A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

A mintegy nyolcmillió lelket számláló egyiptomi kereszténység a legmarkánsabb ereje a kereszténységnek a Közel-Keleten.

Egyiptom nyolcvanmilliós lakosságának tíz százaléka keresztény. Mondhatnánk: „még”. Hiszen az iszlám 7. századi terjeszkedése előtt egész Egyiptom keresztény volt. Azóta állandó, mindmáig tartó nyomás nehezedik a keresztényekre, hogy iszlám hitre térjenek. Amikor például egy keresztény férfi muszlim nővel akar házasságot kötni, előbb muszlimmá kell lennie. Ha egy keresztény nő muszlimhoz megy feleségül, vállalnia kell, hogy a születendő gyermekek mind muszlimok lesznek.

Ez csak egyik példája annak a nyílt törekvésnek, hogy az egyiptomi keresztények száma egyre csökkenjen. Így érthető, hogy az utóbbi kétszáz év alatt a keresztények aránya mintegy tíz százalékra fogyatkozott. Ezzel együtt a mintegy nyolcmillió egyiptomi Krisztus-követő a legmarkánsabb ereje a kereszténységnek a Közel-Keleten. Mintegy kilencven százalékuk tartozik a kopt ortodox népegyházhoz, amelyet negyven éve III. Senuda pátriárka (a kopt pápa) kormányoz.

A kopt annyit jelent: egyiptomi. A koptok a fáraók korában élt egyiptomiak leszármazottai. Korábban túlnyomórészt parasztok és kézművesek voltak, de a kormányhivatalok írnokai is közülük kerültek ki. Így volt ez még a 19. században is. A koptok – annak köszönhetően, hogy közülük sokan látogatták a nyugati missziók iskoláit – műveltségükkel kiemelkedtek a muszlimok közül. Az ország meghatározó orvosai, mérnökei, jogászai mind koptok voltak. A 20. század második felében több keresztény akadémikus elhagyta az országot, mivel Egyiptomban perifériára szorultak.

A keresztények kivándorlása mégis behatárolt maradt. Ez összefügg az egyiptomi kereszténység lelki megújulásával. A nagyszámú missziói iskola a koptok többségének lehetővé tette, hogy először a Bibliát olvassa, majd más keresztény irodalmat is. A bibliaolvasás eredményeként sok kopt élő Krisztus-hitre jutott. A 20. század húszas éveitől az egész kopt egyházban elterjedtek a vasárnapi iskolák. A felébredt hitű keresztények öntudatosan az országban maradtak, hogy itt szolgálják Krisztust.

A missziói iskolák befolyása alatt sok kopt evangélikus vagy katolikus lett. Kopt evangélikus és kopt katolikus gyülekezetek is alakultak. Az evangélikus igehirdetésnek különösen nagy hatása volt. Ez az óhitű keresztények számára keserű tapasztalatot jelentett, de a különböző hitvallások itt mégsem különültek úgy el, mint Nyugaton. A muszlim többség egységnek látja őket. Az ökumenikus törekvések is egyre közelebb hozzák egymáshoz az egyiptomi keresztény egyházakat.

A keresztények és a muszlimok kapcsolata

Az egyiptomi keresztényeknek a többségi lakossággal való viszonya kétféle. Legtöbbjük távol él a muszlimoktól, és távolságtartó velük szemben. Mások a politikában mégis keresik a közeledést a hasonlóan gondolkodó mérsékelt muszlimokhoz, mivel ők is az állam demokratizálását remélik. A keresztények tudják, hogy csak egy liberálisabb gazdasági rendszerben válhatnak egyenjogú polgárokká. A legutóbbi kairói tüntetéseken ez a jelszó is felbukkant: „Egyenlőséget a kereszt és a félhold között!”

A keresztények egy harmadik csoportja – melynek képviselői minden felekezetben megtalálhatók – lelki elkötelezettséget érez arra, hogy bölcs óvatossággal próbálja megközelíteni a muszlimokat a Bibliával és az evangéliummal. Ebben fontos szerep jut a műholdas tévének és az internetnek. Jóllehet Egyiptomban hivatalosan tilos a keresztény misszió, kreatívan mégis megtalálják a kiskapukat a törvényben.

De eleinte egy muszlim is sok nehézségbe ütközik, ha keresztény hitre tér. Egyiptomban ugyanis csak az iszlámra lehet legálisan áttérni. Az iszlámról más hitre térőket az iszlám vallási törvények (saria) halálbüntetéssel fenyegetik. A Mubárak-rezsim az áttérést mint „nyilvános izgatást” két év börtönnel büntette.

A nemrég kitört népfelkelés idején az egyiptomi keresztények visszafogottan viselkedtek. Sok tudósítás jelent meg arról, hogy imára gyülekeznek templomaikban. A fiatalabb keresztények közül többen mégis eufóriával üdvözölték a forradalmat. Több szabadságot és a hivatásuk terén esélyegyenlőséget várnak tőle.

Sokan azonban aggodalommal tekintenek a további fejlemények elé. A katonák veszik át a hatalmat? Az iszlamisták (Muszlim Testvériség) vajon nem fogják-e kihasználni a helyzetet, hogy lépésről lépésre haladva nyerjenek teret? Önmérsékletet tanúsítanak, vagy a radikális erők kezébe kerül az ország sorsa? Ebben a bizonytalan helyzetben sok egyiptomi keresztény hálával tekint az értük imádkozó és a szolidaritásnak sok más jelét is adó világkereszténységre.

Eberhard Troeger

::Nyomtatható változat::