Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A földkerekség közel kétszáz országában gyűltek össze a keresztények március 4-én, hogy megünnepeljék a nők világimanapját. A pénteki istentiszteleti alkalmakon becslések szerint mintegy tizenöt-tizenhat millió (!) ember vett részt világszerte. Sok helyen nem csupán asszonyok, hanem férfiak is aktívan közreműködtek az imanap előkészítésében, megszervezésében. Hazánkban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházából 1652 címre postázták az idei alkalomra nyomtatott füzeteket, képeslapokat. Így közel nyolcszáz hazai gyülekezetben tartották meg az imanapot, kevés kivételtől – eltekintve felekezetközi összefogással.

Az idén a chilei asszonyok által összeállított liturgikus füzetek eljutottak börtönökbe, idősotthonokba, kórházakba is. Külön érdekesség, hogy idén egy olyan büntetés-végrehajtási intézetben is megtartották az alkalmat, amelynek fogvatartottjai kizárólag férfiak. Nem véletlenül indult el hazánkban az a kezdeményezés, hogy ezt a márciusi első pénteket nők imanapja helyett világimanapként hirdessék meg a gyülekezetek.

De nem csupán a férfiak, hanem a gyermekek is magukénak érezhették az alkalmat. Számos egyházi iskolában, óvodában megemlékeztek az imanapról, mivel az internetről letölthetőek voltak olyan írások, amelyek kifejezetten az ifjabb korosztály számára készültek.

Ennek az évnek a központi jelképe a chileiek számára is oly fontos táplálék, a kenyér volt. E szimbólumon keresztül javaik megosztására bátorították a világ keresztényeit a dél-amerikai ország asszonyai. Az ötezer ember megvendégelésének történetével emlékeztettek arra, hogy Jézus kezében a kevés megsokszorozódik. Miközben az egymás iránti szolidaritásra biztattak, Istenről tettek bizonyságot. Hiszen Jézusban – a megtöretett élő Kenyérben – maga Isten vállalt „szolidaritást” a világgal.

B. Pintér Márta

::Nyomtatható változat::