá­sá­nak leg­fon­to­sabb do­ku­men­tu­ma? Ha a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház „ala­pí­tó ok­ira­tát” ke­res­sük, ak­kor ta­lán leg­in­kább a négy­száz éve meg­tar­tott zsol­nai zsi­nat jegy­ző­köny­vét és tör­vé­nye­it kel­le­ne mel­lé­kel­nünk „pá­lyá­za­tunk­hoz”.

1. már­ci­us 28-tól 30-ig ülé­se­zett Zsol­nán az a zsi­nat, amely elő­ször ho­zott egy­sé­ges egy­házigaz­ga­tá­si tör­vé­nye­ket egy tel­jes or­szág­rész (tíz észak­nyu­gat-ma­gyar­or­szá­gi vár­me­gye) evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tei számá­ra.

„Zsi­na­tok” már ko­ráb­ban is vol­tak ha­zánk­ban, hi­szen min­den össze­jö­ve­telt így ne­vez­tek, ahol több-ke­ve­sebb lel­kész és vi­lá­gi pat­ró­nus össze­ült ta­nács­koz­ni az egy­ház dol­ga­i­ról. A zsol­nai zsi­nat a már em­lí­tett, vi­szony­lag nagy te­rü­let­re ki­ter­je­dő jog­ha­tó­sá­gán kí­vül azért kü­lön­le­ges, mert össze­hí­vá­sá­ra or­szá­gos tör­vény adott fel­ha­tal­ma­zást, vég­zé­se­it pe­dig az ál­la­mi ha­tó­ság – a hi­va­tal­ban lé­vő ná­dor – is meg­erő­sí­tet­te. Ez­zel le­tet­te a ka­to­li­kus egy­ház­tól tel­je­sen füg­get­len evan­gé­li­kus egy­ház­szer­ve­zet alap­ja­it Ma­gyar­or­szá­gon.

A ki­rá­lyi Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­nek egy ré­szén a re­for­má­ci­ót kö­ve­tő­en „ve­gyes” egy­ház­szer­ke­zet ala­kult ki. Ez azt je­len­tet­te, hogy a plé­bá­no­sok el­kö­te­lez­ték ma­gu­kat a lu­the­ri ta­nok mel­lett, né­hány he­lyen még es­küt is tet­tek az Ágos­tai hit­val­lás­ra, de a lel­ké­szi kö­zös­sé­gek (fra­ter­ni­tá­sok, con­tu­ber­ni­u­mok) ve­ze­tő­it to­vább­ra is a ka­to­li­kus fő­es­pe­re­sek ne­vez­ték ki. En­nek az át­me­ne­ti ál­la­pot­nak ve­tett vé­get a zsol­nai zsi­nat.

A zsi­nat össze­hí­vá­sá­ra az adott le­he­tő­sé­get, hogy a Bocs­kai-moz­gal­mat le­zá­ró bé­csi bé­két tör­vény­be fog­la­ló 1608-as or­szág­gyű­lés tör­vé­nyei az evan­gé­li­ku­sok szá­má­ra is biz­to­sí­tot­ták a sza­bad val­lás­gya­kor­la­tot és a szu­per­in­ten­den­sek vá­lasz­tá­sát. E szu­per­in­ten­den­sek meg­vá­lasz­tá­sa és jog­kö­rük kö­rül­írá­sa volt a leg­fon­to­sabb fel­ada­ta a zsol­nai zsi­nat­nak.

1. nya­rán dog­ma­ti­kai vi­ták mi­att si­ker­te­len volt az el­ső kí­sér­let az egy­há­zi tör­vé­nyek meg­al­ko­tá­sá­ra. A kö­vet­ke­ző év­ben há­rom egy­ház­me­gyei elő­ké­szí­tő ta­nács­ko­zás után ült össze a zsi­nat, ame­lyen Thur­zó György gróf, az elő­ké­szí­tés­ben te­vé­ke­nyen részt ve­vő, 1609-ben az or­szág el­ső fő­mél­tó­sá­gá­vá, ná­dor­rá vá­lasz­tott evan­gé­li­kus fő­rend el­nö­költ. A zsi­nat meg­ha­tá­ro­zó lel­ké­sze Lá­nyi Il­lés (Eli­as Lá­ni) biccsei es­pe­res, Thur­zó György ud­va­ri lel­ké­sze volt. A zsi­na­ton lel­ké­szek mel­lett a vár­me­gyék vi­lá­gi kül­döt­tei és nyolc evan­gé­li­kus fő­rend is részt vett.

Thur­zó György sze­mé­lye­sen ter­jesz­tet­te elő a zsi­nat tár­gya­it, me­lyek kö­zül a leg­fon­to­sabb az volt, hogy a kép­vi­sel­te­tett tíz vár­me­gye (Tren­csén, Lip­tó, Ár­va, Tu­róc, Zó­lyom, Hont, Nóg­rád, Nyit­ra, Bars és Po­zsony) ré­szé­re há­rom szu­per­in­ten­denst vá­lassza­nak. A kor­szak­ban szo­kat­la­nul „de­mok­ra­ti­kus” mó­don, név sze­rin­ti írás­be­li sza­va­zás­sal meg­vá­lasz­tott szu­per­in­ten­den­sek – Lá­nyi Il­lés, Me­lik Sá­mu­el (Sa­mu­el Me­lík) és Ab­ra­ha­mi­des Izsák (Izák Ab­ra­ha­mi­des) – fel­ada­ta­it ír­ták le az el­fo­ga­dott zsi­na­ti tör­vé­nyek.

A szu­per­in­ten­den­sek leg­fon­to­sabb dol­ga az egy­há­zak éven­kén­ti lá­to­ga­tá­sa, a ta­ní­tás tisz­ta­sá­gá­nak meg­őr­zé­se, a gyü­le­ke­ze­tek jo­ga­i­nak és anya­gi ja­va­i­nak vé­del­me­zé­se, a pe­res ügyek­ben va­ló bí­rás­ko­dás volt. A szu­per­in­ten­den­sek lel­ké­sze­ket is szen­tel­het­tek, ez­zel egy­sze­rű­sít­ve a lel­ké­szi után­pót­lás biz­to­sí­tá­sát (a ko­ráb­bi idő­szak­ban a lel­kész­je­löl­te­ket kül­föl­dön szen­tel­ték fel).

1610-ben ter­mé­sze­tes volt, hogy az anya­nyel­vi­sé­get oly fon­tos­nak val­ló evan­gé­li­kus egy­ház­ban a tiszt­ség­vi­se­lők meg­vá­lasz­tá­sa­kor te­kin­tet­tel vol­tak az egy­ház­ta­gok anya­nyel­vé­re is. A szu­per­in­ten­den­sek mel­lé vá­lasz­tot­tak há­rom „ins­pek­tort” is He­u­che­lin Si­mon, Lent­fi Pál, il­let­ve Ke­ver­ti Ist­ván sze­mé­lyé­ben, az elő­ző ket­tőt a né­met, az utób­bit pe­dig a ma­gyar anya­nyel­vű gyü­le­ke­ze­tek ré­szé­re. A zsi­na­ti ká­no­nok sze­rint az ins­pek­to­rok a szu­per­in­ten­den­sek alá vol­tak ren­del­ve, de – a lel­kész­szen­te­lés ki­vé­te­lé­vel – az övé­ké­vel meg­egye­ző jo­go­sít­vá­nyok­kal ren­del­kez­tek. Nem­csak a nyel­vi, ha­nem a szo­kás­bé­li kü­lönb­sé­gek­re is te­kin­tet­tel volt a zsi­nat, ami­kor a ma­gyar lel­ké­szek­nek meg­en­ged­te, hogy az al­bát (fe­hér pa­pi in­get) ne kell­jen hasz­nál­ni­uk.

A fen­ti ren­del­ke­zé­sek meg­erő­sí­tik, hogy a nagy több­sé­gé­ben már 1610-ben szlo­vá­kok lak­ta Zsol­nán tar­tott zsi­nat szlo­vák anya­nyel­vű részt­ve­vői, tör­vé­nye­i­nek meg­al­ko­tói – a Tra­nos­ci­us­ban ké­sőbb meg­je­lent ének­szö­ve­gei mi­att a szlo­vák iro­da­lom­tör­té­net ál­tal mél­tán szá­mon tar­tott Lá­nyi Il­lés szel­le­mi ve­ze­té­sé­vel – nem szlo­vák egy­ház lét­re­ho­zá­sán fá­ra­doz­tak. A zsol­nai zsi­nat a szlo­vák evan­gé­li­kus test­vé­re­ink­kel kö­zös múl­tunk ré­sze.

A zsol­nai zsi­nat tör­vé­nyei má­ig meg­ha­tá­ro­zó­ak egy­há­zunk éle­té­ben. Meg­ala­poz­ták az evan­gé­li­kus egy­ház ön­ál­ló­sá­gát, a püs­pö­ki rend­szert, va­la­mint a vi­lá­gi­ak és egy­há­zi­ak együtt­mű­kö­dé­sét az egy­ház­kor­mány­zat­ban. Az el­len­re­for­má­ció, majd a sze­ku­la­ri­zá­ció és az egy­ház­el­le­nes dik­ta­tú­rák ha­tá­sa­i­tól ugyan ez az egy­ház­szer­ve­zet sem tud­ta tel­jes­ség­gel meg­vé­de­ni az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te­ket, de min­dig új­ra fel­hasz­nál­ha­tó min­tát adott az új­ra­kez­dés­hez. Négy­száz éves „ala­pí­tó ok­ira­tunk” alap­el­ve­it ma is vál­lal­hat­juk.

Ker­tész Bo­tond

::Nyomtatható változat::