Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2011
- 11
- Szolidaritásról Sárváron
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Szolidaritásról Sárváron
Egyházunk esperesei az elmúlt hét keddjén egy sárvári wellnesshotelbe vonultak. No nem pihenni, hanem dolgozni. Az esedékes esperesi tanácskozás helyszíne volt ugyanis az említett sárvári hotel. Az értekezlet napirendjén – egyebek mellett – ismét a szolidaritási törvény szerepelt, amellyel kapcsolatban Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöke és Szemerei János kaposvári esperes-lelkész adott tájékoztatót.
Muntag András egy Excel-táblázat segítségével mutatta be az espereseknek, hogy miként lehet majd kiszámítani a gyülekezetek által befizetendő nyugdíjjárulékot. Az előadó hangsúlyozta: erőfeszítésük arra irányult, hogy a törvény eredeti célja, a szolidaritás megvalósuljon, vagyis azok a gyülekezetek kapjanak támogatást, amelyek valóban rászorulnak.
A tervezet kidolgozóinak reménysége az, hogy ebben az új rendszerben a gyülekezeteknek nem kell többet befizetniük, mint amennyit eddig fizettek országos járulék címén. Általánosságban az mondható el, hogy az új törvény bevezetésével nem növekednek a gyülekezetek befizetési terhei, bár kétségkívül lesznek olyan – tehetősebb – gyülekezetek, amelyeknek a fizetési kötelezettségei nőni fognak. A szolidaritási törvény mostani, remélhetőleg utolsó változatát egyébként a májusi zsinati ülésszakon fogják majd megtárgyalni a küldöttek.
A tanácskozás további részében Bence Imrének, a Budai Egyházmegye esperesének előterjesztése nyomán arról beszélgettek egyházunk középvezetői, miként lehetne tudatosabban fordulni a működésképtelenség határára került gyülekezetek, illetve lelkészeik felé. Mi legyen ott, ahol a szolgálat ellátása szinte már reménytelen? Ezt a kérdést azért is fel kell tenni, mert ez a kilátástalan állapot ezeknek a gyülekezeteknek a lelkészeire is kihat, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe. A megfáradás, kiégés, a szolgálat örömének elvesztése fenyegeti az ilyen körülmények között szolgálókat. Megfogalmazódott, hogy kimunkált stratégiára volna szüksége egyházunknak ahhoz, hogy ezt a kérdést megnyugtató módon kezelni tudja.
A tanácskozás végén az esperesek sétát tettek – Takács Zoltán Bálint múzeumigazgató szakavatott vezetésével – az egykor a Nádasdy család fészkének számító sárvári várban.
Kiss Miklós
::Nyomtatható változat::
|