Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 50
- Füstölgő
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Füstölgő
(A közelmúlt noteszlapjaiból)
Nyelvelés
A MÁV-magyar és a postamagyar után – e nyelveket kizárólag az adott szakterület munkatársai értik, ha értik – újabb vadhajtást hozott édes anyanyelvünk egyre terebélyesedő bikkfája: az áentéeszmagyarét. Az alábbi (fa)gyöngyöket egy körlevélből idézem: „…meghatározzuk… az un. életvonalat. Ez alatt azt a bevételt értjük, ami felett a rendelés már nem veszteséges. Amennyiben a rendelés az életvonalon felül van, a nyereség 1/3-át a rendelés kapja (=ösztönző), a 2/3-a központi amortizációpótlásra és a fejlesztésre fordítjuk.” S ezen új hajtás legszebb virága: „…a rendelésen dolgozó ponttermelők (sic!) révén befolyó összegeket összeadjuk és azt a helyi kollektíva havi javaslata alapján osztjuk meg az asszisztensek között.”
Ugye, érthető?
Kettő
Pista bácsitól, a holokausztot túlélt öreg boltostól hallottam először így használni: „Igenis nagysasszony, kettő darab rendel!”
Gyermekként még mulatságosnak tartottam, de ami manapság elhangzik – az már több kettőnél! Írjuk, olvassuk, mondjuk, halljuk: „Kettő darab menettértit kérek…” (az állomáson). „Krisztus harminckettő éves korában…” (vizsgán). „Az expedíciónak kettő darab regisztrált embere volt…” (interjúban), és sugározza kedvenc rádióadóm „a szavak erejével”: „Legközelebb tizenkettő órakor mondunk híreket.”
A postáskisasszony még ki is oktat: mert félreérthető, hiszen könnyen lehet négynek vagy hétnek hallani! Ezt az érvelést még elfogadnám, de miért kell így is írnom: 2200, azaz kettőezerkettőszáz forint?
És ki az a vérmes, botfülű vízilabdarajongó, aki a kétezertizenkettes olimpia helyett hétezertizenkettőben szeretné kedvenc csapatát ismét a dobogó legmagasabb fokán látni?!
Ozsváth Sándor
::Nyomtatható változat::
|