A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

– Milyen szerencsés vagyok – mondta a béka, miközben tükörképét csodálta a víz tükrében –, gyönyörű szép vagyok, jobban úszom, és nagyobbat ugrom, mint bárki más. Meg még zöld is vagyok, és a zöld meg éppen a kedvenc színem. Békának lenni a legszebb dolog a világon.

– És én? – kérdezte a kacsa. – Én, ugye, hófehér vagyok. Engem nem találsz szépnek?!

– Nem – mondta a béka –, mert te még egy icipicit sem vagy zöld.

– Az nem, viszont tudok repülni. Figyelj csak! – mondta a kacsa, és szárnyra kapva néhány kört írt le a levegőben.

– Fantasztikus! Nagyszerű! – kiáltotta a béka őszinte elragadtatással. – Tudod, mit, én is repülni akarok!

– Te azt nem tudsz!

Amikor a béka egyedül maradt, hozzáfogott a repülés gyakorlásához. De még fel sem tudott emelkedni a földről. Rettentően csalódottnak érezte magát:

– Én csak egy mihaszna béka vagyok, aki még repülni sem tud!

Hirtelen jó ötlete támadt. Felmászott egy dombocskára, és felérve, amint a kacsa tette, gyors nekifutással készült első repülésére. Karjait kiterjesztve hatalmas ugrással vetette magát a levegőbe – és nagy csobbanással esett a folyóba. De legalább otthon érezte magát a vízben.

Ahogy kimászott a vízből, meglátta a patkányt.

– Tudhatnád – mondta a patkány –, hogy a békák nem tudnak repülni.

– És te tudsz?

– Természetesen nem, mert nincsenek szárnyaim. Én mást tudok, például kiváló építész vagyok.

De ez a békát nem érdekelte.

Inkább a parti sarat túró disznónál érdeklődött, hogy az tud-e úszni.

– Úszni? Isten ments, attól biztosan rosszul lennék. De én tudom a legfinomabb süteményt sütni!

– Sütni biztosan én is kiválóan tudok – gondolta magában a béka, és sietve hazaindult, hogy bebizonyítsa nagyszerű képességét. Amit csak hirtelenjében talált, egy tepsibe szórta, és betolta a forró sütőbe.

– Na ugye, megy ez – mondta elégedetten –, csodálatos lesz az íze, ha megsült.

De alig telt el pár perc, fojtogató füst töltötte be a konyháját.

– Hát még sütni sem tudok. Én csak egy mihaszna béka vagyok… – és borzasztóan elszomorodott.

Aztán még szeretett volna a béka úgy olvasni, mint a nyúl, és mivel sem olvasni, sem sütni, sem repülni, sem építkezni nem tudott, egyre boldogtalanabbnak érezte magát.

– Ti mind sokkal okosabbak vagytok nálam. Én semmit sem tudok, csak egy unalmas, egyszerű zöld béka vagyok… – panaszkodott a nyúlnak.

– Ugyan, ugyan, te béka. Én sem tudok repülni meg sütni, sőt még úszni sem tudok, mint te. Mert én nyúl vagyok. Te meg béka vagy. És ezért szeretünk mindnyájan téged…

Gondolataiba mélyedve lépett a béka a folyóhoz, hogy újra megszemlélje tükörképét.

– Hát ez vagyok én. Egy zöld béka, csíkos fürdőnadrágban – és egyszerre, maga sem tudta, miért, végtelen boldogság fogta el. Örömében hatalmasat ugrott, amekkorát csak a békák tudnak. Ez már szinte olyan volt, mintha repülne…

Forrás: Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek. Válogatta Hézser Gábor. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009.

::Nyomtatható változat::