Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Bár nagyon szerette volna, Teremtője másként gondolta, és nem engedte, hogy Búza Barna szobrászművész száz gyertyát fújhasson el a születésnapi tortáján… Valamivel több mint két hónap hiányzott tavaly a december 30-ai ünnepséghez, amikor a vallásában református, ám ökumenikus gondolkodású alkotó október 16-án végleg letette a vésőt és a kalapácsot. Idén februárban barátai és tisztelői zsúfolásig megtöltötték először a budai Klebelsberg Kultúrkúriát, hogy az életéről szóló könyv bemutatójával, majd néhány nap múlva a Molnár-C. Pál Műterem- és Lakásmúzeum Tavasz termét, hogy a munkáiból válogatott kiállítás megnyitójával emlékezzenek a számos kitüntetésben részesített művészre.

Búza Barna rendíthetetlen optimizmusa, derűje és mély hite annak az életrajzi könyvnek a lapjain is átsugárzik, amelyet még a művész életében kezdett el készíteni Béres Klára és Béres Melinda. Barna bácsi – ahogyan sokan hívták – mindig is nagy örömmel mesélt életéről és azokról a történelmi korszakokról, amelyekben élt és alkotott. Az üstökös csillagot hozott című, fotókkal gazdagon illusztrált kötet híven adja vissza Barna bácsi sikerekkel és próbatételekkel teli életútját, választékos és sajátos humorral fűszerezett szófordulatait.

A könyvből megtudhatjuk, hogy a református fiúcska miért zsidó iskolában tanult meg írni-olvasni, s hogyan ministrált a katolikus misén. A Klebelsberg támogatása című fejezetben elolvashatjuk, hogyan került a felvételi vizsgán legtöbb pontot elért tizenhét éves fiatalember az akkori kultuszminiszter engedélyével a Képzőművészeti Főiskolára – egy évvel a felvételi korhatár alatt.

Búza Barna azt is felidézi, hogy római ösztöndíja végén miként hívatta őt, a szinte még pályakezdő fiatalembert – szobrászmunkája elismeréseként – személyes kihallgatásra XI. Pius pápa. Tanulságos történet, hogy 1944-ben miként lett „az igazság ifjú bajnoka” egyik percről a másikra munkaszolgálatos a Nyilaskeresztes Párt uralma alatt; őriző angyalai azonban ez idő alatt is számos életveszélyes helyzetből kimenekítették.

A kommunista érában politikailag megbízhatatlan egyénnek számított. „Nekem már korábban is voltak kultikus munkáim, azokért meg azt vágták a fejemhez, hogy a klerikális reakció uszályába kerültem, hogy megmételyeztek a papok, és így én nem vagyok alkalmas semmire” – olvashatjuk az Útkeresés című fejezetben. Hogy miként sikerült a legvadabb kommunista időben az állandó megfigyelés alatt tartott Százados úti művésztelepen elkészítenie az albertfalvai Szent Mihály-plébániatemplom számára a Szent Mihály-szobrot, s hogy kicsoda valójában Ikarovics – nos, ez is szerepel a kötetben.

Nemcsak szakmai körökben övezte elismerés Búza Barnát, de lakóhelyén is köztiszteletben állt. Ezt az 1971-i évi országgyűlési választások is bizonyítják. A könyvben Barna bácsi így eleveníti ezt fel: „Major Tamással, a népszerű színésszel szemben engem indítottak a választásokon. Eredetileg nem is én lettem volna a másik hivatalos jelölt, de sokan voltak azok, akik mint a Fővárosi Tanács Kulturális Bizottságának elnökét már megszerettek és elismertek, ezért megtettek jelöltnek. Az emberek nem a vakvilágba voksoltak, az Országgyűlés művészstátuszát szavazták meg. A választáskor ötezer szavazattal többet kaptam, mint Major Tamás. Megjegyzem, ő volt az első, aki gratulált. Szinte hihetetlen volt ez a nagy siker a számomra, hiszen Major Tamást mindenki ismerte. Ráadásul Aczél György is messzemenőleg őt támogatta, mindenáron őt akarta képviselőnek. Aztán végül mégis én lettem. Rossz néven is vette ezt Aczél György, mivel Majorban elvesztett egy okos és furfangos támogatót. (…) Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy nem kaptam meg a Kossuth-díjat. A battonyai emlékmű elkészülte után felterjesztettek rá, mindenki egyhangúlag támogatott, fel is kerültem a kitüntetettek listájára, de Aczél az utolsó pillanatban kihúzta a nevem.”

Hogy Búza Barna méltán kapta volna-e meg a művészeknek adható legnagyobb hazai elismerést, azt mindenki eldöntheti, ha ellátogat a főváros XI. kerületében található Molnár-C. Pál Múzeumba, és megtekinti a február 24-én nyílt, Száz év remény című kiállítást. Itt bronz kisplasztikái mellett többek között látható a sümegi ferences kegytemplom számára fából faragott keresztút vagy a Luther Márton tiszteletére készített érme is.

A Molnár-C. Pál Baráti Kör egyébként e tárlat mellett több más rendezvénnyel is emléket állít a tavaly századik életévében elhunyt Búza Barnának.

Boda Zsuzsa

::Nyomtatható változat::