Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Húsz év­vel ez­előtt nyi­tot­ta meg ka­pu­it a solt­vad­ker­ti Evan­gé­li­kus Egy­há­zi Óvo­da. Már­ci­us 27–28-án nagy­sza­bá­sú, két­na­pos ün­nep­so­ro­zat­tal em­lé­kez­tek a ke­rek év­for­du­ló­ra. Ki­csik és na­gyok, gye­re­kek, öreg­di­á­kok, szü­lők és ven­dé­gek mint­egy nagy csa­lád­ként ün­ne­pel­tek együtt a hét­vé­gén.

A leg­ki­seb­be­ket Gryl­lus Vil­mos ze­nés mű­so­ra szó­ra­koz­tat­ta a mű­ve­lő­dé­si ház­ban, a fel­nőt­tek Szé­kely And­rás ma­ga­tar­tás­ku­ta­tó A ma­gyar lel­ki­ál­la­pot – A ha­zai de­mog­rá­fi­ai hely­zet hát­tér­té­nye­zői cí­mű, mé­lyen el­gon­dol­koz­ta­tó elő­adá­sát hall­gat­hat­ták meg. A fi­a­tal ku­ta­tó a kö­zös­ség sze­re­pé­nek fon­tos­sá­gá­ról be­szélt, rá­mu­tat­va ar­ra, hogy a kö­zös­sé­gek fel­bom­lá­sa, az el­szi­ge­te­lő­dés és a ma­gány mi­lyen ko­moly lel­ki vál­to­zá­so­kat idéz­het elő az em­be­rek­ben; nem­csak az egyén­ben, ha­nem a nem­zet­ben is. Ezt kö­vet­te a vi­lág­hí­rű Boly­ki Bro­thers kon­cert­je az evan­gé­li­kus temp­lom­ban. A cso­dá­la­tos hang­zás­vi­lág, a já­té­kos, könnyed stí­lus tel­je­sen ma­gá­val ra­gad­ta a nagy­szá­mú kö­zön­sé­get. A szom­ba­t zá­rá­sa­ként – ahogy szü­le­tés­na­pos­hoz il­lik – az „öreg­di­ák”-ta­lál­ko­zón fel­vág­ták a hu­sza­dik szü­le­tés­nap­ját ün­nep­lő óvo­da tor­tá­ját, majd pezs­gős koc­cin­tás­sal ért vé­get a nap.

A va­sár­na­pi há­la­adó is­ten­tisz­te­le­ten a nagy­szá­mú gyü­le­ke­zet előtt Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke hir­det­te Is­ten igé­jét, míg Lup­ták György es­pe­res és Ho­mo­ki Pál lel­kész a li­tur­gia szol­gá­la­tát vé­gez­te.

Az ige­hir­de­tő a vi­rág­va­sár­na­pi evan­gé­li­u­mi tu­dó­sí­tás (Mt 21,1–16) alap­ján ki­emel­te, hogy már a je­ru­zsá­le­mi temp­lom­ban gyer­me­kek han­gos ho­zsan­ná­ja se­gí­tet­te Jé­zus­hoz a gyó­gyu­lás­ra vá­gya­ko­zó sán­tá­kat és va­ko­kat. A ki­csi­nyek éne­ke fi­gyel­mez­tet­te a fel­nőt­te­ket, hogy Dá­vid fia, a vár­va várt Mes­si­ás meg­ér­ke­zett, és kész be­vo­nul­ni az ő éle­tük­be is. Ezt a szol­gá­la­tot se­gí­tik az evan­gé­li­kus óvo­dák is, élü­kön a solt­vad­ker­ti „Kin­der­gar­ten” („gyer­mek­kert”) hi­va­tás­tu­dat­tal fel­vér­te­zett óvó­nő­i­nek ál­do­za­tos, oda­adó mun­ká­já­val. A pré­di­ká­ció vé­gén a püs­pök egy gyer­me­ké­neknek a se­gít­sé­gé­vel meg­éne­kel­tet­te az egész gyü­le­ke­ze­tet.

Az is­ten­tisz­te­le­ten és az azt kö­ve­tő ün­ne­pi köz­gyű­lé­sen fel­csen­dült a je­len­le­gi és volt óvo­dá­sok éne­ke a gyü­le­ke­ze­ti ének­kar, va­la­mint az Orf ütő­s­ze­ne­kar szol­gá­la­ta mel­lett.

A gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­je ál­tal ve­ze­tett köz­gyű­lé­sen La­ka­tos­né Hach­bold Éva ve­ze­tő óvó­nő óvo­da­tör­té­ne­ti át­te­kin­té­sé­ben fel­vá­zol­ta azt az utat, me­lyet a meg­ala­ku­lás óta meg­tet­tek. Sze­re­tet­tel tekintett vissza az együtt el­töl­tött évek­re, me­lyek alatt ők, óvó­nők is ren­ge­te­get épül­tek és ta­nul­tak. Is­ten ke­gyel­mé­ből iga­zi kö­zös­ség, mond­hat­ni, csa­lád for­má­lód­ha­tott az óvo­dá­ban.

Az ün­ne­pi köz­gyű­lé­sen be­mu­tat­ták az Is­ten böl­cső­jé­ben cí­mű köny­vet is, mely sok kép­pel, „Gyer­mek­száj” gyűj­te­ménnyel, vissza­em­lé­ke­zé­sek­kel, név­so­rok­kal tár­ja az ol­va­sók elé az óvo­da el­múlt húsz évét.

A köz­gyű­lé­sen el­hang­zott kö­szön­té­sek so­rát a he­lyi lel­kész zár­ta. Ho­mo­ki Pál há­lát adott a Te­rem­tő­nek a meg­tett útért, mél­tat­ta az óvo­da­ala­pí­tók fá­ra­do­zá­sa­it, és meg­kö­szön­te mind­azok tá­mo­ga­tá­sát, akik az el­telt húsz év­ben bár­mi­lyen for­má­ban se­gí­tet­ték a solt­vad­ker­ti Evan­gé­li­kus Egy­há­zi Óvo­dát.

Az is­ten­tisz­te­le­tet kö­ve­tő­en gaz­da­gon te­rí­tett fe­hér asz­ta­lok vár­ták az ün­nep­lő gyü­le­ke­ze­tet, ahol a sok­fé­le fi­nom­ság mel­lett kö­tet­len be­szél­ge­tés­sel zár­ták a két­na­pos ün­nep­ség­so­ro­za­tot.

– vas­tag –

::Nyomtatható változat::