Cantate

Hozzászólás a cikkhez

A vízkereszt ünnepe utáni harmadik hét éneke újra egy időben távoli dallam és szöveg találkozása. A Mily boldog, aki Jézusban, mint hatalmas barátban és irgalmas megváltóban bízik mindenkor bátran (EÉ 384) szövegét Johan Ludvig Runeberg (1804–1877), a finnek nemzeti költője írta; ezt a verset énekeskönyvünk szerkesztői egy Luther-dallammal kapcsolták össze.

Runeberg jelentősége a finn nemzeti öntudat és identitás kialakulásában ugyanolyan fontos, mint két kortársáé, a Kalevalát összeállító Elias Lönnroté és a filozófus, államférfi Johan Vilhelm Snellmané.

Runeberg az európai romantika és nemzeti ébredés korának költője volt. Fiatalkori vidéki útjain megismerkedett a finn tájakkal és a finn néppel. Már 1830-ban, Paavo gazda című versében arról a szívós földművesről ír, aki az egymást követő rossz termésű években kénytelen fele rész fenyőkérget sütni kenyerébe. Mikor aztán Paavo végül jó termést takaríthat be, akkor is azt mondja asszonyának, hogy „fele rész kérget süss a kenyérbe”, mivel „elfagyott a szomszédunk vetése”.

Ezek után érdekes ellentmondásnak tűnhet, hogy Runeberg svéd nyelven írt. Svédországban és Norvégiában máig jól ismerik őt. Runeberget kora nagy európai romantikusaival állíthatjuk egy sorba (mint a francia Hugo, az angol Shelley és Keats, az orosz Puskin és Lermontov vagy a magyar Petőfi).