Hozzászólás a cikkhez

A Magyar Madártani Egyesület (MME) a széncinkét választotta a 2011. év madarának. Ezt a kedves, színes kis madarat mindenki ismeri, hiszen szinte mindenhol előfordul: erdőkben és kertekben, de még a nagyvárosokban, a lakótelepeken is megtalálható. A téli madáretetők leggyakoribb látogatója. Nem veszélyeztetett faj, éppen ezért tűnik meglepőnek, hogy az év madara lett.

Az MME indoklása szerint éppen azért esett a választás a széncinkére, mert fontos a pozitív példa. A széncinke felhívja a figyelmet arra, hogy mindannyiunk felelőssége a természetes élőhelyek megőrzése, a fajok megmaradása. Sajnos ma a világ szinte minden részén olyan óriási mértékű az élőhelyek átalakítása, hogy az a laikus szemlélő számára is nyilvánvaló. Megdöbbentő látvány a tarra vágott erdők kopársága, a gombamód szaporodó ipari parkok és bevásárlóközpontok sivár egyformasága és ezek következményei: a táj kiüresedése, a fajok eltűnése és a környezetszennyezés.

Azt gondoljuk, mindez értünk, a mi kényelmünk érdekében történik, ám valójában sokkal többet veszítünk, mint amennyit nyerni vélünk. Sajnos sok riasztó példa van világszerte: A túlhalászás miatt kiüresednek a tengerek és az óceánok, emiatt a halászok elveszítik a megélhetésüket. A vegyszerek mértéktelen használata miatt mára Kínában szinte az összes folyó élővilága kipusztult. Szintén Kínában kézzel kell beporozni a barackligetek fáit, mert a rovarok eltűntek. Amerikában katasztrofális mértékű méhpusztulás figyelhető meg. A kiuzsorázott, agyonvegyszerezett talajokon egyre csökken a termésátlag. Hatalmas területek válnak lakhatatlanná, élhetetlenné.

Szélsőségesnek tűnnek a példák? Azt gondoljuk, hogy ezek túl messze vannak tőlünk, nem tehetünk ellenük semmit? A valóság azonban az, hogy mindenki, aki például a bevásárlókosarába teszi a több ezer kilométerről ideszállított termékeket, hozzájárul a környezetromboláshoz. Amíg ez nem tudatosul mindenkiben, utópia minden kezdeményezés a rombolás és a pusztítás megakadályozására.

Az 1992-ben Rio de Janeiróban aláírt biodiverzitás-védelmi egyezmény sorsa is ezt támasztja alá. Az egyezmény azt tűzte ki célul, hogy 2010-re állítsuk meg a biológiai sokféleség csökkenését. Mára egyértelművé vált, hogy ez a cél nem valósult meg. Sajnos az ökológia szaknyelvén megfogalmazott problémát még érthetővé sem sikerült tenni a hétköznapi emberek számára, nemhogy közel vinni a mindennapokhoz, amelyekben nem a számukra ismeretlen vagy érdektelen állatok vagy növények sorsa a meghatározó, központi kérdés. A jóléti társadalmak polgárai továbbra is pazarlóan, a jövő tartalékait felélve élnek, a fejlődő országok pedig ezt az életszínvonalat tekintik elérendő célnak. Viszont az egyetlen Földünk nem képes ezeket az igényeket kielégíteni. Az eredmény: pusztulás minden téren.

A széncinke segíthet megértenünk felelősségünket és azt, hogy mindannyiunknak a saját helyünkön kell hozzájárulnunk környezetünk védelméhez, a fajok fennmaradásához. Ugyanis abban, hogy a széncinke nem lett veszélyeztetett faj, hogy szinte mindenhol megtalálható, és nem csökken az állománya, óriási szerepünk van nekünk, embereknek. Mindenkinek, aki eteti ezeket a kis madarakat telente, itatja őket nyaranta, odút helyez ki számukra a fészkelés megkönnyítésére bárhol – falun, városban, kertben, lakótelepen. Ezek nélkül ugyanis ma talán mint veszélyeztetett faj lenne az év madara, mert a természetes élőhely számára is egyre nehezebben elérhető. A „modern” erdőgazdálkodás következményeként alig vannak öreg, odvas fák, ahol fészkelhetnének. Ezért van szükség a mesterséges odúkra, ahová szívesen betelepednek költeni.

Nem egyoldalú ez a tevékenység. A széncinke is meghálálja a törődést: mivel a tavaszi-őszi időszakban rovarokkal táplálkozik, nem elhanyagolható, rovarok elleni biológiai védekezéssel segíti az ültetvényeket, kiskerteket, de akár a városban élőket is.

A cinke sikeréhez mi is kellettünk. Ez a siker pedig hitet és erőt adhat mindenkinek, hogy van értelme és lehet eredménye annak, ha naponta teszünk valamit környezetünk, a közvetlen környezetünk védelméért.

Sánta Anikó

::Nyomtatható változat::