E heti Luther-idézet

Hozzászólás a cikkhez

„Jegyezd meg tehát azt, amit gyakran mondtam, hogy a gyónásnak két része van. Az első a mi cselekedetünk és dolgunk: panaszolom bűneimet, és sóvárgok lelki vigasztalásra és felüdülésre. A másik olyan cselekedet, amelyet Isten végez, amikor ember szájába adott igével feloldoz engem bűneimtől. Ez a második a legfontosabb és a legnemesebb rész, amely a gyónást gyönyörűvé és vigasztalóvá teszi. Eddig azonban csak a mi cselekedetünket sürgették, és csak azzal törődtek, hogy egészen tisztára meggyónjunk, a legszükségesebb, második részt pedig nem becsülték, róla nem prédikáltak, mintha a gyónás mindenestől csak olyan jó cselekedet volna, amellyel megfizetünk Istennek, és mintha nem volna érvényes a bűnbocsánat, és nem volna megbocsátva a bűn, ha a gyónás nem történt tökéletesen és hajszálnyira pontosan.”

Luther Márton: Nagy káté (Prőhle Károly fordítása)

::Nyomtatható változat::