Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

Idén a tavalyinál 841-gyel több képzés közül választhatnak a felsőoktatásba készülők: 3256 alapképzés, 85 egységes és osztatlan, 1455 felsőfokú szakképzés és 3484 mesterképzés áll rendelkezésükre, amelyek közül február 15-ig csak hármat jelölhetnek meg. Nem vagyok matematikus, de talán nem túlzás azt állítani, hogy a lehetséges kombinációk száma az elviselhetőség határát súrolja. A döntés tehát nem egyszerű – ráadásul a ponthatárok megállapítása után is adódhatnak nem várt fordulatok, ha az érintettek a jelentkezési lapok feladása előtt megfeledkeznek bizonyos dolgok mérlegeléséről.

Gondoljunk bele, mennyi kérdés keringhet ezekben a napokban fiatalok tízezreinek a fejében, mennyi álmatlan éjszaka, vita és beszélgetés, mennyi kósza hír, mennyi téves vagy igaz információ után jutnak el odáig, hogy megnevezzék a három kiválasztott képzést!

A példa kedvéért tegyük fel, hogy fiatal hősünk a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán meghirdetett gyógypedagógia szakot jelöli meg első helyen. A teljesség igénye nélkül vegyük sorra, mennyi mindent kellett mérlegelnie ahhoz, hogy megszülessen a döntése.

Ha kellőképpen elhivatott, mert mindig is tudta, hogy gyógypedagógus szeretne lenni, akkor „csupán” azt kell felmérnie, hol oktatják a legmagasabb színvonalon az országban a választott tudományterületet a www.felvi.hu oldal adatbázisában található húsz gyógypedagógia-képzés közül. A „felméréshez” szükséges tudnivalók – milyenek a tanárok, a közösség, az elhelyezkedési lehetőségek és így tovább – általában szájhagyomány útján terjednek. Olyanokat érdemes megkérdezni, akik az adott szakra járnak, vagy ott végeztek. Persze ez sem százszázalékos információ, hiszen könnyen lehet, hogy hősünk teljesen mást vár a képzéstől, mint a megkérdezettek. De vannak statisztikák vagy internetes fórumok is, amelyek segíthetik az eligazodást.

Abban az esetben, ha az illető nem szegedi lakos, azt is mérlegelnie kell, hogy elszakadjon-e otthonról – adott esetben az ország másik végéből –, vállalva a kollégiumi élet kifürkészhetetlen, ugyanakkor felejthetetlen ösvényeit. Ráadásul a kollégiummal nagyon mellé is lehet fogni, hiszen a magyarországi diákszállások jelentős része nem vagy alig üti meg az európai színvonalat, amiért persze a kollégiumi közösségi élet jócskán kárpótolhat, ám például egy tízemeletes fővárosi kollégiumban, ahol semmilyen közösségi tér nincs, ez sem alakul ki egykönnyen.

Ezért érdemes, ha lehetőség adódik rá, szakkollégiumba is jelentkezni, ahová ugyan van felvételi, viszont általában igényesebb a szállás, és kisebb a lakóközösség, többnyire hasonló szakterületről érkeznek a diákok, és számos délutáni közös program és/vagy kurzus közül lehet választani, amelyek a szakmai fejlődést is segítik. Nem utolsósorban pedig a szakkollégiumi múlt rendkívül jól mutathat majd az önéletrajzunkban.

Feltehetjük ugyanakkor azt is, hogy hősünk albérletbe szeretne költözni, amelynek a kollégiummal szemben számtalan előnye van, persze hátránya is akad bőven. Ilyenkor azt érdemes elsősorban mérlegelni, hogy ez a megoldás mennyire terheli plusz költségekkel a családi kasszát, amelyet az egyetemi évek albérlet nélkül is meglehetősen megviselnek.

Végezzünk egy gyors fejszámolást: ha maradunk a kollégiumnál, akkor havi 10 000–15 000 forinttal kell számolnunk, az étkezésre szánt pénz havonta 20 000–25 000 forint, a hazautazás körülbelül 10 000 forint (ez természetesen attól függ, milyen messze lakik az illető). És akkor még nem számoltunk a tömegközlekedéssel, a tankönyvek, jegyzetek beszerzésének költségeivel, nem beszélve a közösségi és/vagy kulturális életre (mozi, színház, kiállítás, koncert), esetleg a ruházkodásra szánt összegről.

Mindezek havonta összesen körülbelül 60 000–70 000 forintot tesznek ki, amiből kényelmesen lehet élni és fiatalnak lenni. Természetesen „extrák” nélkül kevesebb pénzből is kijöhetünk, ám személyes tapasztalatból tudom, hogy a közösségi és kulturális élet örömeit, a külföldi konferenciákat és ösztöndíjakat nem érdemes megspórolni az egyetemi évek alatt. Ezért lehet diákmunkát is vállalni az iskola mellett, de szülői támogatás nélkül az ösztöndíj és a szociális támogatás Magyarországon önmagában nem elég a megélhetéshez. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a fővárosban lényegesen drágább az élet.

Aki pedig nem államilag finanszírozott, hanem költségtérítéses képzésben vesz részt, annak tandíjat is kell fizetnie. A példaként választott gyógypedagógia szakon ez 145 ezer forint félévenként.

Az anyagi helyzeten túl a felvételi után a legtöbb azon múlik, hogy hősünk talál-e megfelelő közösséget, amelyben barátokra lelhet, amelynek teljes értékű tagja lehet, ahol segítik, odafigyelnek és számítanak rá.

Magyarországon jelenleg Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Piliscsabán és Szegeden működik evangélikus egyetemi gyülekezet, amelyekben számtalan különböző közösségi program közül lehet választani, és ahol a lelkészek örömmel állnak a felsőoktatás újdonsült polgárainak rendelkezésére. Keresztény közösségeink tárt karokkal várnak minden újonnan érkezőt. Érdemes felkeresni őket, hiszen közösség nélkül elértéktelenedik a szabadidő, sivár és szürke marad az egyébként vonzó és színes diákélet.

Laborczi Dóra

::Nyomtatható változat::