Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az 1595-ös öt­vá­rosi hit­val­lást – a hit­el­vek lu­the­ri ta­nok­hoz va­ló iga­zí­tá­sát – el­fo­ga­dó, a Habs­bur­gok ural­ta Ma­gyar Ki­rály­ság te­rü­le­tén fek­vő Bárt­fa, Eper­jes, Kas­sa, Kis­sze­ben és Lő­cse vá­ro­sa a há­rom rész­re sza­kadt Ma­gyar­or­szág egé­sze te­kin­te­té­ben is igen je­len­tős val­lá­si, kul­tu­rá­lis és ke­res­ke­del­mi köz­pont­nak szá­mí­tott. Ezen te­le­pü­lé­sek éle­tét és jó­lé­tét alap­ve­tő­en né­met ere­de­tű, lu­the­rá­nus val­lá­sú és az át­la­gos ma­gyar­or­szá­gi vi­szo­nyok­hoz ké­pest jó­val ko­ráb­ban pol­gá­ro­sult ré­teg ha­tá­roz­ta meg. E kul­túr­kör­nek ti­pi­kus kép­vi­se­lő­je volt a négy­száz év­vel ez­előtt szü­le­tett Ala­u­da Jó­zsef.

Ala­u­da 1610 kö­rül a fel­vi­dé­ki Lő­csén (ma Le­voča, Szlo­vá­kia) szü­le­tett – ab­ban a sze­pes­sé­gi vá­ros­ban, mely Jó­kai Mór A lő­csei fe­hér asszony és Mik­száth Kál­mán A fe­ke­te vá­ros cí­mű re­gé­nye ál­tal a ma­gyar­ság szá­má­ra min­dig meg­őr­ző­dik. Ere­de­ti csa­lád­ne­ve, a Lerch cip­szer szár­ma­zá­sá­ra utal, a fel­vett Ala­u­da név több hi­vat­ko­zás­ban Alu­da alak­ban sze­re­pel; ke­reszt­ne­vét a kor szo­ká­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en a la­ti­nos Jo­sep­hus for­má­ban hasz­nál­ta, míg a szlo­vák nyel­vű élet­raj­zi for­rá­sok Jo­zef­ként em­lí­tik.

Ta­nul­má­nya­it szü­lő­vá­ro­sá­ban kezd­te, majd 1628-tól 1630-ig a hí­res-ne­ves wit­ten­ber­gi egye­tem di­ák­jai kö­zött ta­lál­koz­ha­tunk ve­le. Há­rom 1629-es és egy 1630-as kel­te­zé­sű, la­ti­nul írt disszer­tá­ció fű­ző­dik a ne­vé­hez. Ezek kö­zül a szak­iro­da­lom­ban leg­in­kább idé­zett dis­pu­tá­ci­ó­ja (Dis­qui­sit­io ast­ro­no­mi­ca sec­un­da de ma­cu­lis lu­nae) Va­len­ti­no Kin­le­nio ad­junk­tus el­nök­le­te alatt ter­mé­szet­tu­do­má­nyos té­má­val, a Hol­don lát­ha­tó fol­tok­kal, az úgy­ne­ve­zett hold­ten­ge­rek­kel fog­lal­ko­zott (írás­mű­vét több for­rás hely­te­le­nül egy év­szá­zad­dal ké­sőbb­re, 1729-re da­tál­ja). Az egye­te­men szo­kás­ban lé­vő di­ák-üd­vöz­lő­ver­sek so­rá­ban Kem­mel Já­nos ké­sőb­bi evan­gé­li­kus lel­kész és ta­nár 1659-ben töb­bek kö­zött az uni­ver­zi­tás egy­ko­ri di­ák­já­nak, Alau­dá­nak aján­lot­ta fe­le­le­tét.

Ha­za­tér­te után, 1630-tól 1641-ig Lő­csén ta­ní­tott, va­la­mint is­ko­lai kon­rek­tor­ként mű­kö­dött. Ő volt to­váb­bá az if­jú Thö­kö­ly gró­fok­nak – a Wes­se­lé­nyi Fe­renc ná­dor ál­tal szer­ve­zett Habs­burg-el­le­nes össze­es­kü­vés részt­ve­vő­jé­nek, a ku­ruc had­ve­zér, er­dé­lyi fe­je­de­lem Thö­kö­ly Im­re (1657–1705) édes­ap­já­nak, Ist­ván­nak (1623–1670), va­la­mint fél­test­vé­ré­nek, Zsig­mond­nak (1618–1678) – a ne­ve­lő­je. A he­lyi köz­élet­ben be­töl­tött fon­tos sze­re­pét jel­zi, hogy 1641-től vá­ro­si ta­ná­csos­nak, sze­ná­tor­nak vá­lasz­tot­ták meg, 1655-től 1660-ig pe­dig Lő­cse bí­rói tiszt­sé­gét lát­ta el.

Ala­u­da ne­vét köl­tő­ként is szá­mon tart­ják. Több la­tin nyel­vű al­kal­mi köl­te­ményt jegy­zett. El­ső­sor­ban la­ko­dal­mi ver­se­ket – kö­zöt­tük a kés­már­ki evan­gé­li­kus teo­ló­gus, ta­nár, or­vos, csá­szá­ri ma­te­ma­ti­kus, ge­og­rá­fus és csil­la­gász Frö­lich Dá­vid­nak és if­jú ará­já­nak szó­lót –, de gyász­vers is fű­ző­dik ne­vé­hez. 1634-ben Lu­ther Már­ton ka­te­kiz­mu­sá­nak Pri­bi¨ Dá­ni­el ál­tal szlo­vák nyel­ven meg­je­len­tett, csa­tol­mány­ként el­mél­ke­dé­se­ket, imád­sá­gos és éne­kes­köny­vet tar­tal­ma­zó ki­adá­sá­ba, 1638-ban Ce­ba­ni Áb­ra­hám szent­írá­si idé­ze­tek­kel, elő­hang­gal, ma­gya­rá­za­tok­kal ki­egé­szí­tett evan­gé­li­kus val­lá­si köl­te­ményt tar­tal­ma­zó ki­ad­vá­nyá­ba írt kö­szön­tő ver­set.

Csa­lád­tag­jai kö­zül lá­nyá­ról, Ala­u­da Zsu­zsan­ná­ról van tu­do­má­sunk. Ő Günt­her And­rás­sal (1634–1709) kelt egy­be 1663-ban. Günt­her Mal­dur­ban (ma Pod­horany, Szlo­vá­kia) szü­le­tett; Sá­ros­pa­ta­kon, Sá­tor­al­ja­új­he­lyen, majd a wit­ten­ber­gi és a jé­nai egye­te­men ta­nult, Sze­pe­so­la­szi­ban (ma Spi¨ské Vlachy, Szlo­vá­kia), il­let­ve Ká­posz­ta­fal­ván (ma Hra­bu¨ice, Szlo­vá­kia) töl­tött be evan­gé­li­kus lel­ké­szi ál­lást. A pro­tes­táns­ül­dö­zé­sek mi­att a szász­or­szá­gi Lip­csé­be me­ne­kült, az­tán Na­um­burg­ban fő­di­a­kó­nus­ként szol­gált.

Az írott for­rá­sok eb­ben a kor­szak­ban – úgy­szin­tén fel­vi­dé­ki te­rü­le­ten – ha­son­ló ve­ze­ték­név­vel, il­let­ve ke­reszt­név­vel Ala­u­da Jó­zsef (Io­sep­hi) kis­sze­be­ni is­ko­la­rek­tort, Ala­u­da Ber­ta­lan (Bart­ho­lo­ma­e­us) lő­csei evan­gé­li­kus lel­készt és a né­met nyel­vű gyü­le­ke­zet ad­mi­niszt­rá­to­rát, va­la­mint Ala­u­da Mi­hályt (Mic­ha­ele) em­lí­tik még, de a ro­kon­ság té­nye és fo­ka ma már nem ál­la­pít­ha­tó meg.

Ma­ga a lő­csei po­li­hisz­tor, Ala­u­da Jó­zsef 1664. de­cem­ber 14-én hunyt el.

Re­zsa­bek Nán­dor

::Nyomtatható változat::