Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Új­ra­in­du­lá­sá­nak huszadik év­for­du­ló­ját ün­ne­pel­te már­ci­us 27-én a Ma­gyar Evan­gé­li­u­mi Ke­resz­tyén Di­ák­szö­vet­ség (MEKDSZ). Több száz egye­te­mis­ta és volt di­ák gyűlt össze a budapesti Rhé­ma Kon­fe­ren­cia-köz­pont­ban, hogy em­lé­kez­ze­nek és együtt örül­je­nek. A MEKDSZ olyan fe­le­ke­zet­kö­zi szer­ve­zet, amely a ma­gyar egye­te­me­ken, fő­is­ko­lá­kon mű­kö­dő ön­te­vé­keny bib­lia­kö­rö­ket tá­mo­gat­ja és fog­ja össze. Olyan di­ák­moz­ga­lom, amely egy­szer­re öreg és fi­a­tal, hi­szen ere­de­ti­leg 1904-ben ala­pí­tot­ták, majd 1949-es meg­szű­né­se után 1989-ben le­he­tett új­ra­in­dí­ta­ni.

A ke­rek év­for­du­ló meg­ün­nep­lé­se al­kal­mat nyúj­tott ar­ra, hogy a je­len­lé­vők fel­idéz­zék, mennyi min­den vál­to­zott az el­múlt két év­ti­zed­ben. Be­ve­ze­tés­ként Pász­tor Zol­tán, a MEKDSZ el­nö­ke kö­szön­töt­te az egy­be­gyűl­te­ket.

Jo­nat­han Lamb, az In­ter­na­ti­o­nal Fel­lows­hip of Evan­ge­li­cal Stu­dents (IFES) nem­zet­kö­zi szer­ve­zet volt eu­ró­pai tit­ká­ra Pri­o­ri­tá­sok a di­ák­misszi­ó­ban cím­mel tar­tott elő­adást. Ki­emel­te, hogy a MEKDSZ, amely a kez­de­tek­től fog­va az IFES tag­szer­ve­ze­te, Kö­zép-Eu­ró­pa egyik leg­erő­sebb di­ák­moz­gal­ma. Ezt a mun­kát csak Is­ten ere­jé­vel le­het foly­tat­ni. Ap­Csel 20,17–27 alap­ján fog­lal­ta össze, mi­re kell oda­fi­gyel­ni a di­á­kok kö­zött vég­zett mun­ká­ban. A leg­fon­to­sabb alap­el­vek: az evan­gé­li­um hű­sé­ges hir­de­té­se, a hi­te­les élet, az együtt ér­ző azo­no­su­lás a má­sik­kal, az „en­ge­del­mes szen­ve­dés” és a lel­ki fe­gye­lem.

Ez­után a di­ák­szö­vet­ség el­múlt húsz évé­ben egy­mást vál­tó tit­ká­rok – Her­jecz­ki Kor­nél, Bern­hardt Dó­ra, Fro­uk­je de Ho­op, Sch­wáb Zol­tán és Já­ray Már­ton – be­szél­tek él­mé­nye­ik­ről, ta­pasz­ta­la­ta­ik­ról.

A prog­ra­mok­kal pár­hu­za­mo­san, il­let­ve az ebéd­szü­net­ben le­he­tő­ség nyílt a MEKDSZ-mú­ze­um meg­lá­to­ga­tá­sá­ra, ahol az el­múlt húsz év re­lik­vi­á­it gyűj­töt­ték össze, va­la­mint a di­ák­kö­rök­ből ki­ke­rült mű­vé­szek mun­ká­i­nak meg­te­kin­té­sé­re. A lá­to­ga­tók meg­is­mer­het­tek több, a MEKDSZ-szel együtt­mű­kö­dő ke­resz­tény szer­ve­ze­tet is.

A dél­utá­ni prog­ram nyi­tá­nya­ként a je­len­le­gi tit­kár be­szélt a di­ák­szö­vet­ség jö­vő­ké­pé­ről. Já­ray Már­ton be­mu­tat­ta az ép­pen in­du­ló­ban lé­vő új pro­jek­te­ket is, töb­bek kö­zött a lel­ki­gon­do­zói kép­zést, az ön­kén­tes évet és a re­for­má­tus, az evan­gé­li­kus és a bap­tis­ta teo­ló­gu­sok kö­zös bib­lia­kö­rét. Meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint a MEKDSZ „nem olyas­mi, amit csi­ná­lunk, ha­nem ami tör­té­nik ve­lünk”, vagy­is ben­ne új­ra és új­ra Is­ten mun­ká­ját él­het­jük át.

A részt­ve­vők ez­után vi­deo­fel­vé­tel­ről meg­néz­het­ték az IFES ve­ze­tő­i­nek szü­le­tés­na­pi üd­vöz­le­tét, majd kis­cso­por­tok­ban öt­let­el­het­tek ar­ról, ho­gyan mű­köd­het­ne job­ban a szer­ve­zet és a már vég­zett di­á­kok kö­zöt­ti kap­cso­lat­tar­tás.

A na­pot kö­zös imád­ság és a szin­te már a MEKDSZ him­nu­szá­nak szá­mí­tó ká­non el­ének­lé­se zár­ta: „Az Is­te­né le­gyen min­den di­cső­ség! Ör­ven­dez­zen az Úr az ő né­pé­nek! Egész éle­tem­mel Uram di­csé­rem, ál­dom az ő szent ne­vét, amíg élek.”

Adá­mi Má­ria

::Nyomtatható változat::