Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 14
- Kényes kérdések hétfőn hattól
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Kényes kérdések hétfőn hattól
A bioetika tárgykörébe tartozó témák száma meglehetősen nagy: a genetikán és a génterápián belül az őssejtek atomi szintjétől az abortusz és az eutanázia emberi-erkölcsi problémáin át egészen a klímaváltozás egész bolygónkat érintő kérdéséig sok mindenről van mit mondania. Ezért is sikerült rendkívül jól az Evangélikus Egyetemi Lelkészség és a Luther Márton Szakkollégium közös szervezésében megtartott bioetikai konferencia március 22-én a Lágymányosi Ökumenikus Központban.
Az egyetemi gyülekezet HéHa (hétfőn hatkor) nevű sorozata, amely a teljesen különböző világnézetű, korú és hátterű fiatal felnőttek beszélgető köre, ebben a félévben a valóságot vizsgálja különböző szempontokból. Volt már szó például a művészeten átszűrődő valóság mibenlétéről Bálint Ádám képzőművésszel beszélgetve, de lesz olyan alkalom is, amely a filmek valóságát tárgyalja magyar filmes szakemberek segítségével, vagy éppen az álom és a valóság kapcsolatát vizsgálja egy álomkutatóval.
A legutóbbi eszmecsere a bioetika kérdéskörével foglalkozott, és minthogy ez egybeesett a Luther-otthon által szervezett konferenciasorozat esedékes témájával, a megnövekedett létszámú hallgatóság a két alkalmat összekötve együtt beszélgetett a meghívott vendégekkel. Az utóbbiak ezúttal hárman voltak: dr. Somosi György, a Magyar Bioetikai Társaság elnökségi tagja, dr. Hajnal Márton orvos-fizikus és dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) adjunktusa. A hallgatóság a Luther-otthon és az egyetemi gyülekezet tagjai közül került ki, valamint az EHE hallgatói is képviseltették magukat. Moderátorként e sorok írója működött közre.
Az egyetemi gyülekezet lelkészének, Körmendy Petrának a kérdésére felelve Somosi György összefoglalta, hogy bioetikai alapelvként elsősorban a közjó és a bizalom, valamint a közösségi szempontok prioritása érvényesül, és azt is megtudhatták az egybegyűltek, hogy akár valamely járványügyi kérdésben is szerepet kaphat e diszciplína.
Orosz Gábor Viktor – aki doktori disszertációjában az emberi méltóságot a genetika, illetve a génterápia kontextusában vizsgálta – elmondta: egyenes vonal húzódik a géntől az emberi társadalomig, mert egy genetikai defektus vagy a köré csoportosuló kutatás kihat a társadalomra is. Példaként a „status quo ante” elvet érdemes említeni: a tudományos fejlődés azzal is jár, hogy ha a birtokunkba kerülő tudásról kiderül, hogy nagy veszélyeket is rejt, attól még nem mondunk le róla. A preimplantációs genetikai diagnosztika kapcsán az abortusz válik némileg okafogyottá, hiszen egy beültetés előtti embrió esetében talán kevésbé kényes a kimutatott defektus miatt lemondani róla.
Ugyanakkor – hangzott el a hallgatóság részéről a kérdés –, ha valami kevésbé kényes etikailag, akkor az már etikus? Orosz Gábor Viktor válaszából kiderült: a bioetikai határok megvonása valóban roppant nehéz föladat, és óriási veszélyeket rejt magában. Tiszteletben kell tartanunk egymás emberi méltóságát Isten és ember előtt – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a felelősségvállalásban benne van a tévedés lehetősége is.
Hajnal Márton, aki jelen volt a 2004-ben Koppenhágában tartott ökológiai konferencián, szintén a felelősségvállalásról beszélt. Véleménye szerint nem elég a konferenciázás és a parttalan beszéd. Nagyon markánsan fogalmazta meg, hogy hol húzódik az egyes ember felelőssége, és milyen eszközökkel rendelkezik akkor, amikor olyan, a környezetet pusztító eszközöket használ, mint például a busz vagy a laptop, esetleg olyan húst eszik, amely nagy arányban tartalmaz a kivágott esőerdők helyén termesztett szóját. II. János Pál pápa egyik mondata is előkerült, mely szerint a környezeti válság erkölcsi és etikai válság. Való igaz, a környezetéért felelősséget nem vállaló ember válsága erkölcsi természetű.
A hallgatóság körében előkerültek más kérdések is az eutanáziáról és az abortuszról, és hangot kapott egy kissé holisztikusabb szemlélet is, amely a szenvedést nem föltétlenül problematikusnak, hanem bizonyos esetekben szükségszerűnek látja, de volt olyan is, aki az orvosi közreműködéssel végzett öngyilkosság kapcsán megjegyezte, hogy az abortusz is ilyen gyilkosság.
Azt a gondolatot, hogy az emberi méltóság része közösségbe születni és az élet végén közösségből távozni, meggyőzően támasztotta alá, ahogyan a konferencia fokozatosan közös beszélgetéssé alakult. Többek véleménye szerint a beszélgetés két órája sem volt elegendő… Azzal azonban mindenki egyetértett, hogy nagyon értékes eseménynek adott helyet a Lágymányosi Ökumenikus Központ.
Liszka Viktor
::Nyomtatható változat::
|