evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Január végén borús, hideg, barátságtalan idő volt. Néhányan azonban egy hétvégén keresztül nagyon keveset érzékeltünk mindebből…

Amikor elkezdtük szervezni az első evangélikus várandóshétvégét, sok félelem és várakozás volt bennem is. De arra a legoptimistább perceimben sem számítottam, hogy azok, akik – dacolva az időjárás viszontagságaival – eljönnek ezen a szürke pénteken Piliscsabára, villámgyorsan, mintha csak egy kapcsolót kapcsolnánk fel, melegséggel és fénnyel tudják megtölteni a Béthel Evangélikus Missziói Otthont.

Nem voltunk sokan, akik ott tudtunk lenni, és ez, azt hiszem, jó volt. Ahányan, annyifélék: babát várva vagy tervezve, egyedül vagy társsal, esetleg nagyobb gyermekkel vagy nagycsaládosként. Mégis közösség teremtődött már az első este, és a három nap alatt a sokféleségünkből nagyon gazdag egész tudott kibontakozni. A jelen lévő kisgyermekek igyekeztek eloszlatni a leendő szülők fejében lévő rózsaszín ködöt: nem lesz mindig könnyű.

Beszélgettünk sok mindenről, Mády Anna segítségével ismerkedhettünk a várandósság, a szülés és a gyermekágy fizikai, lelki, szellemi kihívásaival. Egészséges táplálkozásról – meg is kóstoltuk az egészséges eledeleket –, hordozásról, mosható pelenkáról szóltak a workshopok. Túlzás lenne Szántó Enikő áhítatainak „csendjéről” beszélni, de a mondanivaló keresztülzengett a gyermekzsivajon. A szombat esti teaházban már igazi közösség voltunk. Vasárnap az istentiszteletet követően a ferences világi rend piliscsabai közösségének néhány tagja vendégeskedett nálunk. A vasárnapi téma – spiritualitás a családban – annyira gazdagnak és szerteágazónak bizonyult, hogy a mai napig hiányolom a folytatást.

Szeretném ezúton is megköszönni a résztvevőknek és a szervezőknek a hihetetlen élményt, a Női Missziói Szolgálatnak, valamint az Északi és a Déli Egyházkerületnek a nagylelkű támogatást. Őszintén remélem, hogy hamarosan lesz folytatás!

Balogh Márta

::Nyomtatható változat::