Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 50
- Istennek szent Fia
Cantate
Hozzászólás a cikkhez
Istennek szent Fia
Advent harmadik hetében az Istennek szent Fia (EÉ 136) hirdeti az evangéliumot: „Ember váltságára / Eljött a világra / Szolgai formába, / Hogy minket megtartson, / Bűntől szabadítson.”
Az ének egy jelentős gyűjteményben, a cseh testvérek 1544-es, Johann Horn (Jan Roh) által szerkesztett, német nyelvű énekeskönyvében jelent meg. A Gottes Sohn ist kommen az előtte álló Menschenkind, merck eben (mely már Michael Weiße 1531-es énekeskönyvében is megtalálható) rövidebb változata. Az eredeti kilenc versszakból énekeskönyvünk hatot közöl (a 4., 6. és 8. hiányzik).
A költemény – a reformáció első generációjától megszokott módon – tömören foglalja össze Jézus Krisztusnak emberi világunkra gyakorolt hatását. Más adventi énekektől eltérően Jézus születését nem csupán leírja, hanem mai keresztény életünk alapjának nevezi: „Hogy megtérjünk bűnből”. Az idősíkok használatával – „Eljött a világra” / „Még ma is jön hozzánk” / „Újra el fog jönni” – Jézus földi életén túl az utolsó ítélet bekövetkeztére is utal.
Az erőteljes dúr dallam először a dél-csehországi Hohenfurt (Vyssi Brod) ciszterci apátságának kéziratában jelent meg 1410-ben, az Ave hierarchia latin kanció szövegével. Valószínűleg ezen a környéken és ebben az időben keletkezett, mert a cseh zenekultúra jegyeit viseli magán. A dallam ismertségét és közkedveltségét jelzi, hogy 1501 óta a cseh testvérek cseh nyelvű énekeskönyveiben is szerepel.
A német és a magyar énekeskönyv dallamvariánsa néhány helyen eltér egymástól. A hat szótagú sorokból álló, hatsoros strófa lendületét az adja, hogy a sorok ritmusa lényegében azonos: négy rövidebb hang után következik két hosszabb, az első hangon (többnyire) melizmával. A dallam oszlopai az alaphang (esz’), valamint a felső és az alsó dominánshang (b’ és b). Zeneileg három részre tagolódik. Az első rész hármashangzat-felbontás után skálamenettel érinti az oktávot, majd egy módosított hanggal a domináns hangnembe modulál. A második rész a hangterjedelem középső részét veszi igénybe, és az alsó dominánsra hajlik le. A harmadik rész kezdete hasonlít a dallam indulására, majd fel-le lépegetve éri el az alaphangot.
Ugyanerre a dallamra még egy – szintén cseh (huszita) eredetű – adventi verset énekelhetünk: az Itt a drága idő (EÉ 134) gondolatmenete sokban hasonlít most tárgyalt énekünkre. Mindkettő énekkincsünk legértékesebb rétegéhez tartozik. Énekeljük minél gyakrabban!
Ecsedi Zsuzsa
Útegyengetés
Advent harmadik vasárnapján magunk előtt látjuk Keresztelő Jánost, aki megtérésre szólítja fel a sokaságot. Akik pedig az új élet útjára akarnak lépni, azokat belemeríti a Jordán vizébe. Mai énekünk ezért emlékeztet bűneinkre, és ezért hirdeti nekünk a földre jött Üdvözítő kegyelmét, aki által van bűnbocsánat és szabadítás.
A reformáció korában írt szöveg az egyház megváltásról szóló tanításának tömény teológiai összefoglalása. Csupán az első versszak tanulmányozása kimeríthetné e rövid meditáció lehetőségeit. Megjelenik benne Jézus istenfiúsága, a helyettes áldozat kérdése, az Úr Szolgája teológia, valamint a bűnről és a megváltásról szóló tanítás.
Az ének további versei személyessé teszik számunkra ezt a dogmatikai alapvetést. Aktualizálja az ének adventi várakozásunkat azzal a bizonyságtétellel, hogy Jézus „még ma is jön hozzánk”. Ezért egyengeti az utat közöttünk s a közeledő Megváltó között, hogy semmi ne akadályozza a találkozást. Ezt az útegyengetést így fogalmazza meg az ének írója: Jézus „Tanít kegyelméből, / Hogy megtérjünk bűnből”. Teszi ezt úgy, ahogy tette földi életében: szavaival, példázataival, az irgalmasság cselekedeteivel.
Hogyan válaszolhatunk Jézus közeledésére? Mi a tanítás helyes „visszajelzése”? Erről énekel a harmadik versszak: „valóságos hit és igaz reménység”. Ez a keresztény ember kötelessége és lehetősége.
Sajnálatos módon Johann Horn szövegéből a magyar fordításban kimaradt két versszak, amelyek a személyes megváltástudatot erősítik azokban, akik ezt az éneket szívből zengik az Úrnak. Csak tartalmilag idézem a harmadik versszak után következő sorokat: „A szentségekben saját magát adja nekik eledelül [ti. azoknak, »kik őt nem szégyenlik«], hogy szeretetét és jóakaratát velünk tudassa.” Így válik világossá a hívő ember számára, mit is jelent Jézus valóságos jelenléte ebben a világban. Aki ugyanis tudatában van bűnös természetének, és vágyakozik a szabadításra, annak az élete szüntelen advent: várakozás Jézus megváltó kegyelmének közeledésére, amely felébreszti benne a reményt az újonnan születésre és az örök életre.
Az ének második fele az eljövendő advent felé fordítja figyelmünket. Így hangzik a másik kimaradt versszak tartalmi fordítása: „Hamarosan eljön utolsó napjuk, amikor lelküket a gonosztól megszabadítja, s őket az angyalok kórusához vezeti.” Ez az Útegyengető feladata: elvezetni minket a mennyei Atyát dicsőítők seregébe.
S hogy ki ez az Útegyengető? Isten Szentlelke, akit maga Jézus küldött el hozzánk, hogy „szívünket józan vigyázásra készítse el”. Két advent között élünk: ismerjük a földre jött Jézust, hozzá ragaszkodunk, és várjuk a vele való boldog találkozást.
Vető István
::Nyomtatható változat::
|