A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Különleges dokumentumot őriz a Csömöri Evangélikus Egyházközség irattára. A vaskos papírtáblába kötött, kopott disznóbőr gerinccel megerősített, több mint kétszáz éves kézirat alig ötven lapot foglal magában, amelyeket száz éven át számos kéz írt tele különféle időpontokban és ügyekről latin, szlovák és magyar nyelven. Ez a terjedelemre csekély, mégis rendkívül sokrétű kézirat igen nagy értéket képvisel nemcsak a csömöri gyülekezet, de tágabb értelemben az evangélikus egyház számára is.

A csömöri egyházközség történetének első időszakáról nagyon hiányosak az ismereteink. Tudjuk, hogy 1690-ben a települést még „elpusztultnak”, „Csömör-pusztának” nevezték. 1720-ban azonban már negyvenkét háztartást írtak itt össze, amelyek valamennyien lutheránus vallásúak voltak, és saját templomuk is volt. Az 1740-ben dühöngő pestisjárvány a lakók háromnegyedét elvitte, templomukat is elveszítették, s az egyházközség megszűnt.

A következő híradás ötven évvel későbbről, 1787-ből származik, amikor Grassalkovich Antal herceg támogatásával ismét gyülekezetté szerveződtek a hívek: ha nem is önálló egyházközséggé, de legalább Cinkota leányegyházává. Az ezt követő újabb hetven éven át megint igen keveset tudtunk a gyülekezet történetéről. Legalábbis mostanáig.

Egyházközségünk 2010 kora tavaszán kezdett hozzá saját honlapjának (csomor.lutheran.hu) elkészítéséhez. Johann Gyula lelkész a honlap gyülekezettörténeti fejezetéhez anyagot keresve bukkant rá az irattár mélyén arra a kötetre, amelybe 1916-ban beleütötték az akkor önállóvá vált csömöri egyházközség irattári pecsétjét. Az ezt megelőző utolsó bejegyzés évtizedekkel korábbról származik. A kéziratos kötet és a lapjai közé helyezett számos önálló dokumentum már első átnézésre is olyan jelentőségűnek ígérkezett, hogy elhatároztuk: teljes egészében közzétesszük a gyülekezet honlapján, digitalizálva, átírásban és fordításban is.

A kéziratot 1798-ban kezdte el írni az akkori csömöri evangélikus iskolamester, Klinger János. A bevezető oldalak különösen is jelentősek, ezeken ugyanis a csömöri gyülekezet első száz viszontagságos évét foglalta össze latin nyelven, számos olyan okiratot is bemásolva vagy idézve, amelyek eredetije mára már elveszett, s csak innen tudunk róluk.

Az első évszám 1717, ez korábbi, mint bármilyen más dátum, amelyet a gyülekezettel kapcsolatban eddig ismertünk.

Az összefoglaló számos eddig ismeretlen történeti adalékot tartalmaz ezekből a korai évekből az első parókia építéséről, az első lelkészek meghívásáról, a környező falvak evangélikus gyülekezeteivel való kapcsolattartásról. Megtudhatjuk, hogy a gyülekezetet valószínűleg 1722-ben alapította Jakobeus Sámuel lelkész, az első parókia építtetője. Ennek az épületnek a mestergerendáját, rajta a latin nyelvű felirattal, Klinger János még látta, és a feliratot le is másolta az utókor számára.

Olvashatunk a császári és a földesúri hatalom visszaéléseiről, a templom, lelkészlak és iskola 1740-es elkobzásáról és az azt követő évtizedek megpróbáltatásairól, amikor a csömöri evangélikusoknak kötelező volt a katolikus templomba járniuk és a katolikus papot és iskolamestert eltartaniuk.

De szép sorokat olvashatunk azokról a hívekről is, akik ennek ellenére titokban átjártak a cinkotai evangélikus gyülekezetbe, s így őrizték meg hitüket kis híján negyven éven át. Az ő állhatatosságuknak köszönhető a csömöri evangélikus gyülekezet fennmaradása.

Az evangélikus istentiszteletet csak II. József rendeletei nyomán, 1787-től engedélyezték újra Csömörön. Klinger János részletesen beszámol a csömöri hívek kezdeményezéséről iskola, tanítólak és istentiszteleti ház építésére, az ezt szervező egyházgondnokokról s az ifjabb Grassalkovich Antal herceg ehhez szükséges nagylelkű föld- és építőanyag-adományáról. Nagy gonddal dokumentálja, hogyan osztoztak a csömöri evangélikusok és katolikusok a korábban közösen vásárolt harang költségein, s hogyan jutott ennek nyomán 1793-ban saját haranghoz az evangélikus gyülekezet.

A történeti összefoglaló mellett a kézirat másik legértékesebb forrása az eddig ismeretlen, legkorábbi fennmaradt 1722-es csömöri lelkészi híványlevél pontos másolata 1798-ból.

Minthogy a csömöri evangélikus gyülekezetet „a felső vármegyékből behívott”, azaz szlovák telepesek alapították, ezért a lelkész feladatait és javadalmazását összegző levelet a gyülekezet „tót” nyelven írta, azaz a szlovák irodalmi nyelv 1800-as évekbeli kialakulása előtti saját tájszólásán, amelynek kései változatát még az utóbbi években is beszélték az öregek Csömörön. A levél – valamint a gyülekezettörténet több más, ugyanebben a tájszólásban írott betoldása – ilyenformán az „első csömöri nyelvemléknek” is tekinthető. Különösen érdekes, hogy amikor Klinger János latin nyelven összefoglalja az egyház földjeit, ezek pontos elhelyezkedését is a helyi szlovák tájszólásban használt nevükön adja meg a latin szövegbe beszúrva.

A kézirat és a hozzá kapcsolódó okiratok feldolgozását folyamatosan végezzük. Hamarosan befejezzük és közzétesszük a gyülekezet honlapján a teljes 18. századi anyag átírását és fordítását, amelynek bevezető oldalai a csomor.lutheran.hu oldalon, a Történeti források menüpontban olvashatók.

A csömöri példa más egyházközségek számára is hasznos lehet. A mai Magyarország evangélikus közösségeinek túlnyomó része a csömörihez hasonlóan kései alapítású, és csak II. József türelmi rendeletét követően indulhatott fejlődésnek. De hátha irattárukban ott rejtőznek az azt megelőző évtizedek vagy akár évszázad történetének emlékei is? Érdemes lenne leporolni őket, hogy feledésbe ne menjen azoknak az elődöknek az emléke, akik a nehéz időkben is hűek maradtak az őseik által örökül hagyott hitvalláshoz.

Dr. Sajó Tamás

::Nyomtatható változat::