Cantate

Hozzászólás a cikkhez

Az életnek sok olyan pillanata van, amikor azt érezzük, hogy nem jó az egyedüllét. Jó tudni, hogy elhordozhatatlanságig fokozódó terhemet valakivel meg lehet osztani. Felemelő érzés átélni, hogy örömöm mások arcára is mosolyt csalogat. Egyszer a kínok kínját állja ki az ember, amíg képessé lesz kinyitni a lelkét, hogy szavanként préselje ki magából valaki előtt élete fájdalmát, másszor legszívesebben megsokszorozná azok számát, akik láthatják, hallhatják azt az örömöt, amely egyszer csak megtalálta. Akár így, akár úgy, nehezen vagy könnyen, könnyezve vagy nevetve, de kell, hogy ne legyünk egyedül.

Ki az, akire mindig számíthatunk? Keserű tapasztalat, hogy a nehéz pillanatok sokszor eltávolítják azokat, akiket közelinek gondoltunk, és az élet magaslatain is megérezhetjük, hogy az irigység a mosoly maszkja mögött sokakban megöli az őszinte örömöt. Van olyan csodálatos barát, aki még közelebb lép, még jobban odafigyel, ha baj van, ha pedig felhőkig emel az öröm, felszabadultan és boldogan emelkedik velem együtt? A választ vízkereszt bölcseit követve találhatjuk meg Betlehem kisdedében, az értünk született Megváltóban.

Megtalálhatjuk mindannyian, mert úgy érkezett a világba, hogy senki sem sajátíthatta ki. Próféták várták, de a pásztorok imádták; királyok áhították, de a napkeleti bölcsek vették észre. Népe várta a dicsőségbe emelkedést, de a kapernaumi százados hite lett a mérce, győzelmes pálmaágas uralkodót akartak látni benne, de a kereszt töviskoronás királyaként győzött mindenek felett végtelen szeretetével. Ezért nincsen személyválogatás, nincs előjog, nincs feltétel. Csak az ember van, akinek még hitetlenségén is segíteni kell, hogy felemelje végre tekintetét a porból, és meglássa maga fölött azt, aki nem leigázni, hanem felemelni akarja, aki mellette akar lenni a hit harcaiban, a kétség támadásában, Istentől elsodró fájdalomban, hogy segítsen győzni, hinni, megmaradni.

Az ének üzenete a mindenkit megtartó Megváltóról csodálatosan kapcsolódik a heti ige óriási perspektívájához. A négy égtáj itt nem pusztán földrajzi fogalom: tér és idő teljessége sűrűsödik ebbe a képbe. S mindaz, aki térnek és időnek részese a teremtett világban, a tér és idő korlátait örökre ledöntő eljövendő teljességnek is részese lehet. Nem kell mást tenni, mint tudni, hogy ki az a hatalmas barát, aki mindig mellettem áll. Örömben és bánatban, hitben és lázadásban, bűnben és kegyelemben, halálban és életben. Mindörökké.

Ördög Endre

::Nyomtatható változat::