A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

A magyarországi protestantizmus egyik kimagasló, 19. századi alakjára, Ballagi Mórra emlékeztek halálának százhuszadik évfordulója alkalmából február 25-én a pápai Pedagógus Művelődési Házban.

Ballagi életműve az egyetemes magyar kultúra értékes része, talán nincs még egy olyan neves magyar tudós, aki tizenhat nyelven beszélt, közöttük olyan nyelveken is, mint az óhéber, a latin, az ógörög és szanszkrit – emelte ki előadásában a neves magyar irodalomkritikus, Domokos Mátyás özvegye, Sebestyén Ilona. A Nap Kiadó vezetője azért vállalkozott Ballagi Mór méltatására, mert kiadója a közelmúltban reprintként megjelentette Ballagi 1873-ban kiadott, 83 ezer címszavas munkáját, A magyar nyelv teljes szótárát.

A könyvbemutatóval egybekötött megemlékezésen a Pedagógus Művelődési Ház intézményvezetője Déry Tibort idézte: „A nyelv adománya nélkül nem lehet kereskedni, sem országot igazgatni.” Tehát az íróknak, politikusoknak és az értelmiségieknek mindent el kell követniük az anyanyelv támogatása érdekében – mondta Kerecsényi Zoltán. (A rendhagyó szótárbemutatóval arról is megemlékeztek a szervezők, hogy február 21-én volt a nemzetközi anyanyelvi nap.)

Az 1815-ben született, zsidó származású Ballagi Mór életútját Politzer Sándor, a helyi zsidó kulturális egyesület elnöke ismertette. Ballagi a városhoz ezer szállal kötődő tudós volt. 1831-től a pápai Beth-Hammidrasban tanult, Talmud-tanítónak készült. Filozófiát 1836–1837-ben a Pápai Református Főiskolán hallgatott. Egészen fiatalon vált a zsidók egyenjogúsításának élharcosává. Jó tollú újságíróként 1840-ben – Eötvös József biztatására – megírta Zsidókról című röpiratát, mellyel az országgyűlésben is elismerést keltett.

Hamarosan összetűzésbe került viszont a zsidóság vezető köreivel. Áttért az evangélikus vallásra, megkeresztelkedett, később azonban kálvinistává lett. Ballagi Mór tehát a magyarországi protestantizmus egyik kimagasló, 19. századi alakja is.

Nyelvészeti tevékenysége mellett teológiai munkássága is elismerésre méltó, a budapesti Református Teológiai Akadémia hittan és Szentírás-magyarázat tanszékének tanáraként is működött, amellett, hogy politikusként országgyűlési képviselővé is megválasztották. Zsidó származásúként ő volt az első, aki a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. 1891-ben Budapesten hunyt el.

A pápai megemlékezésen Sebestyén Ilona – a tartalmas életmű ismertetésén túl – bevezette a jelenlévőket a Ballagi-féle nagyszótár titkaiba. Rámutatott, hogy a szótár remekül bemutatja, milyen volt nyelvünk a 19. század második harmadának végén. A szótár nemcsak a maga korában számított igen jó gyakorlati kézikönyvnek, hanem napjainkban is sok tanulsággal szolgál, legfőképpen azáltal, hogy megfontolt értelmezései nyomán az azóta eltelt majdnem százötven esztendő szókincsbeli változásai, módosulásai is tudatosulnak bennünk.

Sebestyén Ilona az egyetemen magyar–történelem szakra járt, gyakran kötött ki társaival könyvtárakban, sokszor kellett utánanéznie ennek-annak, és sokszor azt tapasztalta, hogy nem lehet hozzájutni a szükséges irodalomhoz. Ez idő tájt írt egy cikket Hiányzó könyveink címmel, felhívva a figyelmet az olyan, forgalomban nem lévő, de nélkülözhetetlen munkákra, mint Ballagi magyar nyelvi szótára. Akkor megfogadta, hogy – ha lesz rá lehetősége – pótolni fogja ezt a hiányt. Kiadóként pótolta.

Evangélikus Élet

::Nyomtatható változat::