Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A vi­rág­va­sár­na­pot meg­elő­ző hét­vé­gén tar­tot­ták meg – im­már ti­zen­he­te­dik al­ka­lom­mal – a Nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um dísz­ter­mé­ben az egy­há­zi kö­zép­is­ko­lák or­szá­gos öku­me­ni­kus sza­va­ló­ver­se­nyét. Hu­szon­egy di­ák szó­lal­ta­tott meg egy-egy gyöngy­sze­met 16–17. szá­za­di ma­gyar köl­tők, il­let­ve Jó­zsef At­ti­la is­te­nes ver­sei kö­zül.

A dísz­ter­met meg­töl­tő ta­nu­ló­if­jú­ság és az ér­dek­lő­dő fel­nőt­tek lel­ki fel­töl­tő­dé­sét és hit­be­li meg­erő­sö­dé­sét egy­aránt szol­gál­ták a mély át­élés­sel és bel­ső meg­győ­ző­dés­sel ki­mon­dott, több év­szá­za­dos vagy csak több év­ti­ze­des sza­vak, me­lyek ma is élő igé­vé lé­nye­gül­tek a nagy­hét kü­szö­bén, mert az Úr ér­ke­zé­sét, je­len­lé­tét vagy hi­á­nyát hir­det­ték édes anya­nyel­vün­kön.

A mű­vé­szet is­ten­ke­re­sés; ez a ver­seny a re­mény és az öröm ün­ne­pe; a vers­mon­dás alá­zat; a kis örö­mök­ben is Is­ten szól: jö­vök! – ezek vol­tak a ren­dez­vény fő­véd­nö­ke, dr. Bánsz­ki Ist­ván, a gim­ná­zi­um nyu­gal­ma­zott igaz­ga­tó­ja meg­nyi­tó­be­szé­dé­nek kulcs­sza­vai.

Tóth Ka­ta­lin is­ko­la­lel­kész kö­szön­tő­jé­ben hang­sú­lyoz­ta: ez a sza­va­ló­ver­seny al­ter­na­tív is­ten­tisz­te­let, ahol a vers­mon­dás ige­szol­gá­lat­tá ne­me­sül­het.

A zsű­ri két tag­ja ez év­ben mé­dia­szak­em­ber volt: Kó­sa Ár­pád, a Köl­csey TV ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó­ja és Sza­bó Eri­ka ma­gyar­ta­nár, a Suns­hi­ne Rá­dió hír­szer­kesz­tő­je. A zsű­ri el­nö­ke, Mark­o­vics At­ti­la – Nyír­egy­há­za Me­gyei Jo­gú Vá­ros Pol­gár­mes­te­ri Hi­va­ta­la ok­ta­tá­si, kul­tu­rá­lis és sport­iro­dá­já­nak osz­tály­ve­ze­tő­je – ki­je­len­tet­te: „Nem ma­ga­mu­to­ga­tás a vers­mon­dás, ha­nem szol­gá­lat a má­sik em­ber fe­lé, hogy ka­pott ké­pes­sé­ge­im­mel örö­met és szép­sé­get nyújt­sak. Ki­tá­rul­ko­zó lé­lek­kel kell meg­mu­tat­nom em­ber­tár­sa­im­nak a ben­nem lé­vő te­het­sé­get.”

Ez va­ló­sult meg a pén­tek dél­utá­ni elő­dön­tő so­rán, ame­lyen két for­du­ló­ban sza­val­ta el vá­lasz­tott köl­te­mé­nye­it a ti­zen­nyolc le­ány és a há­rom fi­a­tal­em­ber. A zsű­ri va­cso­ra után hoz­ta nyil­vá­nos­ság­ra a szom­bat dél­előt­ti dön­tő ti­zen­két részt­ve­vő­jé­nek ne­vét és a ver­sek cí­mét.

A szü­net­ben kér­dé­sem­re Má­té Zol­tán igaz­ga­tó­he­lyet­tes el­mond­ta, hogy ez a ver­seny ku­ri­ó­zum. Pá­rat­lan a ma­ga ne­mé­ben ha­zánk­ban, mert itt csak is­te­nes ver­sek kö­zül le­het vá­lasz­ta­ni, me­lye­ket az is­ko­la ta­ná­rai nagy gon­dos­ság­gal vá­lo­gat­nak össze, és tesz­nek köz­zé a hon­la­pon az ak­tu­á­lis év­for­du­lók, je­les na­pok fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel.

Iga­zi kü­lön­le­ges­sé­gek­kel, gyöngy­sze­mek­kel aján­dé­koz­ták meg a hall­ga­tó­sá­got a há­zi­gaz­dák. Te­het­sé­ges di­ák­ja­ik mu­tat­tak be mű­so­ra­ik­ból rö­vid íze­lí­tőt, pél­dá­ul az is­ko­la szín­ját­szó kö­ré­nek két lé­lek­épí­tő da­rab­ját is.

Az 1843-ban ala­pí­tott könyv­tár leg­fél­tet­tebb kin­cse­it – kö­zöt­tük a leg­ré­gibb, 1534-ben ki­adott vi­lág­föld­rajz­köny­vet – ka­ma­ra­ki­ál­lí­tá­son te­kint­het­ték meg a je­len­lé­vők. A tíz­ezer kö­te­tes mű­em­lék könyv­tár ál­lo­má­nyá­ból ezen­kí­vül több ré­gi, res­ta­u­rált Bib­li­át, szak­köny­vet is be­mu­ta­tott Pin­té­né Ko­si­na Ju­dit könyv­tá­ros, ve­tí­tett ké­pe­ken és kéz­be is vé­ve a bőr­kö­té­ses rit­ka­sá­go­kat.

A szom­bat dél­előt­ti dön­tőn, ün­ne­pé­lyes és mél­tó­ság­tel­jes csönd­ben, szin­te imád­ság­ként hang­zott fel a tu­cat­nyi is­te­nes vers, kö­zöt­tük a he­lye­zet­tek ál­tal elő­adot­tak: Ba­las­si Bá­lint: Se­gélj meg én­ge­met, én édes Is­te­nem; Szen­czi Mol­nár Al­bert: XC. zsol­tár; Ri­may Já­nos: Ki­ben ke­se­reg a ma­gyar nem­zet­nek rom­lá­sán és fo­gyá­sán; Jó­zsef At­ti­la: Csön­des es­té­li zsol­tár és a Tu­dod, hogy nincs bo­csá­nat.

Tar Já­nos­né, az in­téz­mény igaz­ga­tó­ja zá­ró ér­té­ke­lé­sé­ben el­mond­ta, hogy ez a ver­seny na­gyon fon­tos ta­nu­lá­si al­ka­lom is, mert e ver­sek ta­ní­ta­nak, ho­gyan tud­junk kér­ni, fo­hász­kod­ni, há­lát ad­ni s an­nál töb­bet is mon­da­ni, mint: Is­te­nem, se­gíts!

A zsű­ri el­nö­ke a díj­át­adást így kezd­te: „Úgy dol­goz­zál, mint­ha örök­ké él­nél, és úgy imád­kozz, mint­ha mind­járt meg­hal­nál!” Majd az­zal foly­tat­ta, hogy nem volt vi­ta a ta­gok kö­zött ab­ban, ki­ket vá­lassza­nak ki a leg­job­bak­nak. A ver­seny­zők érez­ték és ér­tet­ték a ne­héz ver­se­ket, s szé­pen tud­nak be­szél­ni. A ma­gyar nyelv ápo­lá­sa min­den­nél fon­to­sabb! A sza­va­ló­ver­seny el­ér­te cél­ját – ál­la­pí­tot­ta meg Mark­o­vics At­ti­la, s zá­rá­sul Ko­dályt idéz­te: „Ha te­het­ség van ben­nem, mű­vel­jem azt ki!”

Íme, a nyer­te­sek név­so­ra. El­ső he­lye­zett: Sza­bó Lil­la (Re­for­má­tus Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Gim­ná­zi­um, Kis­vár­da), má­so­dik he­lye­zett: Kiss Má­té (az Evan­gé­li­kus Egy­ház Aszó­di Pe­tő­fi Gim­ná­zi­u­ma és Kol­lé­gi­u­ma), har­ma­dik he­lye­zett: Bé­res Li­li­á­na (Arany Já­nos Gim­ná­zi­um, Nyír­egy­há­za). A há­zi­gaz­dák kö­zön­ség­dí­ját De­me Ad­ri­enn nyer­te el (Szent Lász­ló Ka­to­li­kus Szak­kö­zép­is­ko­la, Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Óvo­da, Kis­vár­da), míg a vá­ros Krú­dy bronz em­lék­ér­mét Te­ke­nős Bog­lár­ka kap­ta (Nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um). A he­lyi Bes­se­nyei Tár­sa­ság – mely­nek ser­le­gén ez ol­vas­ha­tó: „Mű­velt­sé­gért, ma­gyar­sá­gért küzd­jön min­den nem­ze­dék!” – ti­zen­há­rom ver­seny­zőt könyv­ju­ta­lom­ban ré­sze­sí­tett.

Zár­szó­ként el­hang­zott a jö­vő évi fel­hí­vás is: ugyan­itt ta­lál­koz­za­nak az is­te­nes ver­se­ket sze­re­tő di­á­kok, hir­det­ve az Úr ér­ke­zé­sét!

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::