Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.” (Lk 13,29)

Vízkereszt ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten missziós terveibe és tetteibe adnak betekintést; ő az egész világért küldötte egyszülött Fiát (lásd Jn 3,16)! Isten szeretete Jézusban látható, aki váltságul jött el a világba, és életet hozott az embernek. „Világosság árad az igazra és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek, ti igazak, az Úrban, magasztaljátok szent nevét!” (GyLK 736,11.12) Megjelent Isten dicsősége emberi testben: „Már fénylik az igazi világosság, és aki szereti az ő embertársát, az a világosságban marad.” (1Jn 2,8.10; LK) Jézus meggyógyította a kapernaumi pogány százados béna szolgáját; de ez nem „távgyógyítás”! „Uram, (…) csak egy szót szólj…” „Menj el, és legyen a te hited szerint.” (Mt 8,8.13) Luther szerint: „Ez a történet kétféle, illetve kettős csodáról szól. Jézus nem magáért, hanem értünk tett ilyen csodát. De azok a csodák, mint amilyen a kapernaumi római százados hite is – folytatódnak, és mindvégig megmaradnak.” Pál szerint az evangéliumban „Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki” minden embernek. Már a próféta hirdette: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” (Róm 1,17; lásd Hab 2,4) Az Istentől rendelt időben, „azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön”, mert népei „megtérnek az Úrhoz” (Ézs 19,24.22). A nagy szárazságot követő éhínség idején Isten Illést küldte el a sareptai özvegyhez, akinek engedelmes hite által „a lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az Úr ígérete szerint” (1Kir 17,16). A pogányok leendő apostolát, választott eszközét Jézus személyesen „misszionálta” a damaszkuszi úton, ahol megtörtént a „pálfordulás”: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” Amint Pál újra látott, „azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (ApCsel 9,5.20). A mai christianusoknak, azaz misszionáriusoknak sincs más küldetésük! Naomi az éhínség miatt ment el Betlehemből Móáb országába, de amint az elmúlt, férje és fiai halála után visszatért. A móábi menye, Ruth vele ment: „Mert ahová te mégy, oda megyek (…). Néped az én népem, és Istened az én Istenem.” (Ruth 1,16) Mivel a zsidók káromolva ellene mondtak Pál beszédének, elutasították Isten igéjét, így ő a pogányokhoz fordult: „Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.” (ApCsel 13,47) A próféta e szava (lásd Ézs 49,6) Jézusban vált valóra, de ő minden követőjére rábízta az evangélium hirdetését (lásd Mk 16,15). Jézust elutasították Názáretben, s szakadékba akarták taszítani. „Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.” (Lk 4,24) Isten pogánymissziós munkája az üvegtengernél ér célba; „mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted…” (Jel 15,4) „Jő minden tájról, együtt énekel… / Halleluja! Halleluja!” (EÉ 454,7)

Garai András

::Nyomtatható változat::